Mesteri a világítás, az utómunka. Anélkül fabatkát sem érne az egész. Ugyan olyan középszerű szar lenne, mint a legtöbb mai stúdióportré. Ilyen színek, fény-árnyék hatások nincsenek, ehhez Guerin szeme kellett.
Amúgy meg szerintem főleg a letisztult, egyszerű képek néznek ki jól fekete-fehérben.
Megfigyeltem egy olyan attitűdöt, hogy ha van egy akármilyen nem rossz, de semmi extra kép, akkor mindjárt jön a ff, vagy sephia szűrő, hogy kicsit "művészi" legyen.

@Voxx: ezért vártam a bejegyzésre fél évet, mert ILYEN fotó kellett!

Már eleve fekete-fehér képnek kell komponálni. Ma meg inkább úgy készülnek, hogy "színesben szar, nézzük meg fekete-fehérben, hátha".

Csúnyát mondok: mai szemmel az összes múltbeli stúdióportré szar.

Miért? Mert unalmasak. Anno volt egy szűk réteg, akik privilégiuma volt a portréfotózás. Amit ők alkottak, az akkor nagyszerű volt. Most minden századik ember fotós, ha ki akarsz tűnni, akkor mást kell csinálnod, mint a többiek. A nagyobb verseny, több résztvevő miatt gyorsabban, erőteljesebben változik mind a mi látásmódunk, mind az utómunka, melynek a skálája is napról-napra szélesedek.

Önmagában a digitális képnek nincs lelke, azt a fotós teszi hozzá utómunkával.
Nem a világítással, mert az véges. Minden lehetőséget ezerszer felhasználtunk, vége.
A képeinket két dolog emelheti ki az egyik az utómunka, a másik maga az alany, de ez külön téma, most maradjunk az általános studió portréknál.
Ha kiesik a digitális gépből a kép (mondjuk RAW), akkor az olyan, mint a nagyiparban hivatott negatív. Semmi sem különbözteti meg a többitől.
A varázslat a laborban vagy a digitális utómunkában keresendő. Itt tud a fotós olyat alkotni, amivel a többiek fölé tud emelkedni.
A jó laboráns vagy retoucher olyanná varázsolja az ötlettelen vagy közönséges, unalmas rutinfotót, mint ami a példában szerepel.
Fénnyel ezt elő ember nem csinálja meg, még a köztudottan tucatnyi fényforrást használó Leibovitz sem. Nem megy és kész. Átfogó kontrasztot és túnusokat meg lehet oldani, de kicsi, lokális megoldásokat, mint egy arccsont csak és kizárólag utómunkával. (megjegyzem, hogy a jó sminkes könnyíthet a dolgon, de végső eredményt nem garantálja).

Pé.Ká.
A vizuális művészeteket alapja a fény és forma. Ez legjobban a fekete-fehérben jön ki. A szín egy külön műfaj. Sok fotó színesben nem is tud jó lenni. Szóval szerintem érdemes legtöbbször fekete-fehérben gondolkodni: megnézni a formát, az azt érő fényt, milyen hatása lesz és ha van értelme, akkor lehet színben is gondolkodni. De akkor más megint jön, hogy mi üti a másik színt, mi és mennyire hangsúlyos (meleg színek vagy hidegek, tónusok), a szína formában merre viszi a tekintetet. Máshogy működik a hideg és meleg, alul vagy felül, széles, keskeny. Studióban passzol e a háttér a sminkhez, hajhoz. Az összkép megnyugtat, felizgat vagy bizonytalanná tesz....
Stb...stb...

Számomra ez színesből fekete-fehér egy baromság. Mindkettő nehéz és máshogy kell megközelíteni. Van kép, amit a színekre kell építeni, máshogy nem működne, van amit a formákra, ezt meg érdemes fekete-fehérben kezdeni és ha van rá lehetőség, hogy színekkel erősebbé tegyük, akkor megpróbálhatjuk.
Klassziks példa az elcsépelt bungalow-k vagy öltözőházacskák sora tengerparton.

@think different: Szerintem ez nem is lehet más, mint rutinmunka. Minél többet dolgozott valaki, annál inkább rutin. És ez nem baj. Egyszerűen ez egy ilyen műfaj. Max abban lehet különbség, hogy ki milyen szinten űzi az egészet.

Jó példa szerintem Szipál Martin. Őt is inkább egy szakma mesterének, mint művésznek nevezném. Bár lehet, hogy most okoztam némi képzavart. :)

@Voxx: Nem, tökéletes példa szerintem Szipál Márton.

@think different: érdemes feke-fehérben gondolkodni, de még jobb, ha úgy is tud látni a fotós.
nekem az természetes, hogy tudom, mihez passzol a ff. szín, és mihez kellenek a színek.
ez csupán azért van, mert ff. filmel kezdtem, és évekig csak azzal fotóztam, így kialakult egy ff. látásmód.

Nekem ez a felvétel nem tetszik különösebben. Az sem segít rajta, hogy egy kicsit meg van buherálva.

Nem hiszem, hogy az hozna megújulást a portréfotózásban, hogy utómunkával megváltoztatjuk a szereplőket. Sőt abban sem vagyok biztos, hogy meg kellene újítani a portréfotózást. A portré attól jó, megnézzük a másik ember arcát. Ha ügyes a fotós, érdekes az alany, szerencsés a pillanat, érdekes, új arcokat láthatunk.
Éppen tegnap este fényképeztem egy 10-12 éves kislányt, ellőttem rá öt és fél tekercs filmet ( nem csak a digitálissal lehet bőkezűen bánni ) pont az volt benne a fantasztikus, hogy mennyi képet láttam, amiről lemaradtam. A spontán mocorgásai, azok a mozdulatok, amik két póz között voltak sokkal érdekesebbek voltak, mint a betervezettek. Ezeket utómunkával nem lehet megcsinálni.
Amit fekete-fehérben látok előre azt olyan filmre fényképezem, mert az úgy lesz jó. Amit színesben akarok viszontlátni, azt inkább digitálisra, mert annak rugalmasabb, precízebb a színkezelése.
A digitálisokat nagyon ritkán, vagy soha nem konvertálom át ff-re, mert azt színesként fényképeztem.

@ragyás: Nekem tetszik, nem ban ha nem értünk egyet. Sokkal több dologban igen. Nekem semi bajom a ff konvertálásban, mert csak mostanában fotózok megint analógra, tehát pár évig nem volt más lehetőségem.

@Romanee Conti:
Szia !

Nekem nagyon tetszik ez a kép.
A színes verzó jobban mint a FF.
Aki ért hozzá, az látja, hogy mitől lett azzá ami.
Sokkal kevesebb és egyszerűbb dologtól, mint azt itt többen gondolják.

Üdv,
BI

@ragyás:
Szia !

Kérlek szépen, most az egyszer, léci-léci tegyél kivételt és indokold meg azt, amit írtál és oszd meg velünk, hogy miért is nem tetszik neked ez a kép.

Köszönettel és üdvözlettel,
BI

@a lyukkamerás ember:

A tetszik nem tetszik kérdést nem nagyon kell magyarázni. Ha azt mondanám rossz felvétel, azt meg kéne, meg lehetne indokolni.
Alapvetően nem tetszik a természetellenesre tuningolt szem, meg az egész színkezelés. A színtelítettség lehúzva, a szemen pedig ráerősítve.
Nem fog meg az egész, pedig nagyon szeretem a portrét, ez az egyik kedvenc területem a fotózásban.

@ragyás:
Szia !

Teljesen kizárt szerinted :
- hogy a sminkes keze nyoma is lehet a kissé koszosnak tűnő arcbőr ?
- hogy a világításnál használt színmódosító szűrőnek is köze lehet a kép színvilághoz ?
- hogy ennek a 21.századi Bond figurának egyszerűen lehet, hogy ilyen a szeme ?

Most mindezt a legnagyobb komolysággal kérdezem.

Ha az lenne a feladat, hogy ezt a képet ugyan így kéne reprodukálni méghozzá úgy, hogy a végterméknek egy 4x5-ös színes instantnak kell lennie ?
Azaz NO PS !
Szerintem meg lehetne csinálni 80 százalékosan.
Persze ha James Bond is segítene.

Szerinted ?
Mások szerint ?

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember:

Nem a módszerrel van bajom, a látvány nem tetszik, az eredmény.

Az ajkak annyira vértelenek, az inkább PS, mint smink.

Ha nekem kellene megoldanom analóg eszközökkel, nem vállalnám el, ameddig nincs a kezemben a megoldás.

Vagy a Filmlaborban fényeltetném az aktuális Baba nénivel, vagy beraknék egy ff internegát a c nega mellé, vagy a fene tudja mit találnék ki. Negának hívott dia, keresztbe hívott nega, vagy ezek kombinációja jöhetne még szóba, de mind kiszámíthatatlanabb, és macerásabb lenne, mint szoftveresen meg machinálni a felvételt.

@ragyás: Azért ezt így digitálisan sem olyan egyszerű összehozni szerintem. Csak a kísérletezgetés nem pluszköltség.

@Voxx:
Photoshopban ez nem nagy kihívás.

@ragyás: Szerintem ha valaki kikísérletezte ennek az analóg megfelelőjét, már annak sem az. Nem kérdés, hogy több meló van azzal.

@Voxx:
Szia !

Szerintem ez történt.
Belötte a technikát ehhez, ennek a látványnak az eléréséhez.
Hisz a fotós saját birodalmán belül volt.
Ez egy klisé volt a számára.
Természetesen az Ő szintjén kell ezt érteni.

Üdv,
BI

@ragyás:
Szia !

Látod neki a kezében volt ez a megoldás. Ezért az aki. De biztos sok elrontott kép árán érte el. De elérte.

Üdv,
BI

@ragyás:
Szia !

Egyébként tetszenek a lehetséges megoldásra adott ötleteid.

Üdv,
BI

Sziasztok !

Már az elején akartam írni, hogy ezt a fotót nem egyszerű portréként kell nézni.
Se a fotós, se a megrendelő nem annak szánta.
Ez egy imageépítő-marketingcélokat-szolgáló produktum.
Melyet egy újság vagy filmforgalmazó rendelt meg.

Ennek az aktuális James Bond figurának,
Daniel Craig-nek pontosan ez a fajta nézés a védjegye.
Ez nem egy őszinte emberi pillanat leképezése.
Az alany itt az ami : színész.
Azaz most is alakít.
Per pillanat James Bond-ot.

Ezen a képen hasonlít talán a legjobban önmagához :
images.search.conduit.com/ImagePreview/?q=Daniel%20Craig&ctid=CT2463487&searchsource=1&start=0&pos=31
vagy ezen :
images.search.conduit.com/ImagePreview/?q=Daniel%20Craig&ctid=CT2463487&searchsource=1&start=0&pos=0
vagy itt :
images.search.conduit.com/ImagePreview/?q=Daniel%20Craig&ctid=CT2463487&searchsource=1&start=0&pos=20

Csak nézzétek meg a vele készített epizódokat.
Tucatszám alkalmazza a film ezt a tulajdonságát.
Igen tudom kissé optikailag és talán digitálisan is rásegítve.

Én nem tudom ezektől elvonatkoztatva nézni ezt a képet.
De pont ezek miatt tetszik.
A fotós nem hogy megfelelt egy elvárásnak (úgy nézzen ki és úgy nézzen, mint a moziban), de picit tovább is fokozta azt,
ami amúgy is nagyon is jól áll az alanynak.

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember: Igazad van, meg nem is. Ez egy nagyon jó kép, és kész. Ma még megfejthetjük, milyen körülmények között készült, de 30 év múlva már senki nem fogja tudni. Marad a kép. Ez a Nicolas Guerin egy ördögien jó fotós. Ennyi. Jól tátod, ő a legjobb értelemben (nem szeretem a megfogalmazást) ikonikus képeket tud csinálni. Ennyi. (természetesen tiszteletben tartva mások véleményét, és kicsit sam akarok senkit meggyőzni, ez szimplán az én véleményem)