Elliott Erwitt, USA. Armonk, New York. 1954. Robert CAPA's mother, Julia.

Még eszembe jutott ez a kép, örűlt sebességgel keresni kezdtem, aztán beugrott (EE, Magnum). Ha valaki összerakja, Capa meghalt, munkahelyi ártalom, benne van a pakliban, Elliott Erwitt aki a család barátja (valószínűleg, nem, biztos), Capa édesanyjával elmennek a sírhoz.

Egy normális ember ekkor háborodik fel, ez a paraszt bunkó, aki a család barátja, a legbensőségesebb pillanatban nem lép hátra, és rágyújt egy cigarettára, HANEM ELŐVESZI A GÉPÉT, és fényképez! Na ez egy nagy paraszt!

Na, itt nincs igaza. Először is, Capa is ezt tette volna, mert ez egy szakma, dokumentalista paparazzo, slussz. Hogy megmagyarázzam, már írtam, Benkő Imre egy félévig tanított riport félévben, ami a végeredmény, az siralmas volt, de egy életre kiírtotta belőlem a gátlásokat. Mit jelent ez? Azt, hogy abban a pillanatban dolgozok, ha fényképezőgép van a kezemben, semmi nem érdekel, nincs morál, nincs együttérzés, munka van. (sose gondolta volna szerintem, hogy ilyen zseniális tanár, legalábbis a produktumomat látva) Van emóció, de más helyzetben vagy, dolgozol. Kész. (hogy ne legyen a dolog félreérthető, igaz hogy tanultam, de tökéletesen észrevehetetlen independent vagyok (nem véletlenül lett a blog neve), tehát csak a hozzáállásról beszélek) Alapvetően egy rendes, normális ember vagyok. Ha gép van a kezemben, az az adrenalin, megszűnik minden. Ez a lényege a dolognak, talán.