Kindertojás.

@Leslie E. Gallo:
Szerintem nagyjából ugyanaz, mint ebben: fujigx680.blog.hu/2012/11/01/az_elso_es_utolso_tekercs_holga_pan
Amúgy nem értem ezt a fényképezzünk áttetsző műanyagdarabokkal irányt. :)

Szép napot !

Az én első gépem (több mint 40 éve) egy Pajtás volt,
aztán jött a Smena, Ljubityel,
majd lett egy Zenit-em.

Ha akkor lett volna net és lett volna egy ilyen blog,
akkor ezeket a fentnevezett gépeket is ugyan így fikázták volna az ugyan ilyenek ?
Igen, biztosan.

Szerintem mindennek meg van a maga helye,
ha jókor,
jó helyen,
jól használjuk.

Azt hiszem itt olvastam azt,
Hogy : „egy jó fotósnak mindegy, hogy mivel fotózik”.
Én ezt annyival finomítanám,
Hogy : „egy jó fotós a gépe hiányosságait is képes pozitív módon kihasználni.
Azaz a hátrányból erényt, a hibából hangulatot teremteni.”

A Holga, Lensbaby, a Zero és hasonló Lo-Fi eszközöket gyártók pontosan az ilyen profi, művészi felhasználókon keresztül érték el az eladási sikereiket.
Az Ő JÓ képeik adtak kedvet sokaknak az ilyen képkészítők vásárlásához.

Hogy aztán a sok ilyen gépet birtokló miért nem tudott JÓ képet készíteni ezen eszközökkel ?
Na ez már egy másik téma,
amibe most ebbe a nagy melegben nincs erőm belefogni.

Csak egy gondolat még a végére.
Milyen szerencse, hogy nem igaz,
sőt egyre inkább nem igaz az a marketing szöveg,
hogy jó géppel jó képet lehet csinálni.
És milyen szerencse, hogy nem igaz,
sőt egyre inkább nem igaz a Lo-Fi ellen ágálók dumája,
hogy rossz géppel csak rossz képet lehet csinálni.

Egyébként is vitaalapot képező kategorizálás a JÓ GÉP – ROSSZ GÉP és a JÓ KÉP – ROSSZ KÉP kifejezések.
Ahogy a Lo-Fi és a Hi-Fi helyes értelmezése is.

Üdv,
Bi

@a lyukkamerás ember:
"Ugyan ilyenként" megszólítva érzem magam.

A lényeg szerintem annyi - amiért én nem vonzódom a hasonló, optikailag mondjuk úgy, unortodox értékrendű dolgokhoz - hogy vacak géppel nem lehet (technikailag) jó képet csinálni, jó géppel viszont lehet (technikailag) szart. Ha művészként valaki éppen azzal önkifejez. A jó kép, rossz kép már egy következő lépcső.

Én pont azért vágtam le a HolgaPan orráról azt az objektívnek nevezett fertelmet, mert úgy érzem, a huszadik, szélei felé életlen kép már inkább rémesen unalmas lesz, mintsem művészi. Az Angulonnal meg ha akarom, még mindig tudok szar képet csinálni.

De nagy szerencse, hogy nem vagyunk egyformák, és senkinek nem kell meggyőznie a másikat a saját igazáról. Így mindenki örülhet annak, aminek akar.

@mudman:

www.youtube.com/watch?v=snkD6owZ3ag&list=FLhc-kBfscNcg3L2aYi4AP_A

@ragyás: :)
Amúgy meg a reklámok hazudnak. Nem is azzal fényképezett az orángután. Én biztos vagyok benne. :P

@mudman:
Szia !

Köszönöm a választ.
Kár, hogy te vetted magadra.
Pont te, aki legalább kipróbálta a dolgot.
Megnéztem őket nagyban a Flickr-en.
Nekem egy nagyon tetszett.
De hát - ahogy te is írod- nem vagyunk egyformák.

Egyébként a saroktól sarokig tűéles képek sora is tud egy idő után unalmas lenni.

Nekem az unalmas kép egyenlő a tartalom, az ok, a szándék, a mondanivaló nélküliséggel.

És ezek hiánya nem fogható technika hiányosságaira.

Ahogy Én elvárom egy Lo-Fi technikával készült képtől is hogy igen is legyen benne a fent leírtak közül valamelyik tetten érhető.

Téged nem fogott meg a dolog.
Rendben van.
De te legalább adtál egy esélyt a dolognak.
Az összegzett véleményedben, miszerint 80 dollárt megér a cucc, minden benne van.

A címzés inkább azoknak szólt akiknek közük nem volt ahhoz, amit kritizálnak.

Van egy ismerősöm, most művészetelméletet tanít kint az USA-bán, aki egy Holgával és pár tekercs FF rollfilmmel járta be az egyik Lengyelországi haláltábort.
Megrázó, felkavaró hangulatúak lettek a képei.
Nagyon illett a Holga világa a helyszín feldolgozásához kitalált koncepciójához.
Az ilyenek miatt írtam amit írtam fent.

Üdv,
Bi

@a lyukkamerás ember:

Van egy ismerősöm, most művészetelméletet tanít kint az USA-bán, aki egy Holgával és pár tekercs FF rollfilmmel járta be az egyik Lengyelországi haláltábort.
Megrázó, felkavaró hangulatúak lettek a képei.
Nagyon illett a Holga világa a helyszín feldolgozásához kitalált koncepciójához.
Az ilyenek miatt írtam amit írtam rent.

Szivesen belinkelem, ha rent van a neten.

@a lyukkamerás ember: kemény vagy, mint mindíg, de azért nagy pernahajder! Használva a lyukkamera, tiszta technika, szeretem az esetlegességet, etc. de valljuk be, csak kihoztad a maximumot digitálisan az anyagokból a kiállításon:) Az a kiállítás nekem legkevésbé az esetlegességről szólt, minden négyzetcentin a tudatosság volt. Attól volt jó. Sőt, nagyon jó.

@a lyukkamerás ember:
Lehet, csak azért vettem magamra, mert az én hozzászólásom volt a tiéd felett. Meg persze azért, mert cuccbuzi vagyok, szeretem a jól megépített, igényes dolgokat.

Meg talán azért is, mert mostanában divat lett direkt "elrontani", digitális szűrőkkel elbaltázott analóggá hazudni képeket. Így zsigerből idegenkedem a Lo-Fi dolgoktól. Bár ebben sem vagyok következetes, mert ha valami érdekel, hajlamos vagyok én is mindenféle, nem éppen a precíz végeredményről híres dolgot kipróbálni.

Jogos, igazad van, az éles is lehet unalmas. De itt egy remek példa, hogy rendes cuccal is lehet durván életlen képeket készíteni: www.sugimotohiroshi.com/architecture.html

És ezek valamiért nálam működnek is. Meglehet azért, mert még sznob is vagyok. :)

@Romanee Conti:
Szia !

Én bármikor is vettem a bátorságot, hogy írjak a lyukkamerázásról,
mindig is az esetlegesség minimalizálásáról írtam.
Főleg az eszközzel, a géppel és a minél pontosabb expozícióval kapcsolatban.
Ezért is építem magam a gépeimet,
és ezért használok egy saját fejlesztésű expozíciószámítási módszert ehhez a műfajhoz.

A percekig tartó exponálások okozta elmosódások, bemozdulások,
kiégések esetlegességeit én inkább kiszámíthatatlanságnak nevezném.
Egyrészt mert ez a kifejezés önmagában hordozza az ellentétjének lehetőségét is.
Nevesítve : a kiszámíthatóságot, amire évek óta gyúrok.
És amelyre azért egy-két esetben már volt sikeres saját példám.
Másrészt az esetlegesség mindig is kicsit pejoratív,
kicsit negatív előjelű valami.
Míg a kiszámíthatatlanságban ott bujkál a meglepetés is.
Amely persze kétarcú,
lehet jó és rossz is.
Nekem eddig szerencsém volt,
mert sokkal többször volt a kellemesebb fajtával találkám az expozíciók után.
És ez az élmény, mint a filmnyersanyagaim, szintén instant,
mert másfél perccel az expo után már kézzel fogható.
Szó szerint kézzel fogható.
És ez ott és akkor nagy élmény.

És itt van akkor a sok-sok éve lejárt instant filmek ügye.
A maga kiszámíthatóságával és kiszámíthatatlanságával.
Amelyből a kiszámítható kiszámítása (érzékenységveszteség, színtorzulás, kontrasztcsökkenés) szakmai kihívás.
A kiszámíthatatlanság (a hívóanyag szétterülése) meg az,
amit egyedüliként én is úgy hívok, hogy esetlegesség.
Ami azonban csodákra képes.

És itt jön a képbe a te általad említett digitális utómunka,
A szkennelés, a ps-munka, a nyomtatás,
amely ezeket a csodákat hivatott felfedni, láthatóvá tenni.

Ezért foglalkoztam ezekkel olyan sokat az utóbbi hónapokban.
Annyira sokat,
hogy az ez évi első lyukkamerás képeimre csak április végén volt érkezésem.

Az egyiket közülük te is láthattad egy méter széles vásznon a kiállításom finisszázsán.

Üdv,
Bi

@a lyukkamerás ember:

Van egy ismerősöm, most művészetelméletet tanít kint az USA-bán, aki egy Holgával és pár tekercs FF rollfilmmel járta be az egyik Lengyelországi haláltábort.

Ő lenne az?
pixelsandsuch.com/photography/photography-gallery/auschwitz-by-holga-photography-exhibit/

@csgy:
Szia !

Nem !

Üdv,
Bi

@Romanee Conti:
Szia !

Nincsenek fent a képei a neten.
Írok neki egy levelet.
Megkérem, hogy küldjön párat, ha megengedi publikálni őket.

Üdv,
Bi

@a lyukkamerás ember:

Szívesen elolvasnám, ha tényszerűen leírnád milyen előnyök miatt használsz lyukkamerát, mivel másabb a teáltalad "épített" kamera? Mi az előnye az instanat anyagnak?
Milyen pluszt tesznek hozzá a végeredményhez ezek a felszerelések, anyagok, technikák, illetve mik azok a hiányosságok, amivel az általánosságban elterjedt megoldások nem rendelkeznek?
Az lenne a legszemléletesebb, ha egy-két konkrét felvételen mennél végig a vizualizációtól a teljes megvalósításig. Persze csak akkor, ha ez nem teher, és meg tudsz maradni a témánál.