A Nikon F2 egy professzionális szintű, cserélhető objektíves, 35 mm-es (SLR) fényképezőgép. A Nippon Kogaku KK (1988. óta Nikon Corporation) gyártotta 1971. szeptemberétől 1980. júniusáig. Vizszintes titán redőnyzára 1 és 1/2000 másodperc közötti záridőket tud (maximum 10 másodperc lefutású az önkioldó), a  vakuszinkron 1/80 másodperc. Méretei: 98 mm x 152,5 mm x 65 mm, súlya: 730 g. Két szinben gyártották: fekete-króm, és fekete.

Az F2 a második tagja volt a Nikon F-sorozatnak, a Nikon F (1959-1974) után jött a Nikon F2 (1971-1980),  őket az F3 (1980-2001), az F4 (1988-1996), az F5 (1996-2005) és az F6 (2004-től) követte.

A Nikon F2 egy teljesen mechanikusan vezérelt, kézi fókuszálású SLR kamera. Számos új funkció került bele az F-hez képest, (1/2000 zársebesség, könnyebb filmcsere, több választható keresőfeltét, egy 250 és egy 750  expozíciós filmtartó, titán zár, jobb kezelhetőség. Természetesen a kereső 100%-ot mutat.

Szeretem az F4-et, F5-öt, de egy orrhosszal az F2 nyeri a (szépség)versenyt. Az F3 egy kis technokrata, szegény F6-nak már komoly digitális fóbiái vannak, ő már nagyon elhanyagolt gyerek. Érdekes, hogy a D3X tudott annyira együtt lenni, mint az F4, F5.

F2. A tiszta mechanikai gyártású gépek között nekem a legkedvesebb. A zár kemény, pattogós, precíz. Érdekes, hogy 6400 ASA-t lehetett beállítani filmérzékenységnek, amikor 400 volt a legérzékenyebb film! Nehéz, ergonómiailag jól eltalált gép, a fénymérője is megbízható. 816000 példányt gyártottak belőle (készült High Speed valamint titánvázas változat, volt motoros(!) működésű blendeautomatika), ma egy igazán jó állapotú gép ára 1100 US$ felett is lehet.

A végére egy érdekes szolgáltatás az F2-n. Az önkioldó feletti mélységélesség-ellenőrző gomb fölötti kar arra való, hogy fel lehessen csapni a tükröt, ami a már beállított expoziciónál nem zavar, viszont rázkódásmentes expozíciót tesz lehetővé (állványról készülő fotóknál hasznos természetesen).