A magyar szellemi tőke számos találmányával mozdította elő a világ technikai fejlõdését. Hazai tudósaink kivették részüket a fényképezés fejlesztésébõl is korszakalkotó találmányaikkal, sikereket mégis legtöbbször mások értek el velük, s a feltatálók neve sokszor elfelejtõdött. A Magyar Fotográfia Napja központi ünnepségén, az Országos Műszaki Múzeumban rájuk is emlékeztek. Vidra József okl. gépészmérnök, főmuzeológus 60 éves a Duflex – egy magyar találmány históriája című előadása hangott el.
Több korábbi magyar találmány is megelõzte a Duflex fejlesztését. Elõbb ismerkedjünk meg velük! 1840-ben Petzvál József megalkotta azt a nevét viselő tételt, amely alapján nagy fényerejű, optikai hibáktól mentes lencserendszert lehetett összeállítani. Tizenhatszor nagyobb fényerejû optikákat lehetett így készíteni, mint korábban. Az ő képlete alapján készítette el a portréfényképezést forradalmasító objektívet, s gazdagodott meg vele Peter Wilhelm Friedrich von Voigtländer bécsi optikus. Gáspár Béla az 1930-as években dolgozta ki a róla elnevezett filmeljárás alapjait Németországban, majd Belgiumban. A Gáspár-color mindmáig a legtartósabb és legszínhűbb színes képkidolgozási módszer. Eljárását megvásárolva fejlesztették ki a fotósszakmában máig fogalomként emlegetett Cibachrome nevű pozitív anyagot. Rott Andor Belgiumban dolgozta ki az úgynevezett közvetlen pozitív fényképészeti eljárást 1939-ben. Az általa feltalált ezüstdiffúziós eljárás szabadalmának felhasználásával öt évvel később világhírűvé vált a polaroid gyorsfényképezési eljárás. A második világháborút megelőző időkig nem volt olyan fényképezőgép, amely „magától” pontosan állította volna be a filmre jutó fény mennyiségét szabályozó rekeszt, a blendét.
Ilyet 1939-ben a New York-i világkiállításon mutattak be elõször Super Kodak Six-20 néven. E masina tervezője a magyar származású, a fotóipar Edisonjaként is emlegetett Mihályi József volt, aki 200, fényképészettel kapcsolatos szabadalmat jelentett be. A Super Kodak Six-20 tulajdonképpen kétszeresen is magyar fejlesztés. Mihályi ugyanis felhasználta a néhány évvel korábban Magyarországon Riszdorfer Ödön jogász által kidolgozott és szabadalmaztatott fénymérési és automatizálási eljárást is. E találmány is messze megelőzte korát. [HVG 2007/17.]
Vidra József, az Országos Műszaki Múzeum fotótechnika-történeti gyűjtemény kurátora elõadása azokról, a fotótechnikai talámányokról szólt, amelyet Dulovits Jenő matematikatanár a második világháború idején, 1943-ban Budapesten szabadalmaztatott, s találmányainak felhasználásával egy új rendszerű fényképezõgépet alkotott. (Dulovits ellenfényes, lágy kontúrú képeivel a korábbi évtizedekben iskolát teremtő fotóművész volt. Tóth Imre mérnökkel együtt korábban kidolgozta a felvételek lágyítására szolgáló, úgynevezett DUTO [DUlovits-TÓth] előtétlencsét, amely az egész világon elterjedt.)
Fotó: Dömötör Zoltán (http://www.cameramuseum.hu)
Dulovits talán legjelentősebb találmánya az első szemmagasságból fényképező, tükörreflexes, kisfilmes, beugrórekeszes objektívvel működő fényképezőgép volt, ami oldalhelyes képet adott a keresõbe. Megoldotta azt, hogy a fotósok exponáláskor valóban azt lássák, ami az elkészített képen lesz. Korábban felülről kellett belenézni a keresőbe, amely- ben az oldalak is felcserélődtek, a rekeszt a kép komponálásakor teljesen ki kellett nyitni, majd újra be kellett állítani a fotózáshoz szükséges értékre. Ezeket küszöbölte ki az 1948-ban a Gam- ma Optikai Mûvekben elkészült a tükörreflexes Duflex gép (DUlovits reFLEX). Számos újítást tartalmazott: az objektív bajonettesfoglalata, redőnyzár, tükörfelcsapódás, beugró rekesz stb. A „tükörreflex” azt jelenti, hogy az exponálás ideje alatt felcsapódik egy tükör, amely alapállapotában az objektíven beeső fényt a kereső felé közvetíti, így igen pontos élesség- és kompozíciós beállításokat tesz lehetővé. A mai modern SLR (single lens reflex) gépek ezeket az újításokat mind alkalmazzák. (A Canon cég csak hét évvel késõbb vezette be a felcsapódó tükrű SLR kameráját Canon Flex néven.)
E műszaki újdonság valódi sorozatgyártásával hosszú ideig uralhatta volna Magyarország a fotós világpiacot. A Duflex azonban nem lett magyar világsiker. A negyvenes évek végén néhány száz készült belőle, majd a kommunista kormányzat úgy oldotta meg az anyaghiányt, hogy leállította a Duflex gyártását, még mielőtt világsikert arathatott volna a fényképezőgép. Tervezőjét 1972-ben bekövetkezett haláláig szinte teljesen mellőzték. Vidra úr előadása után a résztvevők kézbe vehették a Duflex egy példányát, s megimerkedhet- tek az ország legnagyobb és legjelentõsebb finommechanikai és optikai gyűjteményével is.
A Műszaki Múzeum és a Mafosz (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövet- sége) e rendezvényén mutatták be a Győri Lajos által szerkesztett Fotókulturális kézikönyv címû kiadványt is, melyet az alkotócsoport-vezetők, művelődési házak munkatársai térítésmentesen kapnak meg. (gyoril@mmi.hu.)
Az Év Fotóművészeti Alkotócsoportja kitüntetést a Soproni Fotóklubnak adták át, az Év Fotográfusa címet Balogh Zoltán, a Kőbányai Fotoklub tagja vehette át Győri Lajos Mafosz-elnöktől. A kitüntetési plaketten Bizaglich Jenő, a Mafosz és a SOTE Aesculap Fotóklub előző elnökének portréja látható.
KRÓNIKÁS
Utolsó kommentek