az ára húzós.
de ugyan miért volna hülyeség?
rengeteg remek központi záras objektív van amik nem rajzolják ki a 4x5öt, de még a 9x12őt se, viszont 6x7 6x9 viszonylatban nagyon ütősek.
Személy szerint nekem ez a gép nagyon tetszik!

@mileati: nekem is! Javasolni fogom az Argentum Camera megalkotójának, gondolja meg a dolgot (nem ismerem személyesen, emailben néhányszor kapcsolatban voltunk)

Uraim! Ha jól tudom az Argentum kamerák egyik fő megépítési elve az volt, hogy minél könnyebbek legyenek, szép, igényes kivitelben, fából, s készüljenek bármekkora méretben is a súlycsökkentés, alapelvként szerepelt. Az, hogy némely objektív nem rajzolja ki a 4x5 inch-et, szintén nem lehet indok, hiszen Soltész István korábban le is nyilatkozta, hogy a nagy méretekbe szeretett bele. Jól tudom, hogy borsos ára van egy Argentum camerának is, de nem szeretném, ha egyre megközelíthetőbb tömegcikké válna. Aki hozzá szeretne jutni egy ilyenhez, az áldozni fog rá. Ezek már olyan stratégiai árak, hogy a gazdag műkedvelő nem veszi meg, mert egyrészt nem ért hozzá, másrészt ennyi pénzért már full frame DSLR-t kap. És ez így jó, szerintem. Aki viszont minden nehézség ellenére ilyenre vágyik, az megszerzi és örülni is fog neki. Nyílván fel kell mérni azt is, hogy egy síkfilm előhívása közel annyi, mint egy tekercs rollfilmé, mert ez is a költségek része. Szerintem ettől is szép ez. "Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk..." Simon Veil

@dögmatikus: félreértetted, egy 6x9 Argentum méretben lenne kissebb, nem árban, mivel az anyagár majdhogynem elhanyagolható. Nem gondolom, hogy tömegcikk lenne hírtelen, ha 6x9, 9x9 készülne egy kamera, de bizonyos felhasználási területen ütös eszköz lehetne, ismerve SI elhivatottságát. De ha ezek után se értünk egyet, az se baj:)

anyagár különbség helyesen

@dögmatikus:
Pontosan.
Egy ARGENTUM kamerát sosem fogsz látni kiszállni egy fekete terepjáróból, de egy SHEN HAO-t sem.
Jó a szóhasználat : „ Aki hozzá szeretne jutni egy ilyenhez, az ÁLDOZNI fog rá”. Igen, akinek ma egy nagyformátumú, műszaki tulajdonságokkal rendelkező hordozható fagép a szíve csücske, annak, ezen géptípus árának kibrusztolása sok áldozatot jelent.
És az természetes, hogy ezen őrültek nem járnak fekete terepjáróval. Nem elvből. Hanem egyszerűen azért, mert nem telik rá.
Hogy ezen gépek ára mégis miért inkább ezen „feketeterepjárótulajdonosok” pénztárcájához igazodik ?
Ez a feltételezés több sebből is vérzik, azaz/vagyis nem igaz.
Ezek a gépek nem drágák. Még az újak sem.
Pontosabban fogalmazva egy mai új „digitkütyü” árához képest nem azok. Sőt még az optikák (központi záras) is pariban vannak egy középszintű digitkiszolgálóval, ha beérjük egy second-hand lehetőséggel. Statív ? A legtöbbünknek van olyan a mostani felszerelésében ami jó a favázashoz is.
Én szerintem nem ezek a drága részei ennek a szerelemnek.
És azt a bizonyos áldozatot nem itt a felszerelés beszerzésénél kell igazán meghozni, hanem a vele történő fotózás során.
A mi szívünk csücskét jelentő „feketeterepjárót” nem megvenni nehéz, hanem tankolni bele és jól vezetni.
És itt jön az igazi kérdés, amire adott válaszára őszintén kíváncsi lennék mindenkitől, aki e témában érdekelt, érintett:
Miért vágyik ma egy digitalizált világban valaki egy több mint 100 éve lényegében változatlan konstrukciójú és tulajdonságú kamerára ?
A nagyformátum összes felvételi nyűgére ?
Az analóg kidolgozás összes szöszmötölésére ?
Miért is kell/kellene nekünk egy ilyen kamera ?
Mit is várunk tőle igazán ?
Nekem három sajátépítésű és egy CAMBO SC 4x5-ösöm, meg egy ugyancsak CAMBO 8x10-esem van.
Ebből a felállásból kérdezem azt, amit kérdezek :
Nincs ebben kicsit több nosztalgia és/vagy sznobizmus,
mint kéne ?

@a lyukkamerás ember: Nem értünk egyet! Ha úgy alakul, én egy fekete Landrover Defendert szeretnék, a tetején a tároló rász bedeszkázva (Adams után szabadon), és egy 8x10 iches ARGENTUM kamerám is lenne, tehát, akár kiszállhatnék a fekete terepjjáróból Argentum kamerával:)

@Romanee Conti:
Világos, hogy egy fotós ember, ha az élete úgy hozná, fekete járgányt venne.
De az is világos, hogy milyen márkát választana 10 fotós emberből 9.
Az alapkérdésem azért még mindig él.
Te válaszoltál a beírásomra, úgyhogy téged kérdezlek személyesen még egyszer.
Miért nagyformátum ?
Miért fakamera ?

@a lyukkamerás ember: Annál sokkal többet tudok, hogy sznobizmus legyen mögötte, de szerintem az ide vezető úthoz jó a sznobizmus bizonyos dolgokban:) A fakamera érdekes kérdés, malahol a műszaki gépeket nem szeretem, a fakamera egy mobil dolog, azért.

Szívem szerint 8x10 fényképeznék, egyelőre rollra fogok. A 9x12 lesz majd a követkető lépés. Ami miatt vonzódom a nagyformátumhoz, hogy egy kép elkészítése egy átgondolt folyamat. Nem csapod össze, beállításra is több időt hagysz, mert ez egy ráérős dolog. Mondjuk én digitális géppel is próbálok úgy fényképezni, hogy csak ha esély van egy jó képre, akkor exponálok.

Nem hiszek a másodpercenként x felvételben, de mint artdirector kaptam fotósoktól néha 200 6x6 képet, 3 témához. Döccen a dolog ilyenkor, a 88% szemét volt, de jó kép nem nagyon volt benne (nem volt).

Szóval, összegezve, mert jó csinálni, ha egy dolog arisztokratikusságát sznobságnak vesszük, akkor vállalom. De vannak anyagi korlátai. Ezt tudjuk.

Számomra azért érdekes a nagyformátum, mert túl azon, hogy át kell gondolni az expozíciókat, a témaválasztást, a helyszínt, a fénymérést, a hívást, a papírra nagyítást egyszerűen elvarázsol a 4x5 vagy annál nagyobb negatív adta tónusvilág, azok a finom részletek, amelyeket csak így kapok meg. Aki látott már igazán szépen nyomott albumot nagyfilmes negatívokból vagy egy szép baritnagyítást, az tudja miről beszélek. A nagyfilmes lencsék, adottságaikból kifolyólag is egészen más világba kalauzolnak el. Írom ezt én, akinek nagyfilmes lyukkamerája van:-)))

Szerintem megint kicsi félrecsúsztunk. Fölösleges bizonygatni, miért jó a nagyformátum. Aki itt van az szereti oszt kész.
"de nem szeretném, ha egyre megközelíthetőbb tömegcikké válna." miért? Én igen is szeretném. Én szeretném, ha nem innen onnan összebuherált obikat kéne használnom, mert egy rendes két- három havi fizetésem (a három gyerek meg rágja a küszöböt). Én azt szeretném, ha nem a pénztárcámtól függne a képeim minősége.
Valahogy az az érzésem sokak szerint azért jó a drága kütyü, mert majd azzal gondosabban dolgozik az ember. NEM! Aki akar, az egy Etüd boxal is lehet gondos. Azzal is csinálhat jó képe, kihasználva a korlátait, hozzáértéssel.
A nagy formátum egyébként is alkalmatlan a hebehurgya kattingatásokra. Ma két óra alatt öt képet csináltam, és közben még hebehurgyáskodtam is. Igazándiból csak azt próbáltam ki, működik-e a rendszerem. Nekem tök jól esne, ha nem nekem kellene a mattüvegemet buherálnon, hanem betérnék egy szakboltba és "azt kérem"-mel elintézném.
"Virágozzék száz virág"
Visszatérve az eredeti témára. A fentebb látható fényképezőgép a lehető leg korszerűbb. Ha húsz év múlva akarom használ, akkor is ugyan olyan jó lesz, mint most, egy akkori hátfallal. Az meg hogy fát is felhasztnáltak hozzá... Na bumm.
Nem véletlen, hogy a "nagy" gyártók sorra hozzák ki a hasonló gépeket.
Érdekes belegondolni, hogy az én Magnolámmal (Linhof technica újraálmodás 1947-50-ből) egyidős kisfilmes gépek (Contax D, Pratiflex) már csak vitrinbe jók.A Magnola meg, ha lenne pénzem egy hátfalra, semmivel sem lenne roszabb mint egy most vásárolt hasonló kategóriájú gép.

Az olyan érdekes, hogy igazából nem került nagyon szóba, vagy nem a legfőbb hangsúllyal az, ami miatt a nagyformátum "mindent visz": és ez a minőség. Ha abból indulunk ki, hogy a fotó a valóság vagy a "valóság" leképezése, akkor ennek a legpontosabb, leginkább valósághű módja a nagyformátum nagy filmmérete/i, főképp a 8×10", és persze a leképező eszközök/objektívek minősége. Egész egyszerűen az, hogy a képen megjelennek a valóság olyan részletei, színei stb., amit a valóságban valóban látunk. A nagyformátum filmanyagai, objektívjei mind mind a fotóipar legjobb minőségű csúcstermékei, mivel nem tömeggyártásra készültek és mivel semmilyen ill. igen kis kompromisszumot kell kötniük a felhasználói és ennek következtében különböző technológiai szempontokból. A nagyformátum profi vagy/és képzett és igényes felhasználót feltételez, aki a képminőség érdekében bevállalja az e formátum használatával járó kényelmetlenségeket. Nyilván van csomó szubjektív szempont, amiket eddig is említettek sokan, hogy miért is szeretnek bíbelődni a cuccal, de a legfontosabb az, hogy egyelőre nincs olyan digitális technika, ami el tudná érni a valóság leképzésének olyan szintjét, amit a nagyformátum tud (és akkor még nem beszéltünk az nf gép különböző mozgási, korrekciós lehetőségeiről, amivel a legflexibilisebb és kompromisszummentesebb gép minden fényképezőgép között). Ami külön szerencse a mi szempontunkból, a digitális technika hihetetlen terjedése, demokratizmusa jóvoltából már mindenki kezében van/lehet digitális fotografáló eszköz és ez lenyomta az analóg technikák árát, ezért most olyan cuccokhoz juthatunk hozzá, amikhez 20-30 éve mégcsak esélyünk sem lehetett (legalábbis nekem). Sajnos, Magyarországon olyan borzasztó kisszerű anyagi körülmények között él a legtöbbünk, hogy még így is nagy kuporgatásba kerül egy-egy valóban minőségi cucc beszerzése, pedig, szerintem ezeknek van értelmük. Szóval én azért fotózom középformátummal és nagyformátummal, mert a képminőség az első. A fakamera azért kell, mert nincs autóm, nem műteremben fotózom, a kardán meg dögnehéz. A minőséget meg minden téren igyekszem elérni, kuporgatással, tehát én pl. bár mindenki lehurrog, lehetőség szerint minél fiatalabb és kizárólag multibevonatos objektíveket veszek nagyformátumban, és nagyfelbontású, színes diára fotózom. Ebben az értelemben viszont valóban szeretném én is, ha: vagy kicsit jobban élnénk itt, vagy kicsit tömegcikké válna a nagyformátum, hogy ne kelljen folyton buherálni és ilyen olyan kompromisszumokat kötni a zseb és a képminőség között, ez utóbbi rovására nagyrészt. Amúgy az nf minőségének elsőségéről és egyéb dolgokról mindenkinek ajánlom a Fényképészet c. könyv Török György által írt hosszú-hosszú idevágó fejezeteit fejezeteit pl.
És igen, ez a kis Shen Hao nagyon szép cucc, és amúgy a Shen Hao-k, bárha koppintások is. Pl. a TFC-k az Ebony-k koppintásai:
www.ebonycamera.com/
Ez: www.robertwhite.co.uk/product.asp?P_ID=2336&PT_ID=437
a Chamonix másolata ugye, a Chamonix meg persze a Phillips megoldásaié. Én pedig szubjektíve azt szeretném, ha lenne pénzem egy Canhamre: www.canhamcameras.com/4x5.htm
Vagy egy Gandolfi Variantra: www.johndesq.com/jdp/gandolfi.htm De egy Chamonix-szel is megelégednék vagy egy Argentum Explorator III-al. És persze mindehhez pár Schneider L-es, XL-es lencse. És/de természetesen egy sörösdobozzal is lehet fényképezni és zseniális életművet alkotni, vagy épp egy Szmenával, Certo Six-szel vagy Pajtással stb., nem erről van szó. Amúgy nagyformátummal, gondos, aprólékos munkával is lehet fos, értelmetlen, üres képet csinálni. Épp, mint digivel. Max. hihi, kevesebbet (2000 expó/per alkalom vs. 10).

Elnézést a gigahosszú hsz-ért.

Ha már Ebony, egy szép, részletes szemlézés: www.largeformatphotography.info/cameras/ebony/ebony-sv45u-II.html

@csgy: minél többször, ha lehet:)

@praktica MTL 5:
Nem csúsztunk mi sehova.
Legalábbis én nem. Nem azt kérdeztem tőled, tőletek és ezért nem arra vártam a választ, hogy "miért jó a nagyformátum ?".
Ezt nem vitatom, nem vitathatom. Miért tenném ezt mikor nekem is van pár belőle. Mármint nagyformátumú szettem.
Hanem azt kérdeztem csak, hogy akinek még nincs, az miért szeretne, akinek meg van az miért ezt választotta (nem géptípust, hanem formátumot), miért ezt használja.
Dögmatikus szaktárs, Romanee Conti bloggazda és csgy erre válaszolt. Köszönöm nekik.
Egyébként ez az egész azért jött ki belőlem, mert pár hete rendszeresen és szisztematikusan nézegetek a neten különböző LF és ULF közösségi oldalakat, blogokat, galériákat és így nagy sok „kortárs” nagyformátumú képet láttam és …
…és nagyon sok kép esetben nem értettem, hogy miért készítette azt alkotója nagyformátumú géppel, nagyformátumú filmet használva. Azt is mondhatnám, hogy nagyon kevés olyan képpel találkoztam, ami mind témájában, mind kidolgozottságában, mind megfogalmazásában olyan lett volna, amire azt mondtam első látásra, hogy „igen ez az, ezt csak 8x10-el lehetett így megcsinálni”. És itt az „így”-en van a hangsúly.
Nagyon sok képnél és fotósnál éreztem azt, hogy a formátumtól és az eszközparktól várja el, hogy majd segít „igazi” fotóssá válni, más (több !?) lenni, mint az átlag. Elszomorított, hogy itt sincs másként, hogy mennyien elhiszik és elhitetik önmagukkal is, hogy ha egy 8x10-es kamerával, 8x10-es negatívra képet tudnak exponálni és azt elő is tudják hívni az már elég az üdvözséghez.
Én úgy gondolom, hogy akikről a fentiekben írtam, azok nem tették fel a kérdést maguknak, hogy miért is akarok LF vagy ULF területre merészkedni. Miért pont itt és mit is, akarok én itt csinálni.
Nem titkolom, hogy engem is elsőnek a külsőség fogott meg és vitt erre a területre és most még mindig csak keresem itt önmagam. És nagyon kevés olyan képem van, melyet megmutatnék másoknak is, mert még nem találtam meg az összhangot a formátum, a kamera és köztem. Mert én kevésnek érzem a több tónust, a nagyobb részletgazdagságot. Az LF, de főleg az ULF valami másról kéne, hogy szóljon.
Sokkal többet kellene képeket készíteni és a hibáimból, a hiányosságaimból tanulni. De ez a műfaj nem enged olyan hamar közel magához, mint egy kisfilmes technika.

@a lyukkamerás ember: Igazad van! Mennnnyünk fényképezni.

ezek szerint már egy éve olvasom a blogot?
mert ezt a bejegyzést már olvastam akkor.
hogy rohan az idő...

Igazából pont ilyesmi kellene nekem: könnyű kamera, tilt/shift lehetőség és a rollfilm egyszerű és olcsóbb kezelhetősége. Hirtelen lenne sok-sok épületfotóm.

ez a picur shen hao jó kiállású kis dög...
Tényleg, a blog gazda hol tart a gép építésben, kollodiumos lemez, stb?

@kalapos uram: Jól is meg rosszul. Jól, mert tökéletesen összeállt a dolog, rosszul, mert pár dologban nehéz itthon előrelépni.