Szerintem semmi. Eszközök, teljesen mindegy, mivel fotózunk. Alapvetően. De sajnos egy nagy különbség van. Amig az analóg fényképezésnél az objektív a lényeg, a filmet nem érdekli milyen gépbe fűztük be, az részletkérdés, milyen a gép, az a fontos, tudjuk milyen fénymérési rendszerrel dolgozik. Amíg egy régi F2 fényképeztem, akkor sem rontottam el az expozíciót, a fekete-fehér elbírta az esetleges hibákat. Amikor nagytudású nálam okosabb emberekkel beszéltem, mi a különbség az F4 és az F5 között, azt mondta, hogy az F4 10 000 expozícióból 3 ront el, az F5 csak 2-t. Szóval mindegy. De sokkal jobb helyzetben voltunk, ha egy 55 macrót vettem, világszinvonalú technikai minőségben tudtam fényképezni. A digitális technológia sokkal rosszabb, mert itt már nem CSAK az objektív számít, hanem az érzékelő. Tehát a gép is. Már nem tudom megvenni a kompromisszum mentes megoldást, le vagyok maradva. Itt egyszer kell megvenni a gép filmköltségét egy összegben. Azt tehetem, hogy itt a blogon alternatívákat nézek meg, amik sajnos nem egyenértékűek a legjobb objektív+akármilyen vázal. KOMPROMISSZUM. Ez a nagy hátránya a digitális technológiának. Magyarországon. Vagyis inkább annak, hogy a háború előtt vidéki gimnáziumi tanárok publikáltak a világ vezető fotós folyóirataiba, mert nem volt probléma a technika. Most, mivel nem lehet hozzájutni a csúcs gépekhez, a vidéki gimnáziumi tanárok max. a napi túléléssel vannak elfoglalva, pedíg talán őket kéne megfizetni, mert 2 alapköve van egy ország működésének szerintem, az infrastruktúra, és az oktatás, ők azok, akik a jövő generációit nevelik, nem ártana levenni a terhet a vállukról, ne a megélhetés, és a holnap miből fizetem ki a számlákat? problémakörrel foglalkozzanak, hanem a neveléssel, jókedvűen, itt csusszan be az államháztartási reform problematikája. Nekem szerencsém volt, olyan nagy formátumú tanárok tanítottak, akiktől lehetett tanulni. Visszakanyarodva. Még 2 gondolat. Már írtam erről, teljesen mindegy milyen technika létezik, a szar képek aránya, állandó. A technika alapvetően nem számít, rossz képet minden géppel lehet csinálni, meg is teszik. Mert a fényképezés a fejben történik, nem a géppel. Akkor kell fényképezni, amikor egy gondolatot közölni akarok éppen ezzel az eszközzel. Szerintem a viccek vicce, amikor fotósétákat tartanak, vagy szép idő van, elmegyek fotózni. Természetesen szíve joga mindenkinek. De ez a hagyma hasonlatommal élve nagyon felszínes dolog, nem erről szól azt hiszem a fényképezés. Felmerül a kérdés, mi van akkor a riporterekkel? Tudomásul kell venni, hogy az egy szakma, ők AKKOR OTT ÁLLAPOTOT rögzítenek, megpróbálva egy teljes képet adni. A dolog arról szól, mennyire tehetséges valaki. Szép képet csak egy amatőr akar készíteni. Önmagában szép kép nincs. Betartva a technikai szabályokat, mindenki tud egy elfogadható képet csinálni. De a plusz, az ott van, hogy GONDOLATOT közöljünk. A fényképezőgép egy ceruza. Rajzolhatunk vele akármit, a végeredmény számit. Mivel hogy egy snob hülye vagyok, szerintem a fotóséta firkálás. Természetesen tiszteletben tartva mások véleményét. Én így gondolom. Ma.
2013.08.18. 12:02 Romanee Conti
Három éve írtam (vagy négy?) - Mi a különbség az analóg, és a digitális fotózás között?
14 komment
Címkék: vélemény
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2010.01.03. 11:07:06
egyrészről:
vagy a fényképezőgép lehet olyan, mikor az ember énekel. Van aki tanulta, az az adottságait jobban ki tudja hozni, van aki tehetség, jó hangja van, belőle lehet nagy énekes. De ettől még énekeljen mindenki. saját magáért, mert jó. És az amatőr (és a mesterember), -nekem- nem lekicsinylő fogalmak
másrészről:
értem én, hogy aki munkaeszközként közelít a technikához (mert valószínűleg mesteremberként használja), az ódákat tud írni a spéci leica m9 minőségéről. De részben utalva a fentikben leírtakhoz, lenne nekem inkább a Kertész André látásmódjából meg csak a fele, (majdnem) mindegy lenne milyen kompakt digitális gépet használnék.
Az ilyen blogok is erősítik az emberekben azt a téves elképzelést, hogy 'kompromisszumok nélküli' technikai lehetőségekkel lehet kizárólag jó képeket készíteni. Pedig szerintem a blog is az ellenkezőjéről ír. A technikai lehetőségek kihasználásához komoly szakmai tudásra és látásmódra, műveltésgre van szükség.
Romanee Conti 2010.01.03. 11:42:10
kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2010.01.03. 12:17:45
Noxin 2010.01.03. 12:45:50
Elsőként reflektálva a "fotóséta hülyeség"-re, ez pont annyira nem állja meg a helyét, mint a zenész ne gyakoroljon...
Az a legnagyobb baj a XXI századi fényképezésben, hogy mindenki számára elérhető lett. Illetve nem egészen ez, hanem hogy a digitális gépek birtokában a tulajdonosok azt hiszik hogy tudnak fényképezni. Alig 20 éve még manuális élességállítással, kézzel állított rekesszel és idővel fényképeztem (az objektivcserélgetésről nem is beszélve, lévén csak fixek voltak). Meg kellett tanulni, hogy mit miért állítok és hogyan. Ma valaki vesz egy DSLR-t, zöld P mód, AF és katt. Na ez nem fényképezés... Viszont egy fotoséta alkalmával, ha többen vannak, neadjisten hozzáértő is van köztük, akkor nagyon sokat tanulhatnak az efajta gyakorlással, sőt készülhet igazán jó kép is.
A fotoriporternek ugyanúgy kell a gyakorlás, mint az amatőrnek. Nem attól fotoriporter valaki hogy ott van ahol kell, hanem meg kell tanulnia képet komponálni, használni a mélységélességet, játszani a záridővel. Csak neki erre nincs második lehetősége. Mint te az F2 és F5 közti különbséggel, a riporter 100-ból 2x (sem) hibázik.
kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2010.01.03. 12:58:16
:)
éppen ez a jó. szvsz
Csak mellette a látás nyelvére kellene megtanítani az embereket, így messze nem lenne elég az, hogy többé kevésbé jól van exponálva a kép.
(Mert tudtad, mit miért állítasz a gépen.)
Noxin 2010.01.03. 15:39:04
Érdekes ellentmondás, hogy csodáljuk a 150 évvel ezelőtti témákat/fotókat, amiket a fotográfia úttörői csináltak, addig ugyanezeket a témákat most százezrek fotózzák le boldogan, gyártva a digitális szemetet. És sajnos a tömegízlés befogadja ezeket a képeket, mert szinesek és élesek.
Romanee Conti 2010.01.03. 16:03:19
kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2010.01.03. 18:03:16
-CsL- (Csörgő László) · http://fotoshock.blog.hu 2010.01.05. 21:25:27
A fényképezésnél ma már a gép 'milyensége' a legutolsó szempont - kis túlzással.
Nevetségesen olcsó géppel is lehet worldpress díjas fotót készíteni (aki erre képes), de kétmillióssal is lehet szöget verni a falba.. 8D
praktica MTL 5 2010.12.19. 08:59:34
Romanee Conti 2010.12.19. 10:15:59
Sinarographer · http://www.flickr.com/photos/hiperography 2010.12.19. 12:53:13
a lyukkamerás ember · www.flickr.com/photos/jonespointfilm/ 2010.12.21. 20:06:38
Pontosan erről van szó. Teljesen igazad, igazatok van.
Minden fotózással komolyan foglalkozó útja az kéne, hogy legyen, hogy megtalálja azt a stílust, műfajt, témát melyben olyat tud készíteni és úgy tudja bele tenni önmagát, hogy abban olyan egyedi jegyek legyenek, melyekről felismerhetővé válik a produktuma : „ezt csak Ő csinálhatta”.
Ehhez persze meg kell találni a megfelelő technikát is. Én nem hiszem, hogy a stílus az technika független. Sőt hiszem, hogy a megfelelően kiválasztott (megvett !!!) technika segít a stílus kiteljesedésében. Az nem jó, ha az ember állandóan technikai gátakba, hiányosságokba ütközik. A technikai megfelelés szintje (anyagi háttere) meg persze téma, műfaj és stílusfüggő.
Ha valaki a „HOLGA” stílusba szeretett bele, annak könnyebb a helyzete (anyagilag), mint annak, aki 8x10-es kollódium nedves eljárással készült tájképekben véli kiteljesedni önmagát és tehetségét.
Ez a tehetség (már ha van) sok mindent pótol és kompenzál. Míg a milliós felszerelés egyáltalán nem pótolja a szemet, a lelket, a tudást és azt a valamit, amivel már a világra jöttekkor rendelkezett egy jó fotógráfus : az érzéket ehhez a dologhoz.
Mert a jó képhez rá kell érezni valamire, valami olyanra, amely ha megvan, akkor már az exponálás előtt tudja az ember, hogy : „igen, ez az, ez most jó kép lesz”.
Na ezt nem érzi soha az, akinek csak felszerelése van milliókért és nem eszköze akár pár ezerért.
praktica MTL 5 2013.08.18. 14:04:48
Analóg: oké, hogy egy csúcs dia a gyönyör, de ha baszkennelem (Minolta diaszkenner) (baszkennelem Freudi elszólás) egy vacak kemény színileg összekaszabolt rémálom lesz. Na ja kereshetek valahol egy dobszkennert, és a félhavi fizetésemért digitalizáltathatom, de akkor is ott vagyok, ahol a part szakad. Az eredmény egy digitális álomány, amit össze-vissza alakítgattam. Márpedig egy analóg másolat sohasem lehet olyan jó mint az eredeti. A laborok is digitális gépeket használnak, tehát a legrázósabb A/D átalakítást nem úszom meg.
Eddig öt "rendes" digitális gépem volt.
EOS 300D a nagy klasszikus. Gyönyörü színekkel, 6 MP felbontással, ami A4-ig tökéletes. Nekem nagyon bejött.
Eos 400D javította az elődje bosszantó hibáit. DE! Hulladék színei vannak! Ott csücsül egy szettáskában és arra vár, hogy néha másodgépként elvigyem éles bevetésekre.
EOS 40D icipicit az előző után jött ki, de egy más világ. Gyönyörű színek! Bár neház negítélni, de olyan Leicas.
A többi jellemzője a tízes sorozatból adódik: nagyobb kereső, egyedi beállítások (mondjuk ezt bármelyik gépbe beletehetnék) Viszontdeazomban Nehéz – nagyon. A vakufénymérése jobban hasonlít egy véletlenszámgenerátorra. Mondjuk a fénymérése is elég össze vissza, bár az utóbbi két észrevétel mindegyik általam használt EOS-ra igaz. Hja régen a Prakticával a diákat is jól exponáltam. Pedig az csak egy, azaz egy helyen mérte a fényt.
Természetesen eseményfotóhoz elengedhetetlen.
Olympus PEN E PL1 egy más világ. A keresője elsőre nem tetszett. Hátulról kukkoni mint az ámátőrök! Viszont nagyon hasonlít a lemezes gépekere. Az igazi képet látom, nem egy össze vissza vetítgetettet, ami elméletileg ugyan az, mint amit a kész képen lesz. A nagyítással pontosan látom, mi lesz éles. Az AF nem biztos, hogy tudja, hogy én a szempillára, vagy a szemre akarok élességet állítani. A nagyfényerejű objektíveknél milimétereken múlik az élesség.
Mostanába egy dianézőből fabrikáltam hozzá egy nézőkét (lehet venni is) és jobb lett mint egy klasszikus kereső.
Használhatok régi csucsobjektíveket. Sokat és sokfélét. A kisebbik szethátizsákomba akár nyolc-tíz objelktív is elfér)
Aztán megint a csak. A színei nyomába sem érnek a 40D-nek. Zajos. Kemény. Viszont sok fénynél szinte jó.
Ettől függetlenül egy csomó (az én mércémmel mérve) jó képe csináltam vele.
Samsung NX100 véletlenül akadtam rá. Sok hibája van.
Nagy az objektív és az érzékelő közötti távolság.
Csak kétszeres keresőkép nagyítást tesz lehetővé
Csak saját vakut kezel, a "sima" közpérintkezős vakuk szoftveresen le vannak tiltva a szoftverfrissítés óta.
Vehetem meg az adaptereket ehez is.
De a legfontosabb a kép! Nem zajos, szerencsére tud 100 ASA-t is.
A színei eleinte nem tetszettek, de a RAW konvertere annyi beállítást tesz lehetővé, hogy talán mintha... esetleg... jó lenne.
Miért is írtam ezeket ide, hiszen az analóg-digitál különbsége a téma.
Nos csak azért mer véleményem szerint, nem biztos, hogy a legújabb gép a legjobb. Ha engem kérdeznének (ahogy nem) abbahagynám a marketinges számháborút, és csinálnék egy 10 Megapixeles gépet, ami 25 ASA-ról indul a mai technológiával. Nyugi már felébredtem!
A mai gépek közül mindegyikkel lehet szép képet csinálni, legfeljebb többet kell vele molyolni (Dehát mi ez ahoz képest, amikor minden egyes nagyításra, papírképre legalább ennyi időt kellett szánni).
Igaz, én az analóg korszakban is a fekete-fehér technikát szerettem. Ott én csinálok mindent. Ha elrontom ki tudom javítani, meg különben is. Diát kénytelenségből használtam. Azt az egy nyomoronc kópiát a labor olyan lazán tönkre tudta tenni, hogy az csak na. Aztán az egész húsz év alatt kifakult (némelyi három hónap alatt). Papírkép meg aranyért.
Színes negatív... a labornak sokkal több lehetősége van az elbarmolásra.
A AF gép és a színes film számomra "digitálisabb" mint az igazi nagy érzékelős ( má nem kiskompakt) gépek, főleg ha élőképpel nagyítgathatok.
A digitális technológia sokkal nagyobb mozgásteret enged az utómunkában. Én régen is szetettem a laborszagot.
Sokszor felvetődik, hogy régen nem kellett a filmet is megvenni a géppel. De ettől olcsóbbak voltak az akkori gépek? Egy Minolta X700 emlékeim szerint 38 000 forint volt. Bagatel! – Ma! De akkor az a mai millkó felé közelített. És még filmet sem adtak hozzá. Na ja! Nyugaton olcsóbb volt. De még akkor is egy mai félprofi gép ára (az is megérne egy misét, mit jelent a pélrofi középső szegmenséneé kicsit jobb meghatározásszörny).
A digitális kép sincs ingyen. Ha megfelelően, biztonságosan akarjuk tárolni, két winyó, DVD. Az állományokat mindag új eszközre másolni és remegni a technikai hibáktól. Bár ilyen aktív védelemmel akárhány másolattal talán örökélrtűek lehetnek a képeink.
Röviden ennyi