Nagy szerelmem a kabinet portré műfaja. Mind a fotó része, kevés rossz kép készült, mind a grafikai része is mindig nagyon érdekes. Ösztönösen tetszik a dolog, minden igazi volt. A fényképész elballagott egy rézmetszőhöz, Lajos, kéne nekem egy verso, legyen rajta két sas, meg a nevem, mikorra csinálod meg? Csinálj 300 darabot, megbeszéljük! A fotók, a mai napig nem önmegsemisítenek, tisztességesen lettek hívva, áztatva, kasírozva. Valahogy természetes volt az igényesség. Ma ez luxus. Ma mindenki maximalista, ezen jót derülök. Pedig ez a minimum, szerintem.
2012.12.04. 08:41 Romanee Conti
Kabinet portré [1]
Szólj hozzá!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek