Legjobban számomra John Pawson fogalmazta meg a minimál fogalmát, már nem lehet elvenni belőle. Már amióta fotózom, így gondolkozom, a főiskola alatt furcsálották (akkor technokrata designer volt a titulusom), volt egy-két év amikor trendi volt, szerencsére már talán kiment a divatból, de én mindíg így fogok gondolkozni. Én Malevicset, a Bauhaust pre minimálnak tartom, megragadni a lényegét a dolgoknak. Közizlésben erősen döccen a dolog, a magyar izlés a diszítést szerető német izlést szereti, ami nem baj, lébenundlébenlásszen, soha nem fogják szeretni a minimált. (nem is kell, de azért nem kéne anyázni se...) Ami érdekes számomra, a minimált ridegnek embertelennek tartják, én mindíg mosolygok, mert nem feltétlenül kell a jóérzéshez "dekoráció". Remekül érzem magam a lakásunkban szőnyeg, nippek, dekorációk nélkül. Képek nélkül a falon kevésbé, de ezt generálisan most oldom meg, mivel nincs olyan képkeret, amivel együtt élnék, terveztem. Igazán csak egy vélemény, amit remélem, mássága miatt tiszteletben lehet tartani. 

Ami érdekes, Magyarországon John Powsont senki nem ismeri, de kit engednek hozzányúlni kultikus, történelmi terek megreformálására, őt (Pannonhalmi Bazilika belső helyreállítása). Erősen elgondolkozom, hogy egyetemes identitásban, értékteremtésben hol a pont? (nem gondolom hogy az új Nemzeti Szinház épületénél). 

Természetesen, tiszteletben tartom mindenkinek a véleményét, csak kifejtettem a sajátom.