Ezekről a Leica-król jut eszembe, amit nemrég mesélt anyukám:
Nagypapám testvére 56-ban disszidált Svájcba, és élete végéig ott élt. Mikor a 70-es évek végén meghalt, akkor nagypapámék kimentek, és elhozák a megmaradt ingóságait. Ezek között volt egy kicsi bőrtáska, amiben egy Leica készlet lapult (váz, objektívek, szögkereső, közgyűrűk...stb). Mivel nem értettek hozzá, és a családban senkinek sem kellett, így eladták. Egy profi fotós vette meg potom pénzért. Azt mondta, hogy ez a gép már teljesen elavult technológiát képvisel, így nem ér sokat. Ők nem értettek hozzá, így a fotós rendkívül jó üzletet kötött, és csak sok évvel ezután jött rá anyukám is, hogy csúnyán átvertek őket...
Nem is olyan rég a Soósnál láttam egy ilyen készletet, ha jól emlékszem Leica III-as volt.

A katalógushoz:

Gyönyörű darab mind! Ha lenne pénzem, biztos licitálnék az R3 Safari-ra.:) Nagyon tetszik.

@Monçada bíboros: Rohadjon meg! Magyarországon sajnos minden így működik. Annyira szivesen lennék egy szűk terület értője, és ezeket a szemét műkereskedőket szivatnám, mert gondolom félműveltek, megvenni tőlük 1-1 dolgot, amit elnéznek, és megmondani mi valójában az értéke, (elnézést a kirohanásért, utálom az ilyet, nagyon) Miért van az,Angliában, hogy ha találsz egy kínai vázát a padláson, és beviszed a régiségboltba, megmondják, hogy mennyit ér? (döntő töbségében)