Nagyon érdekes a cikk, de én a dolgokat másképp látom.
Van az objektív, leképez egy képet, és kész. Valahol, teljesen mindegy, mire, film, digitális érzékelő? Mivel, a kép több csatornán jelenik meg, mint nyomtatott könyv, mint fotóműtárgy, mint weben publikált kép, szerintem elmosódik a folyamat.
Annál inkább, mert például én nagyon rég, az analóg anyagaim digitálisan dolgozom fel. Mert a ezüst alapú nagyítás árnyékátviteli terjedelme nem olyan nagy, mint ha digitálisan dolgozom fel a képeimet. Ennyi. Mint kép készítő, az a célom, hogy az exponálás pillanatában elképzelt kép minél pontosabban kerüljön a befogadókhoz. Mivel nagy vonalakban mindent meg tudok csinálni Photoshopban, a saját képeimmel nem teszem meg, mert szerintem a Photoshop egy érzékeny virtuális nagyítógép, ami arra való, hogy a kép finomhangolását elvégezzük. Legjobb tudásom szerint ha nem vagyok biztos a képben, le sem exponálom. Ha a képpel probléma van, szomorúan bezárom a filet, és lapozok. Lehet trükközni, de minek? Mivel koromnál fogva nem vagyok Facebook felhasználó (hülyeségnek tartom az egészet), nem érdekel az azonnal visszacsatolás, ismertség etc.
A másik oldalról, mivel a főiskola alatt 4 évig számolatlanul nagyítottam, kísérleteztem, napi x órában, van némi rálátásom a dologra, de majd 20 éve Photoshoppal dolgazom igen nagy intenzitással, ebben a dologban is van némi rálátásom.
Tehát, igazán én úgy látom, hogy akár öntött nedveseljárás, leica, 6x6, 9x12, szappantartó, D3, S2, NEX-5, van a fránya objektív, és a lényeg, MIT AKARUNK LEKÉPEZNI? Ennek a leképezésnek a minősége természetesen tükrözi a választásunkat, mivel tettük ezt? (vagy a lehetőségeinket) Itt jegyzem meg, a 9x12 anyagilag nem megterhelő, mindenki előtt nyitva áll. Információ tartalmában csak egy drasztikus új digitális rendszer verheti meg. Én most ezt teszem. Évek óta vázlatfotózom szappantartóval. Mert ezt engedhetem meg magamnak. Ami szerencse, őszre úgy érzem, az én elvárásaimnak megfelelő rendszert tudok összerakni digitális vonalon. De mellette, kompromisszum mentesen csinálok 6x6 (most kezdtem el, Certo-six), és 9x12 ezüst alapú képeket (negatívokat). Ez mindenkinek saját döntése.
Összegezve, mindenkinek igaza van, de senkinek sincs igaza.
emhetes 2011.07.18. 08:24:33
Én mindig ezzel a technikailag megadással voltam/vagyok elfoglalva, ahhoz, hogy a tartalmi rész és jó legyen, nemrég kezdtem az elmémet csiszolni.
kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2011.07.18. 08:49:16
Szerintem nem.
A festők is elég régen alkalmaznak fotókat a festményhez kiinduló ponttul, de azt a pluszt amitől a festmény jó lesz, és a kiindulási fénykép egy felejthető tucatkép, azt a festő a fejében teszi hozzá.
Vannak olyan fotós kísérletek amelyek éppen szembe mennek a fotó látszólagos objektivitásával (tehát az élesebb, nagyobb pixel számú, méretű kép) mint a lyukkamera, a lomo stb.
A gondolat kell amit RC is emleget, különben csak technikailag többé kevésbé jónak mondható, de unalmas közhelyeket és tartalmatlan közléseket ontunk magunkból ami jól látható az interneten, mindegy hogy a kép digitálisan PS-sel vagy lyukkamerával, vagy leicával leica méretű filmre készült.
ragyás 2011.07.18. 12:12:56
praktica MTL 5 2011.07.18. 17:11:27
2. Jó sokat el lehet filozofálgatni a fényképezés lényegéről, ami nekem a közetkező: Mindenki takarodjon fényképezni... én is.
3. Egyszer a fényképezést mint a pillanat művészetét határozta meg egy "szakember". Aha, miután egy kép hónapokig érlelődik negatívon, háttértáron, utána órákig szöszmötöl vele az ember laborban vagy PS-ben.
Romanee Conti 2011.07.18. 20:39:03
marykutya2 2011.07.18. 22:01:16
-" Te figyu hany megaszörös az az uj ecseted amivel a Sixtusit maszatoltad össze ? "
- OOoo , ne is mondd van mar az uj 1508 as modell , mar meg is rendeltem hozza a lovas DHL
praktica MTL 5 2011.07.19. 13:05:28
Csak festékekről, színezékekről, esetleg camera obscuráról volt szó. Egyszer láttam egy filmet, melyszerint a festészet forradalmát a lyukkamera hozta el.
Éppen a napokban ajánlottak nekem a művészellátóban mókusszőr meg tehénfülszőr ecsetet.
Másik párbeszéd:
két őssámán üldögél a barlang előtt:
– Te milyen csücsörítési átmérővel köpködöd fel a képeidet és hány nyútonnal püfölöd közben a pofád?
– Attól függ mekkora felületen dolgozom. Na meg mennyi nyálam van éppen.
Monológ:
Pásztor a nagyunalomba:
– A fenébe! A tegnapi bicskázásban kiment a késem éle. Most hogy faragom ki ezt a 0,3 mm-es vonalat ebben az ornamentikus díszítésben.
praktica MTL 5 2011.07.19. 13:23:33
Ha valaki akkor kezd el "alkotni" amikor a felszerelése trendi, akkor megette a fene. Ha másért nem, azért, mert ha nem alkotsz, honnan a fenéből tudod, hogy NEKED mi is kell. Nekem a kedvencem a Cokin rendszer. Évekig kompendiumot fabrikáltam, most van vagy öt gyárim - csak egy darab fényképet sem csinálok vele.
Annak idején az első obi amit megvettem a 300D-hez, egy 28-as volt, mondván az kb. megfelel a normálobjektívnek. Ennek örömére míg az gyakorlatilag soha sincs a gépemen, a 100 mm-est használom folyamatosan, amit különben makróra vettem.
Vagy említhetném az utóbbi időben az űrsiklóról készült két legjobb képet – mindkettő 1,8/50-nel
praktica MTL 5 2011.07.19. 13:24:47
marykutya2 2011.07.19. 15:35:51