Elliott Erwitt, USA. Armonk, New York. 1954. Robert CAPA's mother, Julia.
Még eszembe jutott ez a kép, örűlt sebességgel keresni kezdtem, aztán beugrott (EE, Magnum). Ha valaki összerakja, Capa meghalt, munkahelyi ártalom, benne van a pakliban, Elliott Erwitt aki a család barátja (valószínűleg, nem, biztos), Capa édesanyjával elmennek a sírhoz.
Amikor a nagy böszme monitorokon dolgoztam, arra gondoltam, egy homlok egyenest más, sík monitor lesz a jövő. Bejött. A digitális rendszerek fejlődésében is egy homlok egyenest más rendszert érzek a jövőnek. Most valahol egy analog egység információt ad (pixel). Szerintem a jövő, hogy egy érzékelő digitálisan veszi a jeleket, összességében, nem mint pixel, hanem a szinkivonatok digitáisan érzékelnek területi információkat. Arra gondolok, hogy úgy működne, mint az ezüst szemcsék, rendeződnének a fény hatására az egységes érzékelő részei. Ezeket az információkat tudná feldolgozni. Hülyeségnek hangzik, rég így gondolom. Fentarva a jogot, hogy az egész egy nagy marhaság. De egy dolgot be kell látni, ez a pixel alapú analóg dolog alapvetően amatőr megoldás. (lehet hogy rosszul fogalmazok, azt értem analóg alatt, hogy materiális méretű pixelek érzékelnek).
Már hogy csigázzam az érdeklődést, 14 20 bejegyzés van beélesítve holnapra. RC
Igazán én már nem tudok izgalomba jönni ezektől a gépektől, de figyelemre méltó, kétségtelen. Inkább csak 2 link:
Eszembe jutott, megin eltelt egy év, és persze nem történt semmi naptár ügyben, erről beszéltem, megcsinálni szeretem, utána semmi. Ha csinálnék egy naptárat, 420mmx740mm lenne, és így nézne ki.
Az a kissebbik baj, hogy elszállt a gép, a nagyobb, hogy a Safari bookmarkom elszállt (lassan úgy gondolom csak az, adat nem veszett el, szerencsére). De így a napi autómatizmusok nem müködnek, ilyen egyszerű sajnos.
Általam igen tisztelt gy* küldte a dolgot, tehát fontos.
A Lytro Light Field Camera fontosabb paraméterei:
A Mai Manó könyvtárában láttam ezt a könyvet, azt hiszem ezt meg kell vennem. Próbára tettem, ami eszembe jutott, minden benne volt árral. Elképesztő alapos, jó technika-történeti lexikon.
Már találkoztam ezzel az objektívvel, a cég eltünt a sűlyesztőben de érdekes, kedvcsinálónak egy reklám, szomorú Leica tulajdonossal.
A Zunow egy kis független japán objektívgyártó cég volt, ragyogó tervezőkkel, de megbízható pénzügyi háttér nélkül.
August Sander szerintem egy megosztó figura, van aki nagyon szereti, van aki nagyon nem. Én az előbbihez tartozom. Ezt a képet félre raktam, most ellenőríztem, hogy volt-e, már azért fejből nem tudom, hoigy beraktam-e amikor terveztem. Nagyon szeretem ezt a képet, és August Sander fotóit is. Én a leveleket dokumentáltam, ő az embereket. Ugyanaz a szándék.
Nagyon szép 1933-ban készült Voigtländer Bergheil Deluxe.
Kutyasétáltatás közben beszéltem Gromekkel, és úgy döntöttünk (mondjuk ő:)) hogy megünnepeljük az 500 000 oldal letöltést, stílszerűen a Mai Manó Kávézóban. Tehát megvalósul ezek szerint a dolog, jelzem időben, mikor várható!
Andre Kertesz: J’aime Paris, Photographs Since the Twenties,” New York: Grossman, 1974
"Érdekes, hogy a technikai részeken mennyivel bátrabban nyílvánítunk véleményt. Pedig...itt lenne miről. Nézegettem a képet, és rögtön lejött, hogy ez Kertész kép, nem kellett a címet elolvasni hozzá. Az a fajta precíz, az építészeti elemek grafikai felhasználását célzó fotográfia, ez Kertész sajátja. Számomra ebben rejlik az ő varázsa. Felhasználja azokat a házakat, tereket, lépcsőket, utcákat, amit mindenki lát, így ő is, csak másként. Annyira zavarbaejtően pontos a kép szerkesztése, hogy először azt gondoltam, ez nyílván valamelyik tüköraknás vagy mattüveges középformátumú géppel készült. El kezdtem rákeresni, és tessék, jól lépre mentem. Az album leírásában benne van, hogy Kertész 1925-ben érkezett Párizsba, a következő két évben rengeteg művésszel épített ki remek kapcsolatot, s fotózta őket. Aztán 1928-ban vett egy Leicá-t, mert megtetszett neki a szabadabb mozgás lehetősége a kis könnyű kamerával. Az redményeit pedig már láthatta az utókor is. Nos 1928-ban jelent meg ez a típus: www.leitzmuseum.org/CameraMakes/Leica/getleicas.html tehát egy 3,5/50mm-es Leitz Elmar lehetett az a gép, ami rabul ejtette André Kertészt (is). Maga a kép azért is érdekes, mert enyhe nagylátószög hatású, amit a kép aljából kiinduló két fatörzs még fel is erősít. Szinte fel-le ingázik az ember tekintete a kép felső és alsó része között. Mennyi részlet, és mégis mennyire tudatos, precíz szerkesztés. Számomra ez André Kertész."
(utólagos engedelmével beemeltem a hozzászólált a bejegyzésbe, mert fontosnak, értékesnek tartottam)
Az elmúlt 2 napban 4 törzsvendék mondta, hogy írna, gondolta, írni fog, biztos írni fog, fontos lenne... Szóval, én is így voltam a dologgal. (most is, a Duflexről a mai napíg nem írtam, például), pedig hülyeség. Van információ, nosza rajta, írjátok meg! Nem az életműveteket kommonikálátok, egy bizonyos dolgot, pár kép 48O pixel, szöveg és kész.Nosza rajta! RC
 |
 |
 |
 |
 |
Soltész István nem először szerepel a Fotóművészetben. Tudjuk róla, hogy tényleg élvezi a fényképezés különböző momentumait, részecskéit, alkotóelemeit. Azt is tudtuk, hogy komolyan veszi a képalkotást, szereti kézben tartani a folyamat fázisait, és szereti megismerni a fényképezésben felhasználható anyagokat. Ebben az interjúban egy talán nem annyira ismert tevékenységéről, a fakamera-készítésről kérdeztük a fiatal fotóművészt.
– Úgy emlékszem, mindig vonzódtál a tájhoz, a tájból kiragadott részletekhez. Egyszer azt mondtad, hogy természetfotós akartál lenni. De nagyon úgy tűnik, hogy a tájban is az ember jelenléte, nyoma érdekel. Azt mutatod meg, hogy mindenhol otthagyjuk a nyomainkat, vagy azt, hogy a tárgyaink, eszközeink idővel a természet elemeivé válnak?
– Otthon, Tibolddarócon középiskolás meg főiskolás koromban nagyon sokat jártam az erdőt. A nagybátyám vadászmester volt, a sógorom pedig vadőr. Akkoriban kerültem szorosabb kapcsolatba a fényképezéssel is. A sógoromnak volt egy Zenitje, vettünk hozzá egy ötszázas telét. Nem a táj érdekelt, hanem a vadak, az, hogy hozzájuk kerüljek minél közelebb. Később, amikor Nyíregyházán elvégeztem a Mezőgazdasági Főiskola gépész szakát, el kellett, hogy szakadjak az otthoni környezettől. Egy halgazdaságban kezdtem el dolgozni, ügyelve arra, hogy továbbra is kapcsolatban maradjak a természettel. Az ott töltött öt év alatt nagyon sok képet sikerült készítenem. Ekkor csináltam azt a halakról készített fotogram sorozatomat, amelynek kapcsán, az Esztergomi Fotóbiennálé díjazottjaként – talán pont tíz évvel ezelőtt – mi először beszélgettünk. Azóta bizony átértékelődött a természethez való viszonyom. Ürügyként, helyszínként ma is nagyon fontos, és valóban az ember jelenlétét, „nyomhagyását”, „jelhagyását” kutatom.
– A fotogramok mellett camera obscura-képeket is készítettél, és egy időben azt tervezted, hogy fémlemezekre fogsz fényképezni. Kísérletezni akartál, vagy meg akartad találni a számodra ideális technikát?
A blog lassan beáll újra, nagyon köszönöm a segítséget Fotóriporternek, egy Mac Book Pro személyében! RC
Gromek nagyon fog röhögni, este 1/2 10 kor értem haza, még gép nélkül, de optimistán, le tudtam minden adatot menteni, programok, desctop, etc. Ma beszéltünk telefonon, hogy valószínű nem érek ki a börzére. Nagyon nem. Aki volt, írhatna róla, megköszönném! RC
Tegnap éjfélig 470 940 oldalletöltés, 2 870 hozzászólás volt, meglepő, hogy van olvasó, pedig kedd óta egy üres géppel netezek, csak régi hozzászólásokat tudok frissíteni. Kb. 60 nap múlva lesz 500 000, és 3 000. (nem mint ha jelentene valamit). 15 nap múlva már reklámmentes lesz a blog, tehát nem idegesíthet, hogy nem szeret az Index. Természetesen jelzem, ha elérjük a félmilliót. Nekem fontos, de azért az egy igen nagy szám. A blog 851 napja él.
Szerintem ez a hölgy, a francia tarpai grófnő lehetett.
Ez az új Voigtländer 75mm 1,8 objektív igazi Heliar design 6 lencsetag 3 csoportban. A mérete a Leica 75mm SUMMICRON és 75mm Summilux között helyezkedik el.
Ez a blog szempontjából se jó hír, de a megélhetésem szempontjából sem, ahová elvittem, nem igazán történik semmi, lassan rossz kedvem lesz. Hajrá Kovács néni!
Sokszor eszembe jutott, vajon ki privatizálta a Pentacon/Practica vállalatbirodalmat? Mást kerestem, de belebotlottam, és megnyugodtam.
Már harmadszor futottam neki a témának, most sikerült. Igazán bekerül majd ha ideér az objektív történeti sorozatba, de addíg is... Az az első, nem szimmetrikus dupla Gauss objektív (nem Planar) amit Taylor, Taylor&Hobson cég tervezett, és gyártott 1920-tól a Lee Opic Anastigmat f/2 volt.
fotó: Karas Dávid - A Kodak Chamois Brom Papiros, 13 x 18 cm Kodak Ltd. Vácz
Magyarország a leggazdagabb országok egyike. Aki 18 évvel a rendszerváltás után megengedi magának, hogy a váci Forte gyárat eltörölje, annak csak gratulálni tudok. Azóta sem fogom fel a dolgot, nem hiszem, hogy nem volt egy Demján, vagy akárki, aki azt mondja, mensük már meg ezt a szart. Igaz, nem az ő dolguk lett volna, az állam feladata, különösen fontos nemzeti értékek megmentése. A Forte az volt. Nem hiszem el, hogy egy arculatváltással, okos termékbővítéssel, barit alapú printerpapír gyártással nem lehetett volna szemtelenül nyereségessé tenni. A magyar optikai ipar, fotóipar privatizációja egy utolsó ingatlanspekuláció, bizonyos érdekkörök ezen is jól meggazdagodtak, de ilyen áron? Rohadjananak meg, na! Sose fogom megérteni.
Egy jó Index cikk 2007-ből a Forte végéről (mintha egy törzsvendég fotózta volna...)
| 0:30, Péntek (október 14.), m2 | ||||||
"A király beszéde" igaz története(The King's Speech: Revealed) | ||||||
| angol dokumentumfilm, 45 perc, 2011  rendező: Sarah Feltes zeneszerző: Alexandre Desplat operatőr: Mike Robinson producer: Sarah Feltes vágó: Dave Jacobs
| |||||
| A dokumentumfilm Lionel Logue igaz történetét meséli el, aki az Oscar-díjas A király beszéde című film által vált híressé. Az unokája indul útnak, hogy feltárja nagyapja örökségét, történelmi szerepét. Személyes dokumentumok, levelek, archív anyagok és volt páciensekkel és a királyi család tagjaival folytatott interjúk mentén bomlik ki Lionel Logue hiteles története. | ||||||
| Linkek: IMDb | ||||||
Sajnos elszállt az iMacem, a régi gépemről most tudok írni, szóval ez a csend oka. Drukkoljatok, hogy mielőbb meggyógyuljon a dolog!
Idén 12 éve, 1999. október 15-én nyitotta meg kapuit Budapesten, a Terézvárosban a Mai Manó Ház harmadik emeletén található szakkönyvtár, mely névadójául Pécsi Józsefet választotta. Pécsi József fényképész, fotóművész, szakíró és egyben tanár is volt, akinek nevét a reklámfotográfia legfontosabb magyar díja, egy fiataloknak alapított állami ösztöndíj, valamint a szakkönyvtár őrzi.
Egy éve írtam a párizsi kiállításról, érdekes lehet, hogy ideért végre!
(a következő bejegyzések)
Bátyámtól kellett megtudnom, ezúton köszönöm! Na, ez az égés, nekem! 2010 szeptember 28-ától 2011 február 6-áig Párizsban, a a Tülériák kertjében található Jeu de Paume-ban európában először, retrospektív André Kertész kiállítás van! Amit tudok, összeszedek róla.
A Jeu de Paume weboldala, ahol MINDEN információt meg lehet találni a kiállításról. Szerintem jól tette Kertész, hogy a negatívjait a Francia államra hagyta. Ha mi kapjuk, most a Nemzeti Múzaumban porosodnának, mint a Capa képek, amiből 2013-ban lesz egy "parádés" álkiállítás, 102 képpel. Próbáltam megtudni, miért nincs a netet az a 1083 fotó (ha jól emlékszem), nem tudtam meg.
Hatalmas tömeg özönlik a Jeu de Paume-ba, ahol fenséges csend honol André Kertész, a XX. század legkreatívabb fotóművészének életmű-kiállításán - írta a Libération című francia napilap.
Brigitte Ollier úgy érzi, hogy a Budapesten 1894-ben született és 1985-ben New Yorkban elhunyt fotós minden képe megérinti a látogatót. A retrospektív tárlat - amely a XX. századi fotó- és videóművészet egyik legjelentősebb franciaországi kiállítóhelyén, a Tülériák kertjében található Jeu de Paume-ban tekinthető meg február 6-ig - valójában száz év érzéseit öleli fel. Az Annie-Laure Wanaverbecq és Michel Frizot kurátorok által összeállított válogatás a lap szerint mindenekelőtt a családjához és feleségéhez ragaszkodó szentimentális férfi spirituális gazdagságát hangsúlyozza, valamint a kifejezés szabadságának vágyára világít rá, amely minden körülmények között erősen jelen van Kertésznél.
(teljes cikk www.pecsistop.hu weboldalon, hír MTI)
Végre jólértesült bloggerként tetszeleghetek, büszkeség, és öröm (nem ez, a hír)! Azt az információt kaptam hogy az életmű-kiállításhoz hét felvételt a Petőfi Irodalmi Múzeum, néhány képet pedig a budapesti Vintage Galéria, a Magyar Nemzeti Galéria, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum kölcsönzött a párizsi kiállítóhelynek, ahol 2011. február 6-ig tekinthető meg a Kertész-tárlat. A gyűjtemény ezt követően európai körútra indul: a svájci Winterthur és Berlin után 2011. szeptember 29. és december 31. között Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban lesz látható!
Ottlik Géza életrajza
1912-1990
Régi nemesi család sarja. „Apai-anyai ágon egyaránt sok irodalmi kiválósággal voltunk rokonságban” – mondja az író a Hornyik Miklóssal folytatott Hosszú beszélgetésben. Az ükapa, felső-ozoróczi és kohanóczi Ottlyk György nemcsak katona, Thököly ezredese, majd Rákóczi brigadérosa és főudvarmestere volt, hanem író is, önéletírása 1663-ból maradt fenn. Az író édesapja, idősb Ottlik Géza belügyminisztériumi titkár volt, és a császári és királyi kamarás címet viselte.
Amióta elkezdtem a blogot írni, kerestem ezeket a képeket. Most mást kerestem, természetesen megtaláltam. Miért a legkedvesebb könyvem az Iskola a határon? Többek között azért, mert tökéletesen le tudta írni, milyen volt a környezet. Én pont így képzeltem. Ezek a fotók (képeslapok) ott készültek. Még a legkissebb részletek is nagyon érdekesek. De Ottlikról még írok.
Még maradt egy képeslap, amit meg akartam mutatni, itt még szerintem több kép is van a képen belül, ami önállóan is érdekes, megmutatom. Az utolsó kép a hátlap, gondolom a diákok ezt küldték haza a családjuknak.
Nem hekkelték meg a fejlécet (csak én magam), holnap lesz 21 éve, hogy elment
Ottlik Géza, a blog rá emlékezik (InPhoto blog szűrőn keresztül, természetesen).
Nem fotós nap lesz.
Sajnos, ha esetleg akarnék használni Voigtlander 12mm f/5.6 Ultrawide Heliart, akkor csak a NEX-7 lehet (jó, nem kell, de ha van egy kereső, akkor csak használná az ember...).„ Mert a NEX-5N nincs vakupapucs. Gromekkel van egy ellentétünk, Samsung, NEX ügyben, de sose vennék olyan gépet, aminek a nem mozgatható az LCD-je, mert a Sony 505 óta ilyen géppel fényképezek. Mivel nagyon tetszik a NEX-7, megnyugodtam. 2 napja próbáltam összehozni egy bejegyzést, kis használható objektív címen, 21mm / F4,0 Color Skopar Pancake II-ről, de nem tud kerek lenni, nincs minimális információ sem. Tehát, hogy tovább vitatkozzak Gromekkel, A NEX brilliáns, objektívet meg ami van, vagy amennyi pénz van, vagy ésszel a felhozatalból, egyszer csak lesz rá pénz, plusz alapból a régi Olympusok. Munkailag szerencsére nem panaszkodhatok, az 5 éves szabadúszás kezd nem csak munkailag élvezetet okozni, talán nem elérhetetlenek a dolgok. Hajrá Kovácsnéni:)
Itt nagyon sok eredeti katalógus anyaga megtalálható. A Tessar információ is innen lett meg 2 perc alatt. Ha valaki tud hasonló oldalt, ne habozzon!
A Zeiss Tessart 1902-ben Paul Rudolph tervezte a Cooke-féle triplet alapján. A valaha létezett legsikeresebb objektív. Borotvaéles, kemény rajz jellemzi, könnyű, olcsón gyártható. Megszületése óta többször újraszámolták.
November 12.-én lesz a fotó aukció. Ismét sokat lehet tanulni, ha valaki rááldoz 15 percet. A kikiáltási árak megint érdekesek, kiváncsi leszek a leütési árakra. Pár érdekes tétel kedvcsinálónak:
Négy hónap után se találtam meg a metszet rajzát az objektívnek, szégyen, egy igen kis képről rajzoltam meg. Még teszt nincs, de szerintem igéretes objektív! Azért 3 aszférikus, és egy ED üveg a hétből feltételez egy minőséget. Az ára 250 dollár, ami szintén nem vészes. Gromekkel ellentétben én a NEX mellé teszem le a voksom, ha tehetem, NEX-7, ha nem, NEX-5N, és ez az objektív, és ha megvár, Marikutya 12mm Heliárja.
Végre megnézhető a 20. aukció tételei. Ami izgalmas lehet, a Historic Lenses, most 90 tétel szerepel, fantasztikus szerintem.
Voigtlandernek 10 éve kezdődött az együttműködése a Cosinával. Ebből az alkalomból egy szigorúan 600 darabos limitált sorozatot adnak ki, a régi hagyományokat idéző csillogó fém külsővel.
André Kertész első európai retrospektív kiállítása
Utolsó kommentek