Cianotípia • Cyanotypie • Cyanotype • Kéknyomat. Az elsö pozítíveljárások egyike. A vassók fényérzékenységén alapul. Herschel találta fel 1842-ben. Uralkodó módszer sohasem volt, de folyamatosan használták még a XX. század elején is. Olcsó anyagai révén az amatőrök kedvelt eljárása volt, sőt építészeti rajzok másolására is használták. Rendkívül tartós, kék-fehér kópiát eredményez, napfénypapírként működő anyag. Készítésekor ferri-ammónium-citrát és vörösvérlugsó oldatát összekeverték, szűrték és állni hagyták. Ezt követően felkenték a papír felületére többnyire ecsettel. Mikor megszáradt, zöldes színű volt. Negatívról, másolókeretben kontaktoltak rá. A megvílágított részek szürkés-kék színig sötétedtek. A kissé túlmásolt kópiát vízben dolgozták ki. Híg sósavas oldatban utókezelve színe kissé mélyül. Ferri-ammónium-citrát helyett (melynek zöld változata a legkedvezőbb) ferri-ammónium-oxaláttal és ferri-ammóníum-tartaráttal is készülhetett. Hordozóul nemcsak papírt, hanem például textíliát is használtak. Mivel kötőanyagot általában nem tartalmaz, felülete a sóspapíréhoz hasonló. Az elkészült cianotipet utókezeléssel a kék különféle árnyalataira barnára, feketére, stb. változtathatják.Direktpozitiv változata is van (Pellet módszer) ennél a ferri-ammónium-citrát, ferri-klorid és gumiarábikum elegyéből álló fényérzékeny réteget kálium-ferrocianid oldatában dolgozzák ki. Változatát a Herschel által kitaláIt (1842) argentotípiát ferri-ammónium-citráttal vagy ferri-ammónium-tartaráttal bevont papírral készítette amit ezüst-nitrát oldatában hívott elő, utána nátriumtioszulfátban fixálta, mosta, szárította. A módszer szépia színű képet ad, másik nevéhez (szépiaeljárás) híven. Változatai még: a Kallitípia (W. J. Nichol 1899), a Van Dyke barna eljárás (részletesebben Todd Walker angol nyelvű lapján) és az Argirotípia (Argyrotype - részletek az Ephotozine „Dr Mike Ware: Argyrotype processing technique” című angol nyelvű lapján). 

Flesch Bálint: Fototechnika-Történeti (Egészen) Kis Lexikon, ARCHALTFOTOKONZERV, 1987-2009