Levendula, 12 éves, mostanában kicsit rosszabbul mozog, mint régen. Van miből, mert fiatal korában helyből, 2 méter magasra ugrott fel ha jó kedve volt. Most már nem, van egy nagyon jó készítmény, ami az izületeit rendbe rakja. Ma vettük meg. A vizslában az a nagyszerű, hogy megmondom neki, ez fontos, legyen szives meginni. Rám néz, és megissza. De ha gyógyszert kell bevenni, nem trükközök, a tenyerembe rakom, és megkérem, egye meg. Mivel összekapcsolja, hogy valami nem stimmel, fáj a hasa, én, mindenképpen jót akarok, megeszi azt az igen rossz ízű dolgot. Nem próbálom elrejteni a gyógyszert, egy olyan kvalitású profi elől, aki többszázszor jobb szaglással rendelkezik, szánalmas lenne. De egy vizsla tudja, hogy megoldást próbálok találni, ha valami gondja van, és erre megkérem, megérti. Ezt én se hittem el igazán, mer egy sima gyógyszert rendben van, megért, bevesz, de egy igen összetett löttyöt? (neki szerintem erősen visszataszító). Na, ezért szeretem a vizslákat.

(Levendula a képen 3 éves)