Most képzeld el hogy egy 5-10 cm-es tárgyat ezzel az obival (csak!) 4x5"-re megfotózol a témának megfelelő filmre. Azt világítópulton a megrendelő elé teszed, adsz neki egy lupét. Melléteszed azt a képet, amit a hobbifotós unokaöccse csinált meg neki ingyen APS-C-re kommersz obival. Mi az az ár, ami felveszi a versenyt? Jó, ez hülyeség, mert felhasználásfüggő, kiscég/nagycég, értékeli/nem értékeli stb.

@emhetes: Megnézi, és azt mondja: Jó lesz Ferike fotója! (ez nem vicc, sajnos)

Minden tiszteletem és rajongásom a nagyfilmes fotográfiáé, de szerintem pont a makro az a szegmens, ahol urambocsá' még egy APS-C is kimagaslóan teljesít. Amikor anno10-12 éve megjelentek a digitális gépek, akkor minden rosszat el lehetett róluk mondani, egyet kivéve, a makro tartományt. Azt még a digikompaktok is relatíve tisztességesen hozták. Itt a megrendelő elé teszed a 4x5 inch-es diát, és mellé egy monitorra kiteszed a digit file-t, ami szintén makró optikával készült, nem feltétlenül fogja azért választani a digitális képet, mert xy unokaöccse csinálta, hanem azért, mert látványában közel azonosak, viszont árban nagyrendekkel lesz olcsóbb.
A nagyfilm szerintem nem itt utolérhetetlen.

@dögmatikus: monitoron.. Akkor tegyünk ki 1-1 A2-es nagyítást. De azért mondtam, hogy felhasználástól függ, mert ha webre kell, akkor mindegy ha lerajzolom, ha poszterre, akkor nem. Web és A2 méret között meg lehet variálni, egy bizonyos méretig szépet tud a dslr+makroobi.

@dögmatikus:
Nekem egy 120 mm-es AM ED Nikkorom van, ha megnézel egy 4x5-ös Velviát, levizeled a lábad szárát, APSC ide, vagy oda.
Arról nem beszélve, hogy a nagyformátumú gépeken az objektívek dönthetők, forgathatók, amivel az élesség, mélységélesség szabályozható.
Más kérdés, hogy nem elég a borsos film és laborköltség, valahogy ki is kell nyerni az információt abból a filmből, és nem olyan nagy kunszt elszúrni sem egy-egy felvételt.

ezzel a kicsikével én is eljátszadoznék ff. filmen, esetleg dián is.
bizony igaz, a 5x4 inces filmre, makro obival karcolt kép részletgazdagságát ki kell nyerni valahogy, és akárhogy is csűrjük, csavarjuk a dolgot, oda bizony dobszkenner kell, az alatt nem igazán éri meg játszadozni.

Azt hiszem, nem a technika, a kép technikai minősége felől kellene a dolgot megközelíteni.

Nyugodtan tételezzük föl, hogy bármelyik formátumot használjuk, kiváló eszközök és anyagok állnak rendelkezésünkre.

A lényeg a nagyformátum és a kisfilm (vagy érzékelő) közötti képalkotásbeli, egyúttal gondolkodás- és hozzáállásbeli különbség – ami nem feltétlenül majomkodás, hanem a választott technikából fakadó szükségszerű következmény. A „képi élmény” (mi számítana, ha nem az?) nem lehet azonos a kettőnél.