Platinotípia és palládiumkép • Platindruck/Palladiotypie • Platinotype/Palladiotype
William Willis (1843-1923) 1873-as találmányán alapuló eljárás. A fényérzékeny anyaga vassó, mely hívódása során platinaképet hoz létre.
Három fő típusa van:
1. A rétegben szerves vassót és kevés platinát tartalmazó, melyet általában káliumoxalát és káliumkloroplatinát oldatával dolgoznak ki.
2. Vassót, platinát és kötőanyagot tartalmazó, melyet káliumoxalát oldatával dolgoztak ki. (Kétféleképpen lehetett: hidegen és melegen).
3. Mindhárom vegyszert a rétegben hordozó, melyet vízben lehetett előhívni. (Pl.: Pizzighelli-féle papír)
Barnástól a kékesszürkéig terjedő tónusú képet ad a választott módszertől függően. Nagyon tartós és tónusgazdag kópiák előállítására alkalmas. Mivel érzékenysége kicsi, a kópiát másolókeretben negatívról kontaktolva lehetett elkészíteni. A másolás napfénypapírhoz hasonlóan ellenőrizhető. Az első világháború után, magas költségei miatt használata visszaszorult. Helyét - részben - a hozzáférhetőbb palládium segítségével készített palládiumképek vették át. Modern változata a Ziatype process. Különféle módszerekkel elsősorban színezett matt celloidin és argentotípia (lásd cianotípia) segítségével hamisították.
Flesch Bálint: Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon, ARCHALTFOTOKONZERV, 1987-2009
Utolsó kommentek