Ismét egy személyes bejegyzés, akit nem érdekel, ne olvassa! A Mihókok. Egy fogalom, aki ismeri a két Mihók valamelyikét, igazolhatja. Andrást, 1968 egy borús öszi napján ismertem meg, alig 43 éve. Elfogult vagyok, pedig 2-3 évente találkozunk. De az idő, és a barátság kötelez (és a fonál is meg van, teljesen mindegy, mikor találkozunk). Mihók Györgyöt is ebből adódóan igen régen ismerem. Talán nem túlzok, barátok voltunk (persze ez nem egyenrangú barátság, inkább mint kölcsönös tisztelet (remélem) a magunk szintjén. Habitusában, tisztességében, az élethez való hozzáállásában Ottlik Gézához tudnám hasonlítani. (együtt bridzseztek, talán nem véletlenül...) Azt hiszem, nagyon sokban Mihók Györgynek köszönhetem a világhoz való viszonyomat, sokszor beszélgettünk, és én nagyon sokat tanultam tőle. Ez a cikk a Mi kórházunk magazinban jelent meg, gyanítom, az interneten nem igazán. Ezért is tettem föl. A cikket Székely Ilona írta.