"Igaz, nem művészet, de nem is hétköznapi – ezért gondoltam, hogy ide illik. A képek forrása a Smithsonian National Air and Space Museum, mely nem csak az alábbi fotókat, hanem az elkészítésükhöz használt fényképezőgépeket is őrzi.
A módszer esetlegességét elnézve az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen módszerrel lehetett előre meghatározni a képre kerülő területek (épületek) körét? A megoldás azon tenyésztői felismerésen alapult, hogy elengedésüket követően a postagalambok általában a legrövidebb, nyílegyenesen hazavezető légvonalat repülik végig. Innen már csak némi előrelátásra volt szükség ahhoz, hogy az ember kiszámolja, hogy kb. hol érdemes elengedni a madarat. (A többit a rugómotoros, általában 15-20 felvétel elkészítésére alkalmas, állítható időközönként exponáló fényképezőgép megoldotta.) Egyébként a korabeli „galambfotósok” munkája nem volt veszélytelen, hiszen legtöbbször a frontvonal túloldalán, a megszállt területeken kellet elengedni a madarat ahhoz, hogy katonai szempontból valóban lényeges dolog kerüljön a képre. (Külön fotótörténeti érdekesség, hogy a háború során ezek a kamerák miként lettek egyre kisebbek, egyre nagyobb felbontásúak, ugyanakkor egyre több felvétel elkészítésre alkalmasak.)"
Utolsó kommentek