inphoto.blog.hu

Gummidruck • Gum-bichromate print

Kromátkolloidos nemeseljárás. Feltalálói: Poitevin és Pouncy (1858). Jól enyvezett papírt festékes gumiarábikummal vontak be, és bikromátos (kálium-, nátrium-, ammónium-) oldatában érzékenyítik. Hideg vízben hívják, exponálás után. Mivel egy réteg nem képes a teljes tónusskálát visszaadni, újra be kell vonni, érzékenyíteni, pontos illesztéssel újra exponálni, előhívni. Ezt addig ismételni, míg megfelelőnek találják az eredményt. Az egyes rétegek festéktartalma és expozíciója különböző. Ugyanezen az elven többszínű, sőt színkivonat negatívok segítségével valódi színes képet is készíthettek. Üveglapon akár diát is. (Lumiére) Ez. a változat szubtraktív elven működő színes pozitíveljárás. Három (rendszerint sárga, bíbor és kékeszöld) alapszínnek megfelelő részkép által színes képet ad. Néha csak két, gyakran több mint három réteg alkotta. Ha rusztikus képeket akartak, hívásnál fűrészport is használtak, mely durvaságától függően, granulált felületet képez. Ez a felület egyébként is jellemző a guminyomatokra általában. A pigmentnyomatnál kevésbé részletdús képet ad. Változatai közül nevezetesebbek az egylépcsős Fresson-és Höcheimer-féle módszerek, melyek gyárban felöntött papírral készültek, és a Steyrer-féle gumi-pigment módszer. Magyarországon az 1890-es évek közepén kezd meghonosodni. A guminyomat matt felületüre szárad, és a festékképet kicsit tompítja. Felületét lakkozással fényesíthették, ha a szerzőnek ez szándékában állt. Tapintása kissé tapadós.

Flesch Bálint: Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon, ARCHALTFOTOKONZERV, 1987-2009