Csatlakozom. Számomra a klasszikus/analóg korszak Nikonjaiban a csodálatos mindig az volt, hogy hihetetlenül és a fotós gyakorlati oldaláról, szemszögéből átgondolt rendszerek, az alkalmazhatóság igen nagy körével, maguk a gépek pedig nemcsak "okosak" voltak ugye, hanem kb. az örökkévalóságnak készültek, a felhasznált anyagok és az összerakás minőségével, emellett szerintem igen szép gépek, a "kis" FM2, az F3, de szerintem is az F4 a legszebb valahogy. Nekem az F5-től mostanáig nem igazán jön be a dizájn, pedig van folytonosság ugye. És akkor még nem beszéltünk a lényegről, az optikák minőségéről...És ez csak az slr vonal, a Nikon távmérősökhöz nem volt szerencsém, de jókat írnak róluk, és hát mára rendesen gyűjtői kategóriába esnek.

Ellenkező értelmű tapasztalatot szeretnék közvetíteni: én is beleszerettem a Geographic magazinokban látható Nikon-imázsba.

Sokáig elérhetetlen volt a számomra, addig egy T70-es Canonnal dolgoztam: nagyon meg lehetett szeretni azt a gépet: kezes, gyors, kicsi.

Aztán több pénzem lett, a Canon-t eladtam, és megvettem a vágyva várt FM-et, motorral: Soha nem bírtam megszokni, hogy nyomja a homlokomat a felhúzókar, ormótlan lett így motorral, a keresőben az infók sokkal kevésbé használhatóak. Hiába tűnt profibbnak...

Úgyhogy mindjárt megyek a Haller utcába, és leakasztok egy T70-est potom áron... :-))

Ha már szórakoztok:) Abban a pillanatban, ha megtehetem, vásárolok egy F2-t. Exponáló zsinórom már van.:)