Normális objektívvel van, vagy ezen is biciklilámpa-búra alkotja a képet? A facebookon látom, hogy bárki aki megoszt egy fotót, amit azzal a mobil applikációval csinál egy kutyaszarról, az már művészet.

@emhetes:
Szia !

És azon a francos FACEBOOK-on is a többség úgy fogalmaz mint TE itt.
Vagyis nem értem, hogy mond vagy kérdez, állít vagy ellentmond.
És az esetek többségében keveri a hamut a mamuttal.

Ez egy 6x12-es rollfilmes analóg kamera.
Te meg valami digitális telefon tuningról beszélsz.

Az meg egy igencsak jó vitaindító kérdés, hogy mi köze az optikai minőségnek a művészi kvalitáshoz ?
Csak egy Zeiss optikás svéd géppel lehet művészi szinten fotózni ?
Egy műanyaglencsés távolkeletivel esélyem sincs ?
Tényleg a gép, az optika és a film/szenzor minősége a belépő a nagybetűs művészetbe ?

És mi az hogy NORMÁLIS optika ?
Mitől lesz és mi teszi azzá ?
És ha van NORMÁLIS optika,
akkor létezik ABNORMÁLIS is ?

Egyébként meg azért mert egy bizonyos képalkotói stílussal, eszközzel készített képfajtából sokat töltenek fel manapság a netre miért kéne egyből művészetről beszélni ?
Használjuk inkább helyette a DIVAT kifejezést.
A többséget úgy is ez,
a PILLANATNYI DIVAT vezérli,
hogy vegyen és használjon bizonyos dolgokat, mintsem a bennük rejlő művészi önkifejezés lehetősége.
Mert mindenben benne van ez az esély.
Még a te általad írt mobilcuccok tuningjában is.
Csak a megfelelő felhasználóval kell, hogy találkozzon.

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember: Abszolút nem érted, amit írtam, de nincs ezzel semmi baj. Jogodban áll.

@emhetes:
Szia !

Azzal kezdtem fent,
hogy NEM ÉRETEM.

A kérdéseimet azért tettem fel,
mert szeretném megérteni,
hogy mit és miért írtál.

Érdekelne a véleményed,
csak vagy túl öreg,
vagy túl fiatal vagyok,
vagy egyszerűen kevés,
hogy megértsem.

Segíts !

Üdv,
BI

Ui.:
Egyébként meg szerintem igenis van baj azzal,
ha egy beírást nem ért az ember.
Mert ugye azért írták,
hogy közöljenek vele valamit.

Rendben van, kibontom, lehet hogy valóban nem kihámozható a lényeg.
Tudom hogy ez 6x12-es analóg kamera. Tudom, hogy az az insta..valami az mobil app. Azt akartam kifejezni, hogy egyrészt nem értettem sosem a Lomósokat, azaz csak azokat, akik attól várták a művészi kép születését, hogy egy műanyaglencsés Lomo géppel hozták létre. Természetesen a művészi értéke a képnek egy cseppet sem függ az objektívtől, erre jó példa vagyok: az a képem, amit olyan obival készítek, ami a képsarkokban is éles, lencsehibáktól szinte mentes, általában ugyanúgy nem mond semmit (másoknak) , mint amit 1000 ft-os géppel csinálok. Ami a mobil appot illeti: facebook ismerőseim közül jópáran töltenek fel képet vele, van a képen egy gally, vagy egy cigicsikk... bármi, megosztja, mert elszínezi a képet, vagy vinyettálást tesz rá stb. és gondolja hogy művészeti alkotást hozott létre. Szóval lehet valódi alkotást létrehozni mobillal, Lomóval, Hasselbladdal, ki milyen eszközzel tudja/akarja kifejezni mondanivalóját. Ha van neki.

@emhetes:
Szia !

Sajnos nem csak a Lomo-sok közül kerülnek ki olyanok,
akik azt hiszik, hogy a MÁSKÉPPEN és MÁSKÉNT működő fényképkészítő eszközeikkel már egyből a belépőt is megváltották a hőn áhított MŰVÉSZET szentélyébe.
Tehetségre, egyéni látásmódra, a dologhoz való affinitásra, tapasztalatra, tanulásra természetesen már nincs is szükség.
Ezért van ma akkora népszerűsége szinte az összes olyan eszköznek és stílusnak, amelyet ALTERNATÍV-nak hívnak.
Furcsa helyzet, de a könnyű menybemenetelre apelláló MŰVÉSZKEDŐK keltette divat jót és sokat tett és tesz folyamatosan egyes fotográfiai területek és eszközök életben maradásáért, újraéledéséért, születéséért.
LOMO, Pinhole, Hibaizmus, The Impossible project, Lensbaby, Direct Positive Paper, Large Format, Nedves Eljárás és még sorolhatnánk.
Divatot és ezért piacot is teremtettek.
Hála Istennek.
Mert Ö miattuk fog fennmaradni a síkfilm, a rollfilm, a kisfilm, az instant anyag.
Miattuk lehet majd kapni még jó sokáig vegyszereket.
Miattuk készül ma is sokféle, fából készített kamera.
Mint ahogy nekik készítette a LOMO ezt a fenti kamerát is.
Persze ezen eszközökkel és stílusokkal rengeteg rossz kép is készül.
És az azokat készítők közül egyre több hiszi magáról, hogy művészit alkotott.
Mindez nem lenne baj, ha nem lenne meg ezeknél az „alkotóknál” a közzétevés kényszere is. (És persze a lehetőség a megosztásra.)
De sajnos ez manapság valahogy szinkronban van az önkontrol hiányával.
Így úton útfélen belebotlik ezekbe az ember.
Hát kérem, mindennek ára van.

Üdv,
BI

Ui.:
Köszönet a válaszért.
Sokat segítet.

Milyen értéknövelő szerepe van az általad felsorolt anyagoknak, eszközöknek, technikáknak?
Hol a határ a művészkedés és a művészet között a fotográfiában?
Hogyan határoznád meg azt szintet, ahonnan szerencsés lenne a minél szélesebb publicitás, mikor veheti ki valaki az anyagait a fiókból?

Félre ne értsd, nem provokálni akarlak, egyetértek a mondandóddal, csak a határokat keresem.
Ha még messzebb szeretnék menni a kérdésemmel, akkor azt szeretném megtudni hogyan lehet definiálni mi a művészet, mitől műalkotás egy fénykép és mitől nem?

@a lyukkamerás ember: Több dolog eszembe jutott a hozzászólásodról.

Az első, hogy a egységnyi képből a szar képek aránya állandó, tecnikától függetlenül. Digit ide, digit oda.

A vizuális analfabétáknak azt adsz a kezébe, amit akarsz, mindegy. Véletlenül se csinál jó képet. Mivel nem lát, és nem gondolkizik.

Ami egy fokkal jobb, az amatőr, aki szép képet akar csinálni. Itt már lehet szakmai tudás, de az önmagában szép képet meg minek csinálni?

Az igényes amatőr tud már valamit a fényképezésről, és gondolkozik. Ha még tehetséges is, itt már összemosódik a következő szintekkel, annyira rutinos vagyok hogy nem pontosítok, mert itt csak mellé lehet lőni a kategórizálásban.

"LOMO, Pinhole, Hibaizmus, The Impossible project, Lensbaby, Direct Positive Paper, Large Format, Nedves Eljárás"

Ami szerintem divat, az a LOMO, Lensbaby. Igaz, a Pinhole bal széle is az, belelóg a LOMOba.

A Pinhole egy szakma, igen komoly. Te tudod a legjobban.

A The Impossible project, Direct Positive Paper, Nedves Eljárás eszközök. A használó tudásától, és kvalitásaitól függ, mi lesz a végeredmény?

Abban igazad van, régebben írtad, hogy ha a Direct Positive Paper, Large Format, Nedves Eljárás nem eszköz, hanem forma, a külvilág felé pozícionálja magát az illető, akkir divat, az én rendszeremben egy amatőr (nem félreértendő, itt negatív értelemben).

Igazán csokorba gyüjtötted a nem hagyományos eszközöket, hozzáállást, így, hogy gondolkoztam, értem, remélem.

@ragyás:
Szia !

Nehéz kérdéseket teszel fel.
De sajnos egyben jó kérdések is ezek.
Próbálok válaszolni.

A kész képnek az aspektusából nézve szerintem egy nyersanyagnak önmagában nem szabadna, hogy értéknövelő tényezője legyen.
Mint ahogy a képet létrehozó egyéb technikának sem.
A válaszom az első kérdésedre tehát az , hogy : SEMMILYEN.
Egy jó képnek önmagában kell jónak lennie.
Mi az hogy jó ?
Egy kép a számomra akkor jó,
ha először megállít (kiállításon nézelődve, neten szörfölve, újságot vagy könyvet lapozgatva),
másodszor ott marasztal (nem megyek tovább, nem kattintok és nem lapozok),
harmadszor beindít bennem valamit,
negyedszer beég a memómba.
Mindehhez nem szabad, hogy köze legyen a gép és az optika típusának vagy a nyersanyag fajtájának az ismerete.
Tovább megyek, az alkotó személyének az ismerete sem kell ehhez.
Régen rossz, ha egy kép azért kezd el tetszeni, mert tudom, hogy ki, hogyan és mivel csinálta.
Ez puszta sznobizmus lenne.

A művészkedés és a művészet között nem lehet semmiféle határvonalról beszélni, mert nem ugyan azon a kontinensen leledznek.
A művészkedő alkotó saját maga állítja magáról és alkotásairól,
hogy azok művésziek. Ezért minden tettét ez vezérli produktuma létrehozásakor.
Egy igazi művész mindezt a besorolást ráhagyja másokra és az alkotás során sosem gondolkozik ilyeneken. Ezért aztán a kezét és szemét teljesen más vezérli.
Nagy szavak, de szerintem igazak,
hogy a művészkedőt a mások véleménye és elismerése hajtja,
míg az igaz művészt a saját maga felé irányuló megfelelés.

Az a bizonyos fiók.
Az a baj, hogy sok embernél nincs is.
Ma, sokan hamarabb teszik fel a világhálóra a képeiket, mint azt elmentenék egy vinyóra. Az így kezelt képeknek esélyük sincs a megítélésére, rostálásra.
Az érésről, újra és átgondolásról már ne is beszéljünk.
A fiók erre volt jó.

Hogy létezik, és ha igen akkor hol van az a szint, határ,
amikor egy fotós a képeit közzétételre alkalmasnak ítélheti ?
Saját magában kell ezt a vonalat mindenkinek meghúznia.
Hogy ezt milyen magasra teszi az már más kérdés.
Sokk mindentől függ.
Emberi és szakmai tulajdonságok sokaságától.
Melyek közül egyet emelnék csak ki : a rálátást az adott témára.
Mit értek ez alatt ?
Azt, hogy ismerje a fotográfia múltját és jelenét, hogy napi szinten nézzen képeket és olvasson kritikákat.
Ismerje a klasszikusokat és a kortársakat is.
Hogy legyen a fejében több száznyi jó kép, amelyeket fel tud idézni.
Hogy tudja azt, hogy egy képet hányféle módon lehet megítélni, elemezni.
Hogy meg tudja fogalmazni magának, hogy egy más által készített kép miért tetszik, vagy nem tetszik.
Hogy mindez által el tudja magát és képeit helyezni.

Én azt veszem észre, hogy a HÁTTÉRTUDÁS kezd háttérbe szorulni olyannyira, hogy sokaknál nincs is.
Ezért aztán nincs összehasonlítási lehetőség sem.
Se a múlttal, se a jelennel.

Az utolsó kérdésedre én nem tudok válaszolni.
Szerintem nem is lehet.
Talán nem is szabad.
Ennek ellenére sokat olvastam olyanoktól, akik ezt megpróbálták.
Ami a legjobban megfogott az Roland Barthes : Világoskamra c. könyvében a PUNCTUM-ról írt gondolatok voltak.

Jó éjt mindenkinek,
üdv,
BI

Ez a vita nagyon rendben volt/van. Annyira, hogy kötelező olvasmánnyá tettem a diákjaimnak.

@a lyukkamerás ember:
Köszönöm a részletes választ. Nehéz lenne nem egyet érteni azokkal, amiket írsz, hasonlóan gondolom én is, legfeljebb még magamnak sem fogalmaztam meg ilyen pontosan.
Azért is tettem fel a kérdést, mert benne van a levegőben egyfajta értékítélet, ami azokat a technikákat, eszközöket és anyagokat, amiket fentebb felsoroltál a napi gyakorlatban használtak fölé emeli.Tulajdonképpen erre utalt M7-es megjegyzése is a Lomoval kapcsolatban, illetve ezt olvastam ki belőle, ha nem így van majd pontosít.
Nem mai kezdetű, de talán egyre jobban terjedő gyakorlat a ködösítés, amikor azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy a fénykép olyan mély gondolatokat hordoz, ami önmagában meggyőző, és elégséges, nem szükséges hozzá az igényes tálalás, sőt az inkább elvonja a figyelmet. Megszokhattuk, hogy a „művészfotó” egyet jelentett az igényes megjelenéssel, a precíz felvételezés és kidolgozás az természetes volt, erre jött a képtartalom. Hogy ennek a hányaveti irányzat kialakulásának mi az oka azt nem tudom.
Van egy tendencia, ahol az életlen, rosszul komponált, színehagyott, tartalmatlan, vagy esetleg lényegtelen eseményeket, mozzanatokat megörökítő fotókat emelik piedesztálra.
Itt jön a képbe a Lomo, ami kiváló eszköze a vizuális blöffnek. Persze nem ő az egyetlen.
És itt jön a képbe az általad említett önképzés és sznobizmus. Általános bizonytalanságot érzek, a nézők és alkotók, -akik gyakran ugyanazok- nem tudnak értelmezni dolgokat, nem tudják értelmezni az előttük álló szar képet, amit senki nem mer nyíltan annak nevezni, mert nem tudja eldönteni, hogy most ő az, aki vizuálisan alulképzett, vagy egy blöffel van dolga, amit körülötte mindenki benyalt, és sznobizmusból, vagy bizonytalanságból nem mer őszinte véleményt mondani.
Ebben a bizonytalanságban nem segítenek (vagy csak ritkán) a kritikák, műelemzések (ezekből nem sokkal találkozni), sőt gyakran úgy érzem a megnyilatkozók is ködösítenek, nem tudnak, vagy nem mernek egyértelműen állást foglalni egyes művek, vagy szerzők láttán.
Mondhatnánk, nem is kell, hiszen az értékelés, befogadás az szubjektív dolog, ahogy fentebb leírtad. Csakhogy a műalkotásoknak rétegei vannak, és vannak olyan rétegek, amiknek a feltáráshoz segítség, mankó kellene, illetve azt eldönteni, hogy valóban vannak-e rétegei a műnek, vagy blöffel állunk szemben. A legnagyobb segítség persze az lenne, ha maga a szerző, vagy alkotó segítene megértetni mit és hogyan próbált képpé formálni. Vannak alkotók, akik ösztönösen képesek hangulatokat, érzelmeket, érzéseket megjeleníteni, de verbálisan rosszul, vagy pontatlanul fejezik ki magukat, ezzel tovább nehezítve a dolgunkat.
Hogy magamat cáfoljam, persze vannak olyan képek, amik teljesen más energiákat indítanak be, más emlékeken, élményeken alapulva más érzéseket, gondolatokat keltenek életre, mint, amik az alkotót ösztönözték.

a lyukkamerás ember és ragyás, ragyás és a lyukkamerás ember normálisan szótértenek, már megérte a blogot írni, mert igen közel van a két vélemény, rég mondom, és fontos is mindkettő.

@ragyás: Egy a szerencse, a felkapott fotós irányzatok olyanok mint a trapéznadrág. Kimennek a divatból, és valahogy a 99% ciki lesz autómatikusan.

(itt most nem bánva a maréknyi tökös Lomost)

@gromek7: ... de hozzá is szólhatnál :)

Én felvállalom hogy snob vagyok, sose használnék LOMO-t, mert gagyi.

a Pinhole se érdekel, igaz imádom a rekvizítumait, de nem az én habitusomhoz illik.

Szerintem az eszközök arra valók, hogy a feladathoz válasszuk ki a megfelelőt. De számomra fontos, hogy a végtermék időtálló legyen, mert nem azért csinálok valamit, hogy önmegsemisítse magát pár év múlva.

Természetesen senkít sem akarok meggyőzni semmiről.

@ragyás:
Szia !

Ma,
2012-ben a napi gyakorlatban használt nyersanyagnak a DIGITÁLIS technikát kell érteni.
És ha ezt elfogadjuk,
akkor minden más ma elérhető nyersanyag,
amely az ANALÓG technika fennmaradt részét képezi,
ALTERNATÍV-nak számít.
És ha ezt is elfogadjuk,
akkor mint ilyen sajnos ma belekerült egy általad írt divathullámba,
amely materiális alapon a digitális fölé emeli.

Leegyszerűsítve :
Ha valami ANALÓG, akkor az ALTERNATÍV és akkor az már művészi is.

Mindezen divathullámot követők többsége szinte kivétel nélkül a DIGITÁLIS világból ugrott át az ANALÓG világba.
És egy bizonyos korosztályon belüliek.
Digitális technikával szerezték meg fényképkészítő tudásukat és a digitális képekkel szemben éreztek valamiféle hiányt, voltak velük elégedetlenek egy bizonyos idő után.
És szerintem itt leledzik valahol a lényeg ez ügyben.
Milyen hiányt éreztek és mivel, miért voltak elégedetlenek ?

Ez a fent említett és behatárolható korosztály
egy olyan rendszerben szocializálódott, nevelődött, taníttatott,
amelyben a SIKER és az ELISMERTSÉG nagyon fontos fogalmak voltak és vannak.
Nekik mást jelentenek az ELÉGEDETTSÉG, a MEGELÉGEDETTSÉG fogalmak,
mint például nekem, aki egy-két-három-négy generációval vagyok náluk idősebb.
Mit akarok ezzel ?
Azt, hogy szerintem ezek a fiatalok a fent írt ELISMERTSÉGET, SIKERT, ELÉGEDETTSÉGET nem kapták meg a hagyományos digitális technikával létrehozott képeiktől, képeikkel.
A túl egyszerűen és könnyen létrehozott képek tömkelegével egymásba olvadtak,
ugyan olyanokká váltak, mint kortársaik, azaz a digitális tömeg kis porszemei lettek. Képeikkel csak a digitális szemét nagyságát növelték.
Értéket, egyedit nem tudtak létrehozni.
Mindezt ráadásul a rájuk oly jellemző gyorsasággal, azonnalisággal akarták megkapni.
Az még csak növelte a rosszérzésüket,
hogy a többségük baromira nem leli a helyét a nagybetűs életben.
Így a szakmai és magán életükből is szinte teljesen hiányoznak a fenti pozitív érzések.

Nem lennék a helyükben.
Nem szívesen cserélnék egy fele olyan időssel, mint én.
A felszerelésük technikai szintje és értéke az egekben.
Ha összehasonlítanánk, hogy a 25 évesen énáltalam használt amatőr fotós felszerelés technikai és forintosított szintje milyen messze volt egy akkori fotóriporter vagy divatfotós átlag felszerelésétől.
És mindezt megtennék ma, 2012-ben egy szintén 25 éves amatőr és egy profi között.
Nem ugyan az a különbség jönne ki.
Tele vagyok olyan emlékekkel, amelyek a megalkuvásról, a kompromisszumokról és a mindezeket kompenzálandó megoldáskeresésről és a balkán-design alkalmazásáról mesélnek.
Én még a Filmművészeti főiskolán is naponta hallottam, hogy :
„ Drót, szigetelőszalag és létra. Ha ez van nálad, mindent megtudsz oldani.”
Hát én úgy vélem, hogy az ANALÓGBA menekült fiatal generációk 2012-es drótja, szigetelőszalagja és létrája a síkfilm, rollfilm, kisfilm, instant nyersanyag és mindazok az eszközök és szerkezetek melyek egyfajta 21. századi balkán-design-t képesek létrehozni a maguk direkte hibaizmusra tervezettségükkel.

Hogy mindez BLŐFF-e ?
Erre nem lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni.
Én most ebbe bele se mennék.

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember: „ Drót, szigetelőszalag és létra. Ha ez van nálad, mindent megtudsz oldani.”

Édesanyám, imádni valóan szabadszájú volt, azt mondta volna, finggal tojást festeni.

Én nagy tisztelettel Lovas Béla tanárúrat emliteném tanulmányaim során, aki valóban az általam ismert magasan a legkreativabb ember volt. Igen hasonló történet.

inphoto.blog.hu/2011/03/01/tudomanyos_foto

@gromek7: ... azért nagy öröm, ha valaki ezt írja... Ilyenkor gondolom, hogy talán nem hülyes blogot írni.

Sziasztok!

Annyiban vitatkoznék veletek, hogy az ún. vizuális blöfföt, bármely technikával el lehet követni, még a technikailag legkifinomultabbal is, és ugyanakkor egy nagyon egyszerű technikával is lehet, minden esetlegessége mellett nagyszerű képet alkotni. Azt vallom, mindig az a legjobb technika, ami épp veled van. Azért, mert arra ösztönöz, hogy az adott lehetőséget azzal oldd meg. És ez, ha kellően motivált vagy (ez mondjuk legyen alap, egy elhivatott alkotó zámára), kreatívvá tesz. Sajnos, vagy hálistennek, sohasem tudtam egy adott rendszert tökéletes optikákkal felépíteni, ilyenkor fotózás közben azt hajtogatom magamnak, koncentrálj az erősségeidre. Nem mindeáron, minden helyzetben akarok exponálni, de azokkal a lencsékkel, amik nálam vannak, igyekszem a legtöbbet kihozni. (Vagy lencsék nélkül, hisz általában lyukkamerázom.) És ebben igazatok van, rengetegen kezdik el a lyukazást és a többi Lo-Fi technikát is, és zömében a vizuális blöff szintjénél meg is akadnak. Sőt, továbbmegyek, egymás vállát veregetik. Aki ebből a technikából többet szeretne kihozni, arra gyakran értetlenül tekintenek. (Ki hallott már olyat, hogy szűrőt használjunk lyuk előtt, a kár többet is...) Sokszor döbbenek meg rá RC igazságára, hogy a szar képek aránya konstans, legyen az digitális, analóg, lomo, vagy pinhole, vagy polaroid. Mondjuk az analóg világ szerencséje abban áll, hogy egy idő után válalhatatlanul drága lesz a koncepciótlanul vagy unalomból elhasznált nyersanyag. Mindenesetre, aki akar, az bármely technikával tud értelmeset, tartalmasat alkotni.

@a lyukkamerás ember:
"Ma,
2012-ben a napi gyakorlatban használt nyersanyagnak a DIGITÁLIS technikát kell érteni.
És ha ezt elfogadjuk,
akkor minden más ma elérhető nyersanyag,
amely az ANALÓG technika fennmaradt részét képezi,
ALTERNATÍV-nak számít."

Na ezzel nem értek egyet, szerintem van a klasszikus analóg (gép, film), van a digitális. ...és efölött igazad van.

A másik dolog, amiben nem értünk egyet, a generációk problémák.

Már Arisztotelész sérelmezte, hogy a fatal generációk szemtelenek, nem értik a dolgokat. Szerintem kissebb nagyobb amplitúdóval a generációk problémái állandóak. Mindenkinek meg kell élnie a problémáit, lázadni kell. Ez genetikusan, hormonálisan állandó. Visszagondolva, mindig is tisztelve az elődöket, jobban kellett volna halgatnom rájuk, ők már megszivták, azért mondták. (legfőképpen édesapám tanácsai).

De, igazam volt, a saját akkori rendszerem szerint.

Most én vagyok a "vén hülye", akire nem halgatnak. Pár év, és rájuk sem fognak. Innentől indul a körforgás:)

Amit irtam, finomhangolás, alapvetően egyetértünk.

Természetesen senkit nem akarok semmiről meggyőzni, én igy gondolom.

(nem találom a PC-s billentyűn a hosszú i-t, azért nincs a hozzászólásomban)
Válasz erre

Na úgy látom volt értelme a kissé provokatív kezdő hozzászólásnak :-)

@emhetes: volt, na :) Igazad is volt. De jó ivben ki is derült. Szerintem.

@dögmatikus: A pinhole az egy nagyon komoly szakma. Akkor döbbentem rá, amikor a kávéházi fotóidat kibogarásztam a neten. Te ezt nem érzed, mert te, meg a morgós a lyukkamerás ember csináljátok. Valahol azért megvan bennetek az arisztrotikus gőg, még szép, kell is. Igy helyes, van mire.

Ha nem haragusztok, akkor én egy kicsit a gépről írok. Mámer arról szól a bejegyzés.
Szóval vérzik a szívem. Nem vagyok oda a Lomósokért, de azt meg kell adni, most megalkották azt, amit húsz éve is meg lehetett és meg kellett volna csinálni. Istenem hogy örültem volna akkor.
Nekem a kisfilmes rugós filmfelvevőjük, meg a felhúzható nyeles 360 fokos panorámagépük is tetszik.
De miért akkor kell ezeket megcsinálni, amikor már mindegy?!
Lenne néhány korszerű ötletem.

@praktica MTL 5:
Maga a formátum nekem is tetszik, de a szerkezet elég fingnak néz ki, az automata zár meg nem hoz lázba. Azért a 200-300 dollárért már egész jó használt gépet lehet venni.

@a lyukkamerás ember:
„Mindezen divathullámot követők többsége szinte kivétel nélkül a DIGITÁLIS világból ugrott át az ANALÓG világba.
És egy bizonyos korosztályon belüliek.
Digitális technikával szerezték meg fényképkészítő tudásukat és a digitális képekkel szemben éreztek valamiféle hiányt, voltak velük elégedetlenek egy bizonyos idő után.
És szerintem itt leledzik valahol a lényeg ez ügyben.
Milyen hiányt éreztek és mivel, miért voltak elégedetlenek ?”

Nem pont erre gondoltam. A blöffölés régebbi keletű a digitális technika elterjedésénél. Ha csak a keresztgammásra hívott, vagy éppen úgy sikerült színesnegákra, a dia negatívnak hívására, a szolarizációra és egyebekre gondolok, mind kiváló lehetőség volt a technikai kalandozásra, és a mellébeszélésre, a blöffre. Félreértések elkerülése végett ezek a lehetőségek és megoldások nem ördögtől valók, és nem üldözendők, mint, ahogy semmi egyéb, ami nem öncélú elterelés, a semmitmondás álcája.
A fiatalok az analóg technika felé fordulását inkább a digitálisban elért sikertelenségben látom. A digitális képfeldolgozást, a grafikai szoftverek használatát, épp' úgy, mint magát a fényképezést meg kell tanulni. A tanulás lassú és fáradságos, sokan kihagyják ezt a lépést, leragadnak a birtoklás mámoránál.

„Tele vagyok olyan emlékekkel, amelyek a megalkuvásról, a kompromisszumokról és a mindezeket kompenzálandó megoldáskeresésről és a balkán-design alkalmazásáról mesélnek.
Én még a Filmművészeti főiskolán is naponta hallottam, hogy :
„ Drót, szigetelőszalag és létra. Ha ez van nálad, mindent megtudsz oldani.” „

Nekem is sok emlékem van a kényszerű buherálásról. Talán pont ezért szívesen cserélnék a fiatalokkal. Nem tudom, -és már nem is fogom megtudni-, hogy jobb-e, szükségszerű-e szívni, vagy a technikai evolúción mindenkinek végig vergődnie? Mi a saját nyomorunkból azt mondjuk, hogy igen, ez hasznos, sokat segít a kreativitásunk kiteljesedésében. De vajon a kreativitást a pénz, a technikai eszközök pótlására kell-e fordítani. Nem jobb-e, ha az alkotáshoz, munkához egyből megkapja az ember a szükséges felszerelést? Nem úgy látom, hogy akik mindent megkaptak, attól rosszabbul teljesítettek.
Mindenképp' szerencsés, ha az ember primitívebb eszközökkel is elboldogul, de nem hiszek ebben a drót, létra, szigetelő szalag szentháromságban.

a fényképezőgépről végül is nem sok szó esett...de nem baj. ez a lomo masina értő kezekben csodákra képes, mint ahogy egy lubitel is, függetlenül az optikai teljesítménytől.

a f.gép nevéről mindig a jó kis cseh nagyító optika, a belar jut eszembe, amit használtam pár évig, remek darab, még ha nem is nikon, de a nagyított képen ez nem látszik, a végeredmény pedig egy tűéles kép.

@ragyás: Nekem tetszik az egész. Csakhát az ár! Az ilyen Lomós izék mind abnormálisan drágák.
Nekem a Ljubityel a kedvencem. Annyiért árulták, mint egy Szmenát, de közben egy teljes értékű 6x6-os gép volt. Meg közben kicsi, könnyű egyszerű. Nyilván nem egy Rolli, de nagyon szép képeket tudott csinálni.

@Romanee Conti: @ragyás: @dögmatikus: @praktica MTL 5: @kalapos uram: @emhetes:

Jó estét !

A VIZUÁLIS BLÖFF-ről
(a kifejezést elfelejtettem megköszönni RAGYÁS úrnak)
csak annyit (a következőkben ÉN is a BLÖFF szót használom,
bár nagyon nem vagyok vele kibékülve),
hogy :

Szerintem nem mindegy,
hogy a vizuális blöfföt egy ELEVE ERRE TERVEZETT eszközzel,
vagy egy,
a kor TECHNIKAI CSÚCSÁNAK számító felszereléssel követik el.

Az elsőbe eleve bele van építve a blöff és „csak meg kell nyomni gombot „
(a többi a Lomo, a lyukkamera, a Lensbaby, az Impossible, stb. dolga).
Míg a másodikkal igencsak sok hozzáértéssel és kreativitással érjük el ugyan azt a képi effektet.

Én úgy gondolom, hogy a kettő között óriási különbség van.
És ez a különbség nem a gépek tudásában,
hanem a vizuális blöff létrehozóinak a tudásában,
és képalkotói hozzáállásukban keresendő.

Kicsit egyszerűbben :
Az egyik tényleg csak a gombot nyomja meg a hőn áhított eredményért.
A másik kigondolja, megtervezi, kivitelezi az általa elképzelt effektet.

Mielőtt még félre értésbe viszem a társaságot,
Én itt most a képkészítéshez való hozzáállásról
és egy EFFEKT-KÉPHATÁSSAL apelláló fotó létrehozásáról beszélek.
Nem az így készült képekről.

Ez a fenti 6x12-es gép (hogy erről is szó essen),
amely az itteni gondolatokat előhozta belőlünk,
egy szemre igen csak tetszetős darab.
Nekem speciel a design-ja nagyon bejön.
Valószínűleg a POLAROID-os stílusa miatt.
Szerintem a többi Lomo-hoz képest ezen a téren ez egy nagy ugrás.

De ha megnézzük a gép gyári leírását,
azaz a külcsín okozta ámulatból felocsúdva,
belenézünk a gép belsejébe is,
akkor már felmerülnek kérdések.

Ha jól olvasom :
a blende-előválasztási expozíciós mód azt jelenti,
hogy van két darab (CSAK !) lehetőségem : 8-as vagy 16-os blende.
Ehhez a „NAPOS” vagy „FELHŐS” lehetőséghez állítja a gép a zársebességet.
De csak 1/125-ig tud a zársebességen csökkenteni.
Nagyon végig kell gondolni, hogy milyen érzékenységű filmet teszünk bele.
Ha 50-100 ASA körülit választunk,
akkor bajaink lehetnek „felhőcskés” időben a kézből exponálással.
Mert a gép nem jelzi ki, hogy mekkora zársebességet kalkulált ki.

Ha meg mondjuk 1600 ASA-s filmet töltünk be a gépbe,
akkor meg „napocskás” időben gondjaink lehetnek a túlexponálással.
És a gép nem fog erre figyelmeztetni,
mert nincs mivel erre figyelmeztetnie.

Ha jól olvasom :
A Zone-Focus élességállító rendeszere 1m-1,5m-3m-végtelen kalibrálással van.
Ha egy 90-es optika teljes nyíláson van 6x12-es film esetében,
akkor ez a teljes nyílás eléggé pontos távolság beállítást igényel.
Ami nem egykönnyen megtanulható.

Ezek a dolgok szerintem a gyártó által eleve betervezett HIBAISTA lehetőségeket takarnak.

Úgymint :
alul vagy túlexpókat,
berázkódásos, bemozdulásos, defókuszos életlenséget.

Mindezeket persze egyszerűen ki lehet védeni.
A kérdés csak az,
hogy aki ilyen masinával fog fényképeket készíteni,
az vajon tudatában van-e annak,
hogy a gépe miért csinál elexponált, bemozdult, életlen képeket ?
Azt a kérdést már félve teszem fel,
hogy számára ezek egyáltalán HIBÁNAK fognak-e számítani,
vagy csak egyszerűen JÓPOFA EFEKTEKNEK ?
Főleg ha mind összejön egyszerre egy expóba sűrítve.

Na ekkor áldozott igazán az édes kis szélesvásznú Lomo-ista a Hibaizmus oltáránál.

Azt mondja meg nekem valaki,
hogy miért csak az extrém kinézetű verziók kaphatók fémvázas testtel ?
És az 58-as lencséhez hogyan állítom be a kompozíciót kereső nélkül ?

Lassan úgy érzem, kezdek átesni a ló túlsó oldalára.
Vagyis túlságosan negatívnak tűnhetek ezzel a kamerával,
és az egész Lomo dologgal kapcsolatban.
Pedig nincs is így.

Nagyon sok értékes képet láttam már,
ezen kamerákkal fotózó alkotóktól.
Egyetértek azokkal, akik azt mondják,
hogy értő kézbe kerülve csodák is születhetnek velük.

Ehhez persze az kell,
hogy ehhez az eszközhöz akkor nyúljon valaki,
amikor az adott téma és róla kialakított vizualizáció fényképpé realizálása azt a képi hatást, módosítást, effektet igényli a képkészítés folyamatában,
amelyet ez az eszköz magában hordoz.

Ilyenkor egy eleve bekalkulált és kézben tartott Lo-Fi elemek alkalmazásáról beszélhetünk egy olyan alkotó esetében,
aki tudja egy olyan szemüvegen keresztül látni az előtte levő valóságot,
hogy az már úgy nézzen ki amilyenné ő változtatni és a kész felvételen viszontlátni akarja.

Na megyek meccset nézni.

További szép estét mindenkinek.
Üdv,
BI

Tehát ha van 1 jó minőségű gépem, akkor tudok vállalni akár alkalmazott fotós munkákat, vagy éppen a családról szép képeket lövök, de ha lomós hangulatban vagyok, akkor azzal is alul / túl tudom exponálni,életlenséget csinálhatok, szűrőkkel sokmindent elérhetek (pl. összesározom).

@emhetes:
Szia !

Éppen félidő van.
Olvasom a bejegyzésed.
Válaszolós hangulatom is van.
De Isten a tanúm megint nem értek belőle egy szót sem.
Persze lehet, hogy nem is nekem kéne megértenem, mert nem is hozzám, nekem szól.
Megyek inkább vissza meccset nézni.

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember: Én sarkítottabban fogalmazok. A LOMO egy szar. Bottal se piszkálnám meg, de természetesen írok róla, mert érdekes, és más szeretheti, szive joga.

Ha azt mondjuk, kisérleti műfaj, nem az, én elvárom a kisérleti fotótól, hogy a produktum irányitottan (ha már kisérlet, azért valaki irányítja valamerre) értékelhető produktumot hozzon létre. Ha szar, akkor egy rossz kisérlet. Ha a vas (műanyag) hibái mitt modorosan elrontott kép szerintem értékelhetetlen, még ha jól is néz ki. Ok, vén hülye, ortodox vagyok, vállalom. Természetesen magánvélemény.

@a lyukkamerás ember: Manchester United-Braga?

@Romanee Conti:
Igen. Most lett vége. Nagyon jó volt.

@a lyukkamerás ember: A lomósok őrültek. Ha megnézed a Lomózás szabályait, az utolsó az, hogy ne is nézd meg a képeid (Fogyasztói társadalom. Csak a filmet fogyszd).
Direkt mindíg beletesznek egy gagyiságot a kütyüikbe, aztán piszok drágán árulják.
Én a Ljubityelt hoztam fel követendő példának, ami egy teljes értékű fényképezőgép.

@praktica MTL 5:
Szia !

Tudod mit jelent a neve ?
Ljubityel = ?

Üdv,
BI

micsoda ertelmetlen vita:)
egy kep nem attol jo hogy valaki megmondja nekem hogy az. es nem attol mert muanyag kameraval vagy millios szerkoval keszult. sot meg attol sem hogy mennyiert adjak.
hanem hogy tetszik e vagy nem.

@a lyukkamerás ember: Hát ha hazajön az asszony, akkor megkérdezem, mert ö orosz szakos. Minden esetre a szeretettel kapcsolatos. Egy szeretnivaló gép :)

@Leslie E. Gallo:
Szia !

Nekem volt szerencsém négy éven át
egy olyan tanártól hallgatni művészettörténetet,
aki igen is fel tudta nyitni az ember szemét,
hogy észrevegye mi az értékes, mi a jó,
mi a forradalmi egy-egy képben.
Arról sosem beszélt, hogy MI NEM MŰVÉSZET.
Arról viszont sokat, hogy hol kapható el egy műben a MŰVÉSZI HATÁS.

Itt senki sem arról beszél, hogy MI A MŰVÉSZET.
A vita, ami szerintem igen is értelmes, a körül forog,
hogy a fenti eszköz által létrehozott effektek művészi hatások szintjéig is fel tudnak-e nőni vagy csak maradnak blöffök.
Eleve kizárt-e egy ilyen eshetőség
vagy értő kezekben mindez meg tud valósulni ?

A „TETSZIK” kifejezéssel én azért csínján bánnék.
Nem egy művészettörténeti, elemzői vagy kritikai terminus.
Egyéni és hangulati alapú.
És mint ilyen nem valami időtálló.

Nem tudom, hogy te hány éves vagy.
Én már annyi, hogy lassan kezdenek gyűlni azon dolgok benne,
amelyeket egykor nem értettem,
elutasítottam, nem szerettem,
de ma már kezdem őket megérteni,
megszeretni és elfogadni.
Pedig nekem ezeket a dolgokat már akkor is megérteni érdemesnek és szeretni valónak mondták a szüleim, tanáraim, a nálamnál tapasztaltabb és okosabb emberek.
Akkori fejemmel természetes volt, hogy mindezekről ellenkező legyen a véleményem.
Az, hogy ne tetsszen.
Mai fejemmel viszont nagyon is egyetértek velük.
Pedig a jazz ma is ugyan úgy szól, mint akkor, az Unicum ma is ugyan olyan hatású,
mint akkor, és a Casablanka c. film sem változott semmit sem azóta.

Mit akarok ezzel ?

Nem az a lényeg,
hogy valaki megmondja mi a művészet vagy mi a művészi,
hanem az, hogy azt az ember úgy fogadja el vagy úgy utasítsa el,
hogy akkor és ott legyen hozzá indoka és magyarázata.
A „NEM TETSZIK” nagyon kevés.
Mert ha a miért felől érdeklődünk az esetek többségében az a válasz, hogy : CSAK !

A vitának igen is van léte,
mert a vita közben érveket, indokokat, magyarázatokat, példákat hozunk fel,
amelyekkel isten igazából nem is a másikat akarjuk meggyőzni az igazunkról,
mint inkább magunkban szeretnénk még jobban letisztázni a saját véleményünket arról,
hogy a vita tárgya nekünk miért pro vagy kontra.

Én legalább is ezért szeretek ilyen vitába beszállni, mint e fenti.
Én elfogadom,
hogy valakinek az a véleménye, hogy a fenti vita értelmetlen.
De tessék ezt kifejteni bővebben.
Azt is elfogadom,
hogy primer szinten a TETSZIK vagy a NEM TETSZIK dönt egy alkotásról.
De tessék nekem a miértre nem csak egy CSAK-al válaszólni.

A várt válaszokban bízva várom válaszát.
Üdv,
BI

Nekem egyik tanárom azt mondta, hogy nem kell azon rágódni, mi a művészet, avagy a fotóművészet. Majd az idő eldönti. Hogyha 30-50 év múlva is azt gondoljuk egy fényképről, hogy az ér valamit, akkor már beszélhetünk valamiről. Addig meg bízzuk a szakmára. En azt szoktam mondani, és úgy is gondolom, hogy: majd a szakma eldönti, mit tart művészetnek, mit emel föl, és mit nem.
Robert Mapplethorpe férfi akt fotóit is máig megkérdőjelezik, hogy az fotóművészet? A szakma azt mondja: igen. A művelt és műértő közönség szintén, a fránya és konzervatív, kevésbé művelt réteg meg csak óriási dákókat lát benne. Na most kinek van igaza?
Mindenesetre engem jobban érdekel és foglalkoztat az a téma, hogy kiből lesz a fotóművész?
Abból, aki tényleg tehetséges, valós érdeme, látásmódja, újító mivolta miatt válik azzá, vagy csak a jószerencse, a kapcsolatok, a hátszél, a származás, és egyéb miatt?
Én elismerem, és szeretem Mapplethorpe munkáit, de hogy azzá vált, akivé, és megcsinálta azt, amit ma ismerünk tőle, na, az nem egy embernek köszönhető, és nem egy szeretőnek, mecénásnak.

@Leslie E. Gallo:
Szia !

Írtam egy hosszú választ neked.
Időt szántam rá és rád.
Tedd meg, hogy csak annyit visszaírsz, hogy láttad, olvastad.
Nekem ez is elég lenne.
Nem fontos válaszolni rá.
Nem is azért írtam.

Köszönettel és üdvözlettel,
Bécsi Imre

@emhetes:
?

@a lyukkamerás ember: ??

@emhetes:
Szia !

Már értem.
Köszönöm a választ.

Üdv,
BI

Mit értesz vagy mit nem?

@a lyukkamerás ember: Mit értesz vagy mit nem?

@emhetes:
Szia !

Te írtál egy bejegyzést :
2012.10.23. 20:51:31-kor
(Nem nekem címezted, de az én bejegyzésem után jött)

Én válaszoltam és kérdeztem tőled :
2012.10.23. 21:42:35-kor
(a címzettként téged szólítottalak meg)

Utána néma csend.

Ennek szólt a "?".
És a TE "??"-nek szólt a "már értem" válasz.

Ennyi.

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember: Ja, oké. Annyira nem tartottam fontosnak a bejegyzésemet, hogy érdemes legyen megmagyarázni. De annyit akartam jelezni vele kb. hogy azért nem vennék külön egy Holgát, hogy gyenge minőségű képeket gyártsak (csak technikai minőségről beszélek, mert ugye a művészi értéket nem csökkenti vagy növeli a technika), hanem megcsinálnám a rendelkezésre álló normális (normális, itt=alkalmas átlagos alkalmazott fotográfiai munkák elkészítésére) felszerelésemmel, és utómunkában alakítanám pl. "holgásra", ha teszem fel úgy akarnám a gondolataimat közvetíteni. De ez csak az én véleményem, és évek során akár változhat is. Azért remélem Holgára nem fogok kiadni pénzt ezután sem :-))

@emhetes:
Köszönet

@a lyukkamerás ember: hoppa alljon mar meg a gyaszmenet. azert mert te raaersz hosszu esszeket irni, meg napi 24-ben gep elott ulni az nem azt jelenti hogy mas is igy van vele. van am olyan hely is a vilagban ahol nincs folyamatos netezes. raadasul meg hogy szamon is kered? mindezt egy offline forumban?

amit gondolok a dologrol leirtam, sztem 3 sorban. muveszetrol (izlesrol) vitatkozni gyerekes (na jo mondjuk ugy hogy nem okos) dolog.

valahol egyet ertek kalapos uramal, nem kell ezen ragodni, majd eldol. de engem hidegen hagy mert nem nagyon erdekel a felkent iteszek velemenye, van onallo izlesem (legyen az barmilyen is) es az nem feltetlen ugyanaz amit meg akarnak mondani hogy mi legyen. kb ennyi.

@Leslie E. Gallo:
Szia !

Köszönet a válaszért és a beírásaim ESSZÉ-vé titulálását.
Jól esett.
Mindkettő.

A napi 24-ről két dolog jutott eszembe :
Az egyik az, hogy az embernek arra van ideje,
amire akarja, hogy ideje legyen.
A másik meg,
Makk Károly (filmrendező) mondása,
amelyet mindig akkor húzott elő a zsebéből,
mikor hasonló módon sírtunk neki az időnk kevés volta miatt :
„ a nap 24 órából áll és még ott van utána az este”

Szeretném leszögezni,
hogy mindez fent CSAK eszembe jutott a várva várt leveled olvasása közben és csak a megosztás végett írtam le, nem pedig reakcióként, válaszként.
Köszönet hogy eszembe juttattad mindkét dolgot, de legfőképpen „CSÁRLI BÁCSI”-t.
Rég jutott eszembe.
Szégyellem is magam miatta.

Szerintem egy vita vagy egy blogon történő beírás-válaszadás-reakció pont erről kéne,
hogy szóljon :
hogy eszünkbe juttasson dolgokat,
hogy gondolkozásra kényszerítsen,
hogy rávegyen, hogy utána nézzünk infóknak.
Mondom : SZERINTEM.

Nézd TE voltál,
aki 37 hozzászólás után beszálltál egy JÓ vitába.
TE voltál,
aki egyből LEÉRTELMENLENÍTETTED a dolgot :
"micsoda értelmetlen vita".
Miért akadsz most ki azon,
hogy rákérdezek arra, hogy mit szólsz a válaszomhoz,
hogy érdeklődöm, egyáltalán elolvastad amit írtam ?

Nem vártam ÉN választ,
mint ahogy most sem várok,
de annyit igen, hogy láttamozod a dolgot egy fél mondattal, egy szóval, egy kérdőjellel.

Mért lennének egyből FELKENT ITÉSZEK mindazok,
akik itt hozzászóltak mindehhez ?
Vélemények és gondolatok olvashatók itt röviden vagy hosszabban kifejtve.
De ha téged nem érdekel mindez,
akkor miért kopogtattál be egy olyan ajtón, amelyiken be sem akartál jönni ?

Egyébként meg pont te magad esel abba a hibába,
amelyet itt mások fejére olvasol,
mikor egy vitáról azt írod,
hogy GYEREKES meg hogy NEM OKOS DOLOG.
Te miért tudod ezt eldönteni
Te miféle magasságokból tudsz ily kritikát,
megmondást a fejünkre olvasni.

Nem kérem, hogy válaszolj,
de őszintén érdekel (isten a tanúm),
hogy mi és miért GYEREKES meg NEM OKOS DOLOG mindebben.

Amennyiben még is találsz időt és reagálsz minderre, légy oly kedves és a „GYÁSZMENET” kifejezést is megmagyarázhatnád.
Ez valahogy nem világos előttem.

Köszönöm,
hogy végig olvastad kis „esszémet”,
amelyet úgy negyed óra alatt sikerült is befejeznem.

Üdv,
Bécsi Imre
Operatőr

u.i.:
A gyors írás technika.
A gyors gondolkozás adottság.
A választékos kifejezés …
… Erdélyben úgy mondanák :
„HÉT ÉV OTTHONRÓL”

@gromek7: Jesszusom, azta mit generalt az artatlan linkem, meg a
teascsesze is kiesett a kezembol RC !

Ta-mej haldokolt. Azt mondta szerzeteseinek:
- Ami jön, fogadjátok, ami megy, hagyjátok!
Kisvártatva felsivított egy repülőmókus.
- Ennyi az egész – szólalt meg utoljára. – Vigyázzatok rá!

Lu Keng, Hszüan-cseng kormányzója tanácsot kért Nan-csüantól:
- Egy kő lakik a házamba, és mást se tesz, csak ül vagy fekszik. Lehet Buddhát faragni belőle?
- Lehet.
- Tényleg nem lehetetlen?
- Most már az – mondta a mester. – Lehetetlen.