Hotel Chelsea , csak kevesebbet és gyávabban tolnak és azt is
digitálisan.

Andy sad.

Szobakulcs nincsen már
*inám se nyög 3G
Szeretöm se téreröm se
Aláhullok digitáliába.

„Merthogy a páros egy külföldi utazás alatt lefotózott egy New-York-i metrón utazó hölgyet. Akkor még nem gondolták, hogy a lefényképezett Heidi Lee-t egy évvel később New York új kalaptervező tehetségeként fogják ünnepelni világszerte.”

Erről jut eszembe, de engem 1972-ben egy bácsi meglökött a hintán. Ma már tudom, hogy Robert Capa volt az. A csúszdától még visszanézett és ennyit szólt vissza: egy éjszakai támadás kezdete nem éppen látványos. A katonák felkapják a felszerelésüket, és egyenként felkerekednek, a lehető leglassúbb iramban. A sötétben nem látni semmit a világon, legfeljebb az előttünk haladó lépteinek halk csoszogása hallatszik. A bakancsunk minden egyes lépéssel súlyosabb lesz, a gyomrunkat kemény kis gubóba szorítja a félelem. Arcunkon a veríték összevegyül a hajnali harmattal, és emlékezetünk sorra felidéz minden egyes meleg, kényelmes szobát, amelyben valaha is megfordultunk.

Bocsánat, hogy mindezt csak most osztottam meg veletek.

Mielőtt valaki kioktat, előzzük meg, :)

inphoto.blog.hu/2012/05/25/ikonikus_kepek_capa_utolso_felvetele_20

Ha valki nem értené a hozzászólásod.

Nekem az öltözködéssel kapcsolatban voltak korábban ilyen "vitáim":
-nekem ilyen a stílusom
-csakhogy ez nem stílus

Lorennek van egy jellegzetes stílusa, ami nem mondható el az Ív&Candie párosról szerintem. Viszont MOME-sok (voltak) és az menő.

@Voxx: Én azt tapasztaltam, amikor a MOMÉra jártam (akkor még MIF), hogy az évfolyam kb. 80 emberéből kb. 6 tehetséges ember volt, tehát amit írsz, nem véletlen.