Egyből az ugrott be, hogy filmes cuccal mennyi mindent meg lehetne spórolni.

Nekem meg az -ezt kifejtettem már a prohardver fórumon is- , hogy számomra még mindig valahogy a mi Balázsunk az igazi haditudósító.
Ekkora cucc az ékes példája annak a tudósítónak, aki katonák gyűrűjében tudósít golyóálló mellényben és megrendezteti a jeleneteket... Lehet én vagyok a gonosz, de így érzem.

@Marseille1990: Igen. Ő a profi, akit odaküldtek és meg kell csinálnia az elvárt kötelezőt határidőre. Na pl. ezért sem dolgozik ügynökségnek GB.

Igen, igazad van. Szomorú ez.

@Marseille1990: Mármint kinek szomorú? GB beírta magát a fotótörténetbe.
Lehet, hogy az én műveltségem hiánya, hogy még nem hallottam Umit Bektasról, viszont ő és még sokan mások ugyan úgy háttéremberek maradnak, ha nem kezdenek szóló karrierbe, mint amilyen általában egy újságíró. Ez persze az én meglátásom, de akkor sem hiszem, hogy valaki képes egy témát teljes odaadással körüljárni, kidolgozni úgy, hogy közben van egy munkaadója, akinek fotóznia kell.

@Marseille1990 @Voxx: ez nagyban függ a munkaadótól, és persze a nála vállalt munkától is. Pont a Reuters nem az a cég, amelyik nem hagyja a fotóst szabadon dolgozni.
Persze a Bektas által vállalt katonai alakulatba épülés nem adja meg azt a szabadságot, amit Kabulban a civilek közt élve Ahmad Masood (szintén Reuters) élvez. Bektas nem fog szabadon lófrálni, mert ő azt a feladatot vállalta, hogy katonai alakulattal járja az országot, és az ő életüket, unkájukat dogkumentálja - hasonlóan Gárdihoz, mikor a Basetrack keretében ugyanezt csinálta a hadsereg MEGBÍZÁSÁBÓL.

Gárdi Balázs (vagy más műfajban épp Máté Bence) ügyes és sikeres, így elég jól megáll a saját lábán. De az, hogy nincs főnöke azért nem mindig azt jelenti, hogy csinál 100%-ig amit akar.
Egyébként innen Magyarországról nézve a magyarok világhírét is kicsit máshogy látjuk, mert a magyar sajtó ha ímmel-ámmal is, de rendszeresen és a világhirhez képest valamennyire túlreprezentálva foglalkozik a magyarok sikereivel. Az átlag olvasó ugyanúgy nem ismeri külföldöldön Gárdi Balázs vagy a többi WPP nyertes nevét, mint itthon a Magyar Sajtófotó Pályázat győzteseit. Sőt az olvasó ugyanúgy nem olvassa el a fotó alatt a fotós nevét, mint itthon - bár ott valószínű hogy gyakrabban kiírják legalább.

@vAfotóriporter: Köszönöm a kiegészítés, kicsit sarkítva fogalmaztam.
Szerintem az nem baj egyáltalán, ha azokat, akikre tényleg büszkék lehetünk túlreprezentálják (már ha így létezik ez a fogalom). Kellenek a pozitív hősök, nem csak a botrányhősök, akikről minden nap szó van.

@Voxx: azért a csalókról sincs szó minden nap, és azt is elég durva túlzásnak érzem, hogy ha nem egy Gárdi Balázsról van szó, akkor rögtön csalónak cimkézel valakit.