Szerencsére van mit írni a Heliarról, a háború után is! A Dagorral ellentétben, némi megtorpanás után szárnyal a mai napig!

És a folytatás: 1942-ben, Kodak objektív tervezője, Fred Altman tervezett 10 Heliar típusú objektívet, különböző gyújtótávolsággal, fényerővel, formátumban. Az egyik a 100mm f/3.5 Ektar lencse lett, a Kodak legsikeresebb objektívje. Altman lencséjét a mai napíg az egyik legszebb rajzú objektívnek tartják. A második világháború után a Voigtlander már bevonattal szállította a Heliarokat.

1949-ben Albrecht W. Tronnier a Voigtlandernél újraszámolta az objektívet, és megteremtette a 105mm f/3.5 Heliart. Ez az objektív lett az úgynevezett „Color-Heliar”, amit a 6x9 cm-es Voigtlander Bessa II távolságmérő kameráknál használtak.

A korai 60-as években még lehetett kapni az objektívet, a Zeiss Ikon/Voigtlander Objektív Katalógusban szerepel. A Voigtlander Heliar lencsét még a 60-as évek végén is forgalmazták. Mivel ez a név mindig egyet jelentett a minőséggel, misztikummal és a kifinomultsággal, továbbra is a Heliar lencsék igen keresettek a fotográfiai piacon.

A Heliar újjászületése 1999-ben történt, a japán Cosina cég jóvoltából. A Heliar nevet (többek között) a Voigtlander/Ringfoto cégtől vásárolták meg. A Cosina a 35 mm-es „Bessa” távolságmérős gépet is gyártani kezdte. Nem tétlenkedtek, csak Heliarból 10 féle objektívet hoztak ki, nagy veszteség lenne, ha nem viszik tovább ezt a nevet! Gyanítom, a klasszikus tovább él! Hála istennek!