inphoto.blog.hu

Ismét szerencsém van, VA megírta, én nem szenvedek vele, ő + letöltést kap.

Nekem az egyik, ha nem a kedvenc portré fotóm. Nagyon jó fotós volt Arnold Newman, de ez a képe kiemelkedik a munkásságából. Megérdemel egy-két bejegyzést azt hiszem.

Itt lehet megnézni a portrékat.

Elég sok fotóssal lehetett jóban, és igen jó képeket csinált roluk.

Erre a 19 képre is csgy hívta föl a figyelmem, itt megnézhető.
A gép persze egy 8x10 Deardorff.

Joni Sternbachról bővebben itt.

 Ahogy szoktam írni, nekem ez igen jó hír, de a blog számára kevésbé, exrém sok a munka, azért lesz ma is valami, igérem.

Szeretem a blogom, sok értékes emberrel ismerkedtem meg, de sajnos be kell vallanom, soha senkinek a véleménye nem érdekelt, egyedül a kedvesemé, akivel 27 éve vagyunk együtt. Ő mutatta ezt a videót, hogy ma ez az olasz divattervező a legjobb, fogadjuk el, én úgy gondolom:) Csak megmutatom, hogy a divattervezés is egy igen komoly dolog, azt is lehet jól csinálni. (a kollekció AM édesanyjának állít emléket, aki varrónő volt). (akit nem érdekel meg ne nézze!)

Muszka.

Hozzászólásban szóba került, érdekes történet...

Milio hívta fel a figyelmem a dologra, sajnos a legkézenfekvőbb megoldás, szólni a szerencsétlen tulajnak nem ugrott be. Oszt lehet hogy átverés a dolog, az is lehet. A történet, elvileg egy 1926-1929 között gyártott Compur záras Leicát felrakott valaki 1000 Ft kikiáltási áron a Vaterára.

Májusban lesz a 21. aukciójuk, pár érdekes tételt itt már meg lehet nézni.
A Planarra szivesen licitálnék...

Ezt a tippet KT-től kaptam, talált, sűlyedt. Nagyon jó, kiemelködő alkotónak tartom, most már, hogy megismertem, megosztom.

http://humbertorivas.com/

Egy hozzászólásában említette csgy, érdemes megnézni.

Íme az én "hologonom":-) Kicsit olcsóbb, s mégis hasonló látószöget ad.
www.zeroimage.com/web2003/EntryPage/entryFrameset.htm 
www.flickr.com/photos/fregolik/5246757811/ 
www.flickr.com/photos/fregolik/5408684428/in/photostream/ 
ez persze "csak" pinhole

Még a hó előtti napon találtam ezt a levelet.

A www.japancamerahunter.com-on találtam még egy Perar objektívet, ez is igen izgalmas!

"Itt egy tizenéves interjú, nekem tetszett Hász András mondandója."

És a cikk.

http://blog.volgyiattila.hu/2008/10/02/vilagmegvaltoztatas/

Na most potyázok, mások keservesen megszerzett információját kérem, ha megteszik. Az illusztrációban egy csinos Cambo rugós hátfal látható, alig $780 dollárért ($779.99), kicsit sok. Esetleg ötlet?

Ez az egyik, ha nem a legszebb fa kamera, amit valaha láttam.

Kjapp írta, először nem tudtam hova tenni, de rákerestem, leesett. Valóban első 10.

Talán egy éve gonoszkodtam volna, ki fotózta? Már nem, én. A gangon (uri gangunk van, mivel 2 lakás van a házunkban egy szinten, a másik a lépcsőházból nyílik, nekünk saját bejáratú gangunk van) itt pihennek azok a cserepek, amiben tavasztól, bazsalikom, turbolya, saláták, tárkony, borágó, sarkantyúka, mandold lesz optimális esetben. Annyira adta magát a dolog, napok óta terveztem, lefényképeztem.

Na itt lehet szemezgetni!

Marha sok link összegyűjtve gépépítésről:
http://home.online.no/~gjon/camerabuilders.htm

Miért eröltetem a klasszikus fa vázat először?

Nálamnál tapasztaltabb emberek mit mondanak, mekkora legyen a legnagyobb kihuzat egy 8x10 inches gépen? Azért 1:1 leképezés elvárás lenne...

Szia, ha már az óriáskamerák vannak soron, legyen egy törpe is:

Ilford – Kennedy Istruments Monobar 35mm

Nagy kérdés, hogy van-e egyáltalán értelme egy kisfilmes kardánkamerát gyártani, bár a nyersanyag viszonylagos olcsósága mellette szól. Ha igazán bevált volna, biztosan mások is elkészítették volna a saját modelljüket.

Kb. ilyet, egyszerűen, olcsón, csak asztalos eszközökkel, és  borítékolom, tökéletes harmonikakihuzatot csinálok első próbálkozásra. Esetleg, ha az 1:1 leképezéshez nem jó az arány, akkor ilyet:

André Kertész: Shadows, Eiffel Tower, Paris, 1929

 http://www.origo.hu/tudomany/20120203-legifoto-bako-gabor-rekordfelbontasu-kepeket-keszit-sajat-fejlesztesu-kamerajaval-ket.html

Igen érdekes... lenne, ha látnák egy képet is, de nem látok. Hátha másnak szerencséje lesz!

Au harem 1 (A háremben)

"Akiknek néhány képe a hálószobánkban függ: a „Lehnert & Landrock” alkotópáros
*
Rudolf Franz Lehnert (1878–1948)
Ernst Heinrich Landrock (1878-1966)

A Reuters képe a dobozokról. Fotó: REUTERS/Lucas Jackson

Régóta próbáltam információt megtudni a negatívokról, rossz helyen kerestem. Az archfoto.blog.hu már 2009.05.28. megírta a választ, örömmel idézek, és belinkelek egy másik írást a blogról!

Az idézet:

Vannak a szájkaratésok, velem az élen, és vannak komoly emberek:) Ma egy ilyennel találkoztam. Törzsvendég, de nem szól hozzá, megajándékozott egy tekercs Kodak BW400CN filmmel, ezúton köszönöm, ezért találkoztunk. De nem ez volt a lényeg, ő épít, felújít fagépeket, szakmáját (hivatását) tekintve szobrász, szobrász-restaurátor, főiskola előtt egy laza 5 éves faipari képzés, ha jól emlékszem, faszobrász, asztalos végzettséggel, ez így együtt mindenre elég, Jolly Joker a pasi. Természetesen tökéletesen tud politúrozni, tehát a felületkezelés sem jelent gondot. Na ilyenkor vagyok dühös, hogy sokan csak olvassák a blogot, ő tudna egy két új dolgot mondani, mindenkinek. Azért nem hülyeség ez a blog, remek embereket sikerült megismerni, ma is egyet:) Kedves KT, remélem fogsz írni is néha, és örülök hogy megismerkedtünk! RC

(azt kevesen tudják, hogy nagyon szeretem a fát, fafajtákat, fa felületkezelést, kiemelten a politurozást, mindent elolvasok a témában)

Ma egy rossz ötlettel kezdtem a gondolkozást, megláttam ezt a hátfalat, persze megdobbant a szivem, mert igen szép (gyönyörű, na!). De ezt csak ilyen stílusú gépbe szabad beépíteni. 300 dollár, gyakorlatilag új. De megnézni érdemes.

Megdobbant a szívem, angliából jött a levél, tudtam mi van benne!

Érdemes belenézni, főleg régi Leica mániásoknak.

A katalógus innen letölthető

Mi a közös bennük?

Ritka szép új építésű kamerát láttam a flickr.comon! Sok információ nincs, de igen csinos gép! Ötletnek sem rossz, nekem már eszembe jutott építésileg ez a forma.

Árnyaltabb a dolog, ő is linket ajálott, az Origo.hu-ról, de nála találtam, nagyon érdekes! 

Kiváló objektív a kevés fény mellett készített, illetve közeli képekhez. Az 1:2 (fél életnagyságú) telefotó makró nagyítás garantálja a tökéletes portré- és makrófelvételeket.

Ha vannak ikonikus fotók, akkor ikonikus épületek is. Na ez az. Most lett 75 éves az épület, a hg.hu-n remek cikk jelent meg róla, érdemes elolvasni.

Mindig ha készülök ilyen napokra, mint a mai VM nap, arra gondolok, sokkal több látogató lesz, mint általában, mert sok tematikus bejegyzés van, és mindíg tévedek. Sokkal kevesebb látogató van, mint egy sima napon, és e-mailt se kapok. Senki ne értse félre, ez várható dolog, mindíg ez a tendencia, nem hisztizek, de érdekes. Azért érdekes, mert ma 10 fölött volt a bejegyzések száma, matematikailag csak klikkelnek az emberek, de nem. Szerintetek?

Tudatosan válogattam össze ezeket a képeket, mert ha feladnám találós kérdésnek, akár 9 "ikonikus" fotóst mondhatnánk. Pedig VM. Tudott valamit, na. Lehet, hogy a megfelelési kényszer hiánya csodát tesz.

Vivian Maier fotóit teljesen véletlenül vásárolta fel egy amerikai ingatlanügynök, aki éppen a könyvéhez keresett illusztrációkat. Csak otthon döbbent meg a képek láttán, hogy micsoda tehetség fotói kerültek a tulajdonába.

Először nem értettem, de nagyon jó. Fogok foglalkozni vele. Hála istennek. (annak aki észrevette hogy mi is ez az életmű)

Egy-két dolog eszembe jutott ezekről a képekről. Ez a hölgy, életformává tette a fényképezést, annak a biztos tudatában, hogy ez csak, kizárólag az ő örömére történik, marad meg nem értett zseni (igazán fel se merült benne hogy az, de tudta, szerette volna). Megértem, nekem is vannak mániákus fotós korszakaim, amikor hosszabb ideig életforma a dolog. Szerintem egy kicsit nagyon függőség, életed része, autómatizmus. Ennek a legnagyobb alakja André Kertész volt, aki véleménye szerint egész életét dokumentálta. Én Vivian Maiert még jobban tisztelem, mert sose kapott pozitív visszacsatolást a dologhoz. Pedig, az önarcképeiben én úgy látom, szeretett volna, csak egy nagyon kicsit. Bánt, hogy nem hiszek semmilyen "fenntről látja a dolgot és biztos örül" dologban. Az, hogy az életműve megmaradt, és feldolgozzák, akkora szerencse, mint id. Soltész István fotói. André Kertész teljesen kiakadt, hogy amerikában nem ismerték el (jogosan), egy noname hölgy mit érezhetett? Itt van az önarcképein. Pedig van egy szint, ami még egy ilyen szerencsétlen marginális hölgy munkáit a helyére teszi. Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei. Nem azé aki akarja, nem azé aki fut érte, hanem isten kegyelméből.

Valahogy most ettől hangos az internet, ez esetben nem baj.