Fotokeramik • Enamel photograph
Bár már Talbot is használt porcelánhordozót fotókhoz (1849-ben), az első beégetett képeket 1854-55-ben Franciaországban készítették (az elsőség kérdésében megoszlottak a vélemények). A korai fotokerámiánál általában kollódiumos kötőanyagot használtak, mely üveghordozóra öntve ment végig a kép elkészítése periódusain (expozíció, hívás, fixálás, mosások és - később arany vagy platinaszínezés esetleg mindkettő kombináltan). A kész pozitív képet hordozó kollódiumfólíát vízben le lehetett választani üveghordozójáról és “átúsztatni” a porcelánra (vagy más anyagra, mint pl.: fém, kerámia, üveg, kő, stb.), melynek mázába beégették. Az égetés során a kép kissé halványodott és sárgásabb tónust kapott. 1868-tól irídium és palládium segítségével színezett képeket is használnak (Grüne - Berlin).
A leggyakrabban használt módszer az ún. beporzásos technika, melyet 1860-ban kezdtek alkalmazni mint a beégetéssel mázra vitt kép előállításának módját (bár már 2 évvel azelőtt kitalálták). Több változata volt. Először a vassós érzékenyítésű, később a kromátkolloidos módszerek voltak használatban. Mindkét módszernél beporzással alakul ki a kép oly módon, hogy az ecsettel (vagy fúvással) felvitt por csak az anyag fénynemérte részein tapad meg. Igy ez direktpozitívként működött, ezért a képet diapozitívról kellett rámásolni. További szempontból is kétfelé ágaztak a módszerek. Hol a végső felületre vitték fel a képet többnyire kromátkolloid pl.: gumiarábikum, zselatin, méz, albumin, cukor (vagy ezek keveréke) ammóniumbikromáttal érzékenyítve, hol egy másik lapon lévő anyagon alakították ki a por-képet, melyet utóbbinál kollódiummal öntöttek le, az “átragadt” ebbe, így került végső helyére (a kollódiumfólián). Az alkalmazott festékanyagok főleg fémoxidok voltak, melyeket egyébként is használtak a porcelánfestésnél. A kép minden esetben mázrétegre került és égetéssel rögzítették. A máz természetesen a legkülönfélébb anyagokon is lehetett. Üvegtárgyak esetében nem volt szükség mázra. Az így nyert kép rendkívül tartós. Gyakori, hogy az eredeti fetvételt nem az készítette, aki a fotokerámiát. Különböző cégek külön e célra gyártottak porcelánkészleteket (tányérokat, poharakat stb.), melyek festése már kész volt, csak a fotóknak hagytak ki helyeket rajta. A képek köré általában széles keretet készítettek mázból, a kötőanyag szélének girbegurba domborzati képét álcázandó. Néhány hazai művelője: Veress Ferenc, Landau Alajos (1865 k,), Raab Gyula (1899 k.,) Lauscher és Társa (1879 k.), Szilárd Tódor (1910 k.).
Flesch Bálint: Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon, ARCHALTFOTOKONZERV, 1987-2009
• Az INTERKERÁM weboldalán egy érdekes cikk a fotóporcelánról! •
Utolsó kommentek