Darren's Great Big Camera from MATTHEW SULTAN on Vimeo.
Bővebben darrensgreatbigcamera.com és darrensamuelson.com
(köszönöm a linket csgy-nek)
Darren's Great Big Camera from MATTHEW SULTAN on Vimeo.
Bővebben darrensgreatbigcamera.com és darrensamuelson.com
(köszönöm a linket csgy-nek)
Takoca szerint az eredeti, de ezt azért itt hagyom.
Eszembe jutott ez az objektív, gondoltam előveszem.
(kb. fél éve volt, talán nem unalmas.)
K. Andor hívta fel a figyelmem erre az oldalra (persze ismertem, de nem mélyedtem bele az Olympus objektívekbe). Rosszul tettem, igen érdekes téma. Ő egy Zuiko SHIFT 24mm f/3.5 objektívre hívta föl a figyelmem, de ez a makró felkeltette az érdeklődésem.
Miért érdekes ez a 135mm lencse? Szeretem ha egy objektív kevés lencsetagból áll, hiszek abban, hogy minél kevesebbszer törik meg a fény, annál jobb lehet az eredmény.
nyaral
Szerintem nyaral, ezt nem tekintem az életműve részének, magánszféra, tehát titokban tartom!:)
Hol máshol akadtam bele ebbe a gépbe? Az International Center of Photography oldalán. Némi információ:)
Augusztus 28-áig tart nyitva a kiállítás, ha valaki New Yorkba látogat addig
nézze meg az IPC-ben (International Center of Photography).
A sajtóanyaga pedig itt:
Megtetszett az alapötlet, terveztem egy 9x12 változatot. Szerintem elég 5 síkfilmet előhívni egy menetben. Megcsináltam a gyártási dokumentációját, legyártatok egy példányt. Lézetvágással, vagy vízsugaras vágással lesz kiszabva, kiváncsi leszek.
Esedékes lassan megbízható megoldást találnok, teát most van hátsó szándékom a bejegyzéssel. Egy jó házibarkács megoldást találtam.
Ismerjük a fotót, a történetet. az itt látható két kép Steve McCurry weboldaláról származik, tehát ezek az igazi képek.
Bátyamnak ma van a születésnapja, hát boldog születésnapot!:)
Megtaláltam a forrást, akkor frissítem az objektív felépítésével a bejegyzést.
A majdembiztos fotók a Sony A77-ről, és a majdnembiztos információk:
Eddig 3 objektív volt, ami azonnal megdobogtatta a szivem. Az Angenieux 180/2.3 DEM APO, a Nikon 14-24 mm 1/2.8 AF-S G ED, és ez a Zeiss 100mm f / 2 Makro-Planar T *. Most a Planarról dióhéjban.
A Zeiss Planart 1896-ban tervezte Paul Rudolph.
Nekem a legkedvesebb íróm, Ottlik Géza. Valahogy, térben, időben a legjobb pillanatban olvastam az Iskola a határont. Ennek a könyvnek az alaprajzát el is készítettem (az emberi kapcsolatok időbeni rendszerét). Utána vettem a kezembe a Hajnali háztetők c. Ottlik könyvet, nagy csalódás volt.
Mint sokszor előfordul velem, tévedtem. Mivel nincs autóm, havonta 1-2 alkalommal 1-2 órát BKV járatain töltök, ilyenkor olvasok. Most is ez történt, varázslatos a Hajnali háztetők. (persze igen szubjektív, nekem most nagyon tetszett)
A másik élmény: szerintem Moldova Györgyöt most nem divat szeretni, szarok rá, én nagyon szeretem sok írását. Itt nem volt probléma, a Malom a pokolban, és a Változások őrei régi kedvencem. Ami megdöbbentett az aktualitása. Olyan, a mai pillanatban is működő igazságokról ír, ami nagyon durva, pedig 1971-ben fejezte be (Változások őreit).
Elnézve a 12mm 2.0 objektívet, komoly várakozás előzi meg
a makró objektív megjelenését. Részemről is.
Utánanéztem, hogy az emberi szem milyen szenzornak és milyen optikának
felelne meg, és íme a válaszok:
- szenzor megapixel szám: kb. 576MP
- felbontóképesség: 0.36-0.7 szögperc (átlagban)
- érzékenység: 1-800 ISO (az utóbbi sötétben)
- fókusztáv: kb. 22mm
- fényerő: f/3.2-3.5 (teljesen nyílt íriszre)
forrás: http://www.clarkvision.com/imagedetail/eye-resolut
Az Olympus új fényképezőgépeiben három újfajta lencsetagot alkalmaz, melyek mindegyike valamilyen szinten javítja a képminőséget (pontosabban fogalmazva kevésbé rontja, mint az egyszerűbb, olcsóbb lencsetagok).
Pár napja előkészítettem ezt a bejegyzést, de sehol nem találtam információt a felépítéséről. Ma sikerült. Árfekvésében a Voigtlander Ultra-Wide Heliar 12mm f/5.6 magasságában van (799 dollár), nem véletlenül.
Találtam egy érdekes írást a magyar optika történetéről. Érdemes elolvasni.
Nagyon érdekes a cikk, de én a dolgokat másképp látom.
Van az objektív, leképez egy képet, és kész. Valahol, teljesen mindegy, mire, film, digitális érzékelő? Mivel, a kép több csatornán jelenik meg, mint nyomtatott könyv, mint fotóműtárgy, mint weben publikált kép, szerintem elmosódik a folyamat.
![]() |
![]() |
Napról napra nyilvánvalóbb, hogy a fényképezés technikai eszközeinek, műszaki hátterének mai változásai, és a felhasználóknak ezekről (illetve magáról a fotográfiáról) alkotott képzetei között óriási szakadék tátong. Ez részben a megszokás számlájára írható: ugyanazokat a fogalmakat és sémákat használjuk, mint az ezüst-alapú fényképezés idején, miközben azok sokszor teljességgel alkalmatlanok a mai technikai folyamatok, problémák meghatározására, leírására. Nem segít az sem, hogy a gyártók a mindenkori szent értékesítési mutatók javítása érdekében valós információk helyett marketing-szempontok szerint manipulált féligazságokkal látják el, alaposan „megvezetik” termékeik (potenciális) vásárlóit. Mindehhez jön még az a bevett gyakorlat, ami önmagában szemléli a technikai paramétereket, mintegy fetisizálva azokat, mintha magukért volnának, és nem egy fotográfiai cél megvalósítására, a mi esetünkben egy fénykép (!) létrehozására, konkrét képi minőség elérésére való megfelelésért.
Bármi is az oka szellemi felkészületlenségünknek, fel kell építeni új (fotó)technikai világképünket, tisztázni kell az alapfogalmakat, és meg kell keresni a köztük lévő összefüggéseket. Enélkül nem tudunk tájékozódni, és nem tudunk technikai szempontból hatékony és célirányos fotográfiai tevékenységet sem folytatni.
Most induló cikk-sorozatunk ebben igyekszik olvasóinknak segítséget adni. Szerzőnk azt tűzte ki célul, hogy a fogalmak tisztázásán túl egységes logikai rendszerbe foglalja az eszközt és a célt, a fototechnikát és az annak segítségével létrehozott képet. Hiánypótló vállalkozásnak ígérkezik, és reméljük, az is lesz.
(Tímár Péter)
Ezt a gépet is a Westlicht oldalán találtam. Igen érdekes.
Van két út, beletuszkolunk egy tökéletesen kiérlelt formába egy digitális gépet, vagy egy tudatos fejlesztés eddigi utolsó állomásaként eljutunk egy komoly, a Leica filozófia digitális megfelelőjéhez. Lassan jönnek a képek, és az információ morzsák, most így látom. Az érzékelő 24 MP saját, ami az A77 is lesz (minden bizonnyal a Nikon D4-ben is), kereső (jó, erről lehet vitát nyitni, de nem tartom rosszabnak a digitális keresőt, ennek már rég hangot is adtam. Lassan összeál a kép. Mivel erősen Sony drukker vagyok, a mai napig a DCS F-717 volt az egyik legsikerültebb digitális gép. (ma vázoltam (adagoltam:) a terveimet gép, objektív vásárlással kapcsolatban a kedvesemnek, ő egy dolgot kért, szeretne magának egy DCS F-717-t). Annyira szerette a képek világát. Mivel ő valószinüleg nem akar kiállítást rendezni, neki tökéletes lesz.
Ma így látom a dolgot, természetesen lehet hogy rosszul.
A photorumors.comon láttam, már vártam, az első kép a Sony NEX-7-ről,
vagy igaz, vagy nem.
A Leica vezérigazgatója álítólag megerősítette, hogy A Photokinára bemutatnak egy minimum APS-C méretű érzékelős cserélhető objektíves tükrös rendszert. Biztos randa lesz, a Leica eddig nem igazán tudott szép tükrös gépet felmutatni, maximum randa, de jót (S2).
Ismét egy személyes bejegyzés, akit nem érdekel, ne olvassa!
Ragyás Camera Obscura könyvéért, és Schorby katalógusáért még ebben a kánikulában is elkutyagoltam! Nem egy madarasteszkós katalógus, 23x43 cm, igen inpozáns, tökéletes minőségben nyomott katalógus lapok, egy tartóban. Ezúton gratulálok a Mai Manó Háznak, az igényes anyagért.
A Googleban Pierre Angénieux magyarul nem igazán szerepelt. Tehát.
Csak érdekességként, az Angénieux több cégnek szállított objektívet, ezt tekintsük merítésnek, semmi komolyabb információt nem találtam a dologról, csak összeegyüjtöttem a fellelhető képeket.
Az Angénieux 180/2,3 DEM APO a nagy szerelmek egyike. Pierre Angénieux a nyolcvanas években kirándult a fényképészeti objektívek világába, három objektívet forgalmazott. Ez az egyik.
A Bell & Howell gyartott ANGENIEUX 16mm objektíveket (pontosabban az Angenieux gyártott a Bell & Howellnek).
Egy Angénieux micro4/3 géppel. Talán az egyik legszebb objektív. Az ára is igen borsos, 1300 dollár környékén. Megéri a pénzét.
Alpa Angenieux Retrofocus 3.5/28mm chrome 1959-ből.
Megmutatom hol használták ezeket a szép Angénieux objektíveket.
Hamburg, Germany
Elég konceptuális ötletnek tartom a weboldalának nyitó képét, ha eszembe jut, megmutatom merre jár. (sűrűn megnézem, érdekel)
Aki nem tudja mi/ki az Angénieux, 8 tételben holnap megtudja.
00:20 percre itt az összes bejegyzés! (aki türelmetlen)
Rév Marcell: Budapest, 2010
Kurátor: Csizek Gabriella
A kiállítást megnyitja: Korniss Péter, fotográfus
Megtekinthető:
2011. július 1. - augusztus 14.
minden hétköznap 14-19 óra között,
hétvégén 11-19 óra között.
Utolsó kommentek