Nikon F. Ahogy most a Leica, pont 50 éves késéssel feltett mindent a pirosra, a Nikon ezt a lépést publikusan 1959-ben tette meg. A döntés 1955-ben hozták, a Nikon S sorozat legjobb gépének kifejlesztésével egyidőben történt az F fejlesztése. Miért? A Nikon helyesen úgy gondolta, hogy a távmérős gépek technikailag kifutottak, fejlesztésében nincs potenciál. A termék életciklusa a csúcson volt, nyomjuk le a Leica M3 felkiáltással. Ez megtörtént az SP-vel, és a köré épített rendszerrel.
Miért volt kihívás egy jó tüköraknás gép kifejlesztése? Igen nehéz dolog. Az addigi ilyen kamerák bonyolultak, nehézkesek, lassúak voltak, és fordított képet látott a drága fotós. A Nikon a lehető legjobb úton indult el. A cél: Az SP-nél gyorsabb, konfortosabb SLR kifejlesztése. A használó igényeinek maximális kiszolgálása. Az hiszem Steve Jobs valahol innen merített amikor az Apple filozófiáját megalkotta.
Szóval, röviden, mi a titka egy jó SLR fényképezőgépnek? Kereső, zár, beugró blende, fénymérés, megbízható tükörmechanika, egyszerű kezelhetőség. Nem egyenértékű problémák. A redőnyzárat a frissen kifejlesztett SP, titánból készült zárát vették át, pipa. A tükör-kereső a legbonyolultabb feeladat. Nem véletlen, hogy 100% keresőkép ritka a piacon, mert nagyon macerás megcsinálni. Szerintem ezzel bibelődtek a legtöbbet. Tehát, a SP alapján fejlesztették az F-t. Sikerült. A fejlesztés folyamán alakult ki a gép ideális mérete, és nött meg az objektív foglalat, az egész rendszerhez kellett alakítani (kereső-tükörakna-méretek) a rendszert. Igy lett az F-bajonett foglalat. Szerintem a legjobb döntések egyike a cserélhető kereső, tisztítható, levehető, mindíg a legmegfelelőbb mattüveget (nevezzük annak) mert az is cserélhető, lehet használni. Szóval ütött a dolog.
Az életciklusról. Az előbbiek azért lehetnek érdekesek, mert ezek szabályok. Ha az F sorozatot nézzük, egy magasra pozicionált F indul, az első csúcspont az F2, ami megkockáztatom a mai napig adja azt a konfortot, ami a fényképezéshez szükséges, az F3 nekem elbizonytalanodás, kivárás, egy átmeneti gép, ami melett szerintem páruzamosan készült az F4 (SP-F). Az F5 egy frissített F4, itt a csúcspont, az F6 már kötelező feladat, de már rég a digitális gépek kifejlesztésén volt a hangsúly. Ami számomra érdekes, A D3x is egy csúcspont, eddik tisztán látszott az irány, mit kell elérni. A D3x, F2, F4-F5.
De merre fejleszthetnek? Én úgy látom, hogy a digitális technikában a legkritikusabb pont az érzékelő. Mikrolencse, etc., szerintem hibás fejlesztési irány, itt kell jönnie egy eredeti, nagy ötletnek, ami a köré épült rendszereket optimálisan kihasználja. Szerintem ez egy nem pixel alapú dolog lesz, ha tudnám, megcsinálnám.
Akkor visszatérve az F-re, nézzük. A Nikon utolsók között jött ki tüköraknás géppel, a felvetett problémak ilyen olyan megoldása már megtörtént, az F nem egy Duflex, hanem egy tökéletes, megbízható gép. Nincsenek benne olyan forradalmi újdonságok mint a Duflexben (Dulovics Jenő gépe, az a kevés ember aki olvassa a blogot tudja, aki nem, keressen rá) de a rendszer összeállt. A két fejlesztői csapat az SP kiadása után gondolom együtt fejezte be a dolgot. Még azt tudni kell hogy a priorítás az SP-volt, az F csak második volt. Szóval a gépek:
Nikon F
Nikon F photomic
Nikon F photomic T
Nikon F photomic TN
Nikon F photomic FTN
Némi információ:
dögmatikus · http://hupjanfregoli.blogspot.hu 2012.02.19. 18:01:01
anorexiás mikulás 2012.02.20. 14:20:42