Ghána messze van talán még ott se,de ha emlékem nem csal akkor
Visonta az közel van, élesen közel még mindig pedig évek múltak
már el. Pabloval és Daniellel mentünk le a retró fehér Alfa Romeommal riportra, ez volt a következö szám editorialja. Ahogy lekanyarodtunk
a 3-as útról úgy lett egyre bizarrabb az út és a táj, a hőerömű tornyai
gőzei ipari jellegü nyomasztó atmoszférája,valaha amikor megépült
okos vezetöinkbe felötlött a szocialista ember fényes gondolata, nehogy
már kárbavesszen az építés idejére felhúzott munkásbarakk, hopp
miért ne legyen kórház ? Idilli hely a hőerömű tövében / öngyilkosságra
biztosan /A gondolatot párthatározat követte, végül a Gyöngyösi kórház
kihelyezett! elmeszociális osztályának lett az ideális helye, mármint az
illetékesek szerint, a gyógyósoknal elvégre úgyis mindegy nem ?
Szóval a Franz Kaffka zsákutca végén ott a telep, az elsö félórában meg
se találtam az expónálógombot úgy lemerevedtem vizuálisan, gyógyszer
nélkül beálltam. Volt beteg aki 25 éve volt felülvizsgálaton!, a kezelés
pedig McMurphyt idézö módon folyt, gyógyszer-nyugalom-lassulás, esetleg még tööööbb pirula lassú nyálcsorgatos elmúlásig.Csíkos frottir
fürdököpenyekben papucsban nikotintól sárga ujjakkal nézve ránk.
De kedves nyájas olvasó ne szomorodj el mert te kinn vagy még, a riport végén már mint ezeréves ismerösök váltunk el, s ekkor a tábor kapujához
vezetö út poros végén egy alak integetett nekem Bohuska, igen mint mikor Berlioz issza a meleg kajszibarackszörpöt és még nem tudja, hogy
Annuska kiöntötte az étolajat.
Elbúcsúztúnk, kész lett a riport a fotókat is megcsináltam , indulunk az
Alfához.
-Bassza meg ! rajta hagytam a világítást . . . . A rövid de sikertelen
nyenyenye-nyenyenye után kiszálltunk nincs mese itt tolni kell.
Ám ekkor a tábor kapujában álló néma kísértethad már lassan láthatatlanúl közeledett egyre inkább valami mosollyal mármint amit a kémia megengedett mint érzelmet.
Egyszerre pedig mint az átszakadt gát, artikulálatlan üvöltésbe tört ki !
Én is én is én is , toljuk meg !
Beülve a lehúzott ablakon át és a tükörbe nézve is egy pillanatra a reneszánszba éreztem magam midón rájöttem a perspektívára, ötven
kipirult boldog embernek kinézö arc tolta már vagy százzal az autót aminek már rég járt a motorja, de nem mertem megfosztani öket ettöl,
kitoltak volna a Tejút pereméig boldogan, jót tettek cselekedhettek önszántukból, valami beugrott nekik talán a saját lényükbül . . . . . . . .

@marykutya2: durva. a záróakkordokról van fotó?

96-ban volt, hogy megvan e a film a Budapest Week archivumában
azt kétlem , bár jó lenne.

igen , a lobogó csíkos fürdököpenyek csattogó ócska müanyag papucsuk
ziháló arcok mert persze közben a dekk ott ég a szájban, és az eszement
mosolyok, nem lehet elfejteni még ha nincs is róluk ezüst lenyomat.