... küldök még a Dagorhoz. Továbbfejlesztették több ágon, néha irgalmatlanul bonyolultra, aztán ezeket leváltotta a Plasmat. Szerintem azért, mert kezdetben fő cél volt a minél kevesebb üveg-levegő felület alkalmazása (minimum négy azért mindenképp lett), a belső tükröződések elkerülése érdekében. Ez nemcsak a direkt becsillanásokat eredményezi, hanem a kép általános brillanciája is veszélybe kerülhet.

 

A Dagorral, Angulonnal és hasonló 2/1 + 2/1 elrendezésű ragasztott objektívekkel habozás nélkül belefényképezhetsz az ellenfénybe, főleg szűk rekesszel (ami a két belső felület egymásra csillanását lehetetlenné teszi). Nem ok nélkül volt a 22–32-es rekesz a legelterjedtebb a nagygépek esetében, pontosabban nem csak ezért.

 

A kellően tartós tükrözésmentesítés problémája a háború után megoldódott, 52-ben jött elő a Schneider a Plasmat-Symmarral.

 

Egyébként lemodelleztem a Dagor és a Plasmat spotdiagramját (majd átküldöm, ha megtalálom). A Plasmat nagyságrendekkel jobb képalkotású, élesebb rajzú a kép közepén is, pláne a képszéleken.