Annyi történt, hogy a Sony, Fujifilm hazai pályán veri a Leicát. Ott a gond ezzel az optikával, hogy egy belépő kitobinál is gyengébb. Van egy tippem, hogy a Vario-Elmar felirat is csak parasztvakítás, a kielégítő minőségről meg gondoskodik a firmware.

@Voxx: Ha csak azt nézzük, Zeiss Touit Planar 1.8/32 T* $900.00, Sony NEX7 $948.00, ez már egy figyelemre méltó páros $1 848.00-ért.

@Leslie E. Gallo: azért van egy nem kis különbség, az M 240 van távmérő, ami szerintem az egyik legdrágább része egy Leicának.

@Romanee Conti:
A Leica legdrágább része a felirat.

@ragyás: *****

@Leslie E. Gallo: kösz! Csak koca Leica értő vagyok, pár emberhez képest.

régi hagyományát (butaságát) frissíti az alsókategóriás zoommal. filmesben is volt régen hasonlóan "használható" darabjuk, csak legalább az is teljes kockán... :P

@ragyás: :D

Még mindig nem értem hol a gond az APS-C szenzorral. Kompakt méret, a direkt hozzá készült objektívek is kisebbek azoknál amiket kisfilmes mérethez terveznek.

Múltkor 2 hétig volt nálam egy Olympus OM-D E-M5. Imádtam, pedig még az APS-C-nél is kisebb a szenzor benne.

@fejetlen bárd:
Ha önmagában vizsgáljuk, akkor semmi baj az APS szenzorral.
Ha összehasonlítjuk egy nagyobbal, akkor kiderül, hogy a nagyobb jobb képminőséget szolgáltat. Nagyobbak a pixelei, jobb dinamikával. Nagyobb szenzoron (filmen) jobban lehet használni az élesség-életlenség lehetőségét. Ezek külön is fontosak, együtt meg pláne. Lehetne még beszélni zajról, meg kromatikus aberrációról meg mindenféle okosnak tűnő dologról, de egyszerűbb, ha összehasonlítasz két képet. Fotózd le ugyanazt az Olympussal, egy 24x36 milájos szenzorral (akár 12 csillió pixel is elég) vagy egy nagyobb hátfallal.
Ne nagyíts bele a monitoron, nyomtasd ki ugyanakkorában, és az egész képet figyeld meg egymás mellett.

@ragyás: Amennyiben pixelkukkolók vagyunk úgy igen. Szerencsére nem vagyok, így a 3 km-re a fán ülő madár tollazatának mintázata már pont nem tud érdekelni. Mellesleg a Sony által gyártott APS-C szenzorok dinamikában, színmélységben és újabban érzékenységben is lenyomják a Canon Full Frame szenzorait. Nézd meg a DxOMark listáját: A Nikon D5200 vagy a D7100, Pentax K5 II még mindig előrébb foglal helyet, mint bármelyik Canon versenyző.

Akkor most hogyan van az, hogy a full frame-ből automatikusan következik, hogy jobb?

Maradjunk abban, hogy lehet jól csinálni APS-C szenzort meg rosszul csinálni Full Frame szenzort. Ha megnézed a fent megnevezett DxOMark listát (ami ugye laboros mérés eredménye), ott a Full Frame Leica gépekből egyetlen egy példány van (M Typ 240) ami képes felvenni a versenyt bármelyik APS-C Nikonnal.

Én nem aggódnék ennyit a szenzor mérete miatt, ahol a Full Frame-nek előnye van az maximum a kisfilmnek megfelelő képszög és a szűkebb mélységélesség. De dinamika, felbontóképesség, zaj, stb tekintetében teljesen irreleváns.

@fejetlen bárd:
"Amennyiben pixelkukkolók vagyunk úgy igen."

Nem tudom milyen kukkolásról beszélsz, azzal fejeztem be a hozzászólásomat, hogy ne nagyíts bele a monitoron.
A DXO tesztjeit nem szoktam nézegetni, mert nem különösebben érdekelnek, ezzel együtt biztosan nagyon pontosak, hitelesek, csak nem sok közük van a képhez.
Jó esetben a fényképezés célja a kép. A kép egy eléggé összetett valami, nem ugyanazok a jellemzői, mint a szenzornak. A digitális úton előállított kép nem a szenzor felnagyított mása. A szenzor egy adatgyűjtő eszköz, hosszú és bonyolult útvonalon mennek keresztül azok az adatok, mire láthatók lesznek.
Nem véletlenül írtam a nyomtatott papírképet. Egyrészt abban manifesztálódik minden, amiért, és ahogyan fotózunk, másrészt többre képes, mint a monitor. A nyomtatásvezérlők komplikáltabb programok, mint a monitorvezérlők, és maguk a monitorok korlátozottabbak, általában szűkebb színtérben, kisebb felbontásban, kevesebb színből állítják elő a képet.

Szándékosan nem említettem konkrét fényképezőgépet.

Nekem az is problémát okozott a kisebb szenzorral, hogy műteremben másfélszeres felvételi távolság kellett ugyanakkora motívumméret mellett. A falakat nem lehet átrakni. Nyolcvanötös objektív helyett nem az igazi az ötvenes. Makrónál szintén a nagyobb felvételi távolság a baj, ugyanazon a rekeszen nagyobb lesz a mélységélesség, több nemkívánatos izét szed össze az objektív. Ezek gyakorlati tapasztalatok, nem táblázatokból származnak. Ugyanilyen gyakorlati tapasztalat, hogy a nagyobb lapkájú gép mellett nem használtam a kisebbet. Ahogy látom, mások sem nagyon térnek vissza a kisebbre, ha megszokták a nagyobbat.

Pár napja szerepelt itt egy pöcsméregetős hasonlítgatás a Leica S2 és Nikon D800 között. Ha egyszer valaki megnéz egy minőségi nyomatot, ami a Leica alól pottyan ki, az megmosolyogja ezeket a "teszteket".
Szóval a nagyobb szenzor jobb képet ad. Elvileg lehet rosszul gyártani azokat is, gyakorlatilag meg jól gyártja őket a Canon, a Nikon, és Sony is. A Contaxnak és Kodaknak volt egy gyengébb próbálkozása, azokat elmosta az idő.

...és, hogy idekapcsoljam egy másik írásodat a tömegtermelés borzalmairól, könnyebb tömegesen nagy szériában jót termelni. Nem véletlen, hogy a hivatásos fotósok ettől a két, -akár kommersznek is nevezhető- gyártótól vásárolnak gépet, objektívet. Ekkora mennyiség mellett könnyebb kifinomítani a technológiát.