Találkoztam az C Sonnar T* 1.5/50 ZM objektívvel, gondoltam írok róla, de már megtettem.

Most láttam, hogy az Ernostar kimaradt, pótolom, de most a Sonnarról. A Zeiss Ikon megalakulásakor 1926-ban az Erneman és Ludwig Bertele beolvadt a cégbe. Az Ernostar továbfejlesztéseként 1931-ben készült el az első Sonnar, az 50/2 fényerejű.

1932-ben már elkészült a 50/1,5 változat, gyakorlatilag a 60-as évek végéig (inkábba 80-as, a DDR Sonnarok) 40-250 mm gyultótávolsággal talán a legsikeresebb objektív volt.

Az összes klasszikus Sonnar 6 vagy 7 lencsetagból áll, három optikai csoportból, köztük legalább egy ragasztott triplet. Sonnart rengeteg cég használt, a második világháború után a Zeiss-Opton/Oberkochen is, akár f/1.4 (prototípusok), Steinheil (Quinon-I 2,0), Japánban a Nippon Kogaku/Nikon (1.5, 1.4), Seiki Kogaku/Canon (1.5), Zunow (1.3, 1.1) és az Asahi-optikai/Pentax (2,0). A mai napig folyamatosan találkozhatunk vele, hála a Zeiss-Sony kapcsolatnak, Vario-Sonnarként sok Sony gép használja, én ezért váltottam Nikonról Sonyra a digitális időszak elején, mert a F717-ben ez az objektív volt, nekem megfelelt, olyannyira, hogy kb. 25000 fotót készítettem vele eddig. Most tervezem egy Romanee Conte megveszi élete második 717-ét akciót.

Hab a tortán, hogy a Zeiss 2005-ben kihozta a C Sonnar T* 1.5/50 ZM. Az  1117 dolláros árával azért húzós, de egy nagyon szerethető objektív. Azt írják róla, hogy meg kell tanulni együttélni vele, de ha sikerült, fantasztikusan használható lencse. 

Bertele már nagyot húzott az Ernostarral, de a Sonnárral egy szük elit csapatba került. Vannak nagy dolgok az objektív történetben, a Sonnar az.