Én olvastam ezt is és az Orosz napló -t is (bár azt 1 fejezet kivételéve Steinback írta,)

Nekem nagyon tetszett, legalább olyan jó a stílusa mint amilyen jók a képei. Az, hogy mi igaz mi nem valóban jó kérdés, de szerintem a sztori háttere igaz.

@Takoca: Nálamnál kevesen szeretik jobban a Capa-t, ne értsd félre, nem kérdőjelezem meg semmilyen szinten, de olvastam hogy nagy mesemondó volt, ha valahol nem történt érdekes, költött hozzá. Alapjaiban persze minden igaz, ott vannak a képek, amig bizonyítják. Különben csak itt 17 bejegyzés foglalkozik Capaval...

@Romanee Conti:
Félre értesz :)

Teljesen igazad van! Maga Capa is írja a könyv elején hogy van ami csak mese. Nincs ezzel szerintem semmi baj.

Zseniális ez a könyv és igazából pont az adja a sava borsát az alkotásnak, hogy félig igaz félig mese. Olvastam több Robert Capa életével foglalkozó életrajzi könyvet, főleg mivel a szakdolgozatomban önálló fejezet foglalkozott Capa munkásságával (összehasonlító fejezet volt Capa és Gárdi Balázs munkásságával, életével, aki szerintem Capa reinkarnációja a fotózásban). Nagyjából tudom, hogy hol színezett a történeten, így pedig a könyv teljesen más megvilágítású, mintha csak tippelgetnék, hogy mi igaz mi nem.

Az igazi esszenciája az a könyvnek, hogy ez egy olyan életrajzi könyv saját magáról, mely nem csak a valódi eseményeket írja le. Azt írja le, amilyen életet mindig is szeretett volna magának, olyan személyiséget kerekít ki, amilyenné mindig is szeretett volna válni, ez pedig alapos betekintést enged Capa igazi lelkivilágába, mely által sokkal könnyebb értelmezni és felfogni a fotóinak a jelentőségét és súlyát.

Én javaslom, hogy akit érdekel Capa munkássága, az nézze meg a képeit (akár galériában, akár albumban), majd olvasson el egy életrajzi könyvet, utána ezt a könyvet és ezeket követően ismét nézze meg a fotóit. A logikai kapcsolatok felborulása és megváltozása szinte szemet gyönyörködtet, sok fotóját nem csak kiegészíti, hanem a jelentését az ellenkezőjére változtatja.

Nagy művész volt ez a Robert Capa, nem csak fotósként az egyik legjobb, hanem íróként is. Sajnálom ami vele történt a távol-keleten, igazán megélhette volna legalább az 1956-os forradalmat. Egészen biztos vagyok benne, hogy hazautazott volna az események hatására, hogy olyan szemmel dokumentálja a forradalom eseményeit, melyet senki más nem tud utána csinálni...

...most pedig egy múzeumra való '56-os mesterművel lenne gazdagabb a magyar kultúra, főként a vizuális művészetek!

Én is olvastam! Valóban kissé súrolja a hihető és hihetetlen határát, de emészthető formában tálalva.

@Widking: Ha megoldható, azt a szakdolgozatot szívesn beaknám a blogba. Páran olvasnák. Szerinted?

" Egyik szeretője Ingrid Bergman volt, azonban Capa ezt úriemberhez méltóan titkolta, "

@Takoca: ha jól emlékszem, ez egy önéletrajzi ihletésű regény. Egyszer elolvastam, másodszor... nem biztos, hogy lesz hozzá kedvem, annyira nem kötött le.

Pont most kezdtem el olvasni... Eddig jónak tűnik...

@Romanee Conti: érdekelne a szd.

Én azt olvastam, hogy forgatókönyvnek volt szánva a cucc. Nem kizárt hogy majd egyszer a moziban felbukkan :) Hanem szerintem sokkal jobb lett, mint a Búcsú a fegyverektől, legalábbis a magyar fordításnál.

en is olvastam nehany eve, nagyon szerettem...