Triptichon III.
Cigány-magyar együttélés, anya-kislány-apa portrék, fekete-fehéren.
(ez egy sorozat, ami 3 képből áll, de egy képként működik)
Életemben nem indultam fotópályázaton, most megtettem. Amikor elolvastam a kiírást, abban a pillanatban jutott eszembe ez a kép, kedvesem barátnője, és a családja. Mivel erősen kilóg a szociófotó műfajból, megtiszteltetés, hogy a 152 pályaműből bekerült a 13-ba. vAfotóriporterrel összefutottam a 16 buszon, ő ment dolgozni, én a fotópályázat eredményhirdetésére. Csak kierőszakolta, hogy írjak a képről:) Ennyi a története a dolognak.
Triptichon I.
Triptichon II.
Hogy teljes legyen a kép, ezt a három anyagot adtam le. Az alap az I. verzió volt, de éltem a gyanúperrel, nem biztos, hogy a bírálóbizotság is így gondolja. Amit megcsináltam, tökéletesen az általam elképzelt elképzelést valósította meg, tehát ha valakinek nem tetszik, nem jön át, nem a megvalósítás hibája, hanem a koncepció nem egyértelmű, vagy az ilyen, minimál megoldás nem tetszik. Ami nem baj. Ami hiba lehet, az apa hátterének fehérnek kellett volna lenni (C:0, M:0, Y:0, K:0), nem mertem hozzányúlni, a kiírás maitt.
Saliko 2013.04.12. 22:21:25
ragyás 2013.04.13. 16:10:09
Szóval tetszik. Ha megvakargatjuk pont ez a kép szól az együttélésről, nemcsak átvitt értelemben, hanem konkrétan is, és pont ezért őszinte. A megvalósítás is tetszik, még akkor is, ha nekem egy kicsit szűkek a kivágások.
A többi is tetszik, amiket belinkeltél. Az első helyezettnél igen szépek a színek és a fények. A tartalmába nem bonyolódnék bele, az nekem a többivel együtt a szokványos, sablonos megközelítés. A második helyezettnél szintén a formai pontosság tetszett, de visszatérve a színekre, ilyenekért el szokás zarándokolni Nepálba, Peruba, Mexikóba, meg a világ végére, és közben itt van karnyújtásnyira.