Andre Kertesz: J’aime Paris, Photographs Since the Twenties,” New York: Grossman, 1974

"Érdekes, hogy a technikai részeken mennyivel bátrabban nyílvánítunk véleményt. Pedig...itt lenne miről. Nézegettem a képet, és rögtön lejött, hogy ez Kertész kép, nem kellett a címet elolvasni hozzá. Az a fajta precíz, az építészeti elemek grafikai felhasználását célzó fotográfia, ez Kertész sajátja. Számomra ebben rejlik az ő varázsa. Felhasználja azokat a házakat, tereket, lépcsőket, utcákat, amit mindenki lát, így ő is, csak másként. Annyira zavarbaejtően pontos a kép szerkesztése, hogy először azt gondoltam, ez nyílván valamelyik tüköraknás vagy mattüveges középformátumú géppel készült. El kezdtem rákeresni, és tessék, jól lépre mentem. Az album leírásában benne van, hogy Kertész 1925-ben érkezett Párizsba, a következő két évben rengeteg művésszel épített ki remek kapcsolatot, s fotózta őket. Aztán 1928-ban vett egy Leicá-t, mert megtetszett neki a szabadabb mozgás lehetősége a kis könnyű kamerával. Az redményeit pedig már láthatta az utókor is. Nos 1928-ban jelent meg ez a típus: www.leitzmuseum.org/CameraMakes/Leica/getleicas.html tehát egy 3,5/50mm-es Leitz Elmar lehetett az a gép, ami rabul ejtette André Kertészt (is). Maga a kép azért is érdekes, mert enyhe nagylátószög hatású, amit a kép aljából kiinduló két fatörzs még fel is erősít. Szinte fel-le ingázik az ember tekintete a kép felső és alsó része között. Mennyi részlet, és mégis mennyire tudatos, precíz szerkesztés. Számomra ez André Kertész."

(utólagos engedelmével beemeltem a hozzászólált a bejegyzésbe, mert fontosnak, értékesnek tartottam)