inphoto.blog.hu

Petzval József (teljes nevén Petzval József Miksa, számos forrásban Petzvál) (Szepesbéla, 1807. január 6. – Bécs, 1891. szeptember 17.) mérnök-matematikus, egyetemi tanár, feltaláló, az MTA külső tagja, a Bécsi Tudományos Akadémia tagja. Petzval Ottó mérnök, neves egyetemi tanár bátyja.

Családja
A modern fotográfiai objektívek lencserendszerének, valamint a modern katonai reflektor elődjének megalkotója egy szepességi német (cipszer) család második gyermekeként látta meg a napvilágot 1807. január 6-án Szepesbélán. Édesapja, Petzval Ján Fridrich morvaországi származású tanítócsaládból származott, később ő is erre a pályára lépett. Rendkívüli tehetséggel áldotta meg a sors; a környéken nemcsak kiváló zenészként, valamint zeneszerzőként tett szert ismeretségre, hanem, mint kitűnő mechanikus és különc ember hírében is állott. 1799-től a szepesbélai evangélikus elemi iskola tanítója és a plébániatemplom orgonistájaként működött. Miután 1800. augusztus 7-én letelepedési jogot szerzett, 1801. február 16-án feleségül vette a helybéli születésű Kreutzman Zsuzsannát, akivel akkor már egy éve élettársi viszonyban élt, s ebből a kapcsolatból törvénytelenül született első gyermekük, Gustav Adolf (1800–1803). Később Szepesbélán még három fiúk – Nestor Aemilianus (1804–1806), Jozef Maximilián és Oto Baltazár (1809–1883), – Lőcsén pedig három lányuk született. Bár Petzval német családba született, egész életében magyarnak vallotta magát.

Tanulmányai
Ifjúkoráról roppant titkolódzó természete miatt kevés feljegyzés maradt fenn. 1810-ben a család Késmárkra költözött, Petzval ott járta ki az öt elemit 1810 és 1815 között, majd az ottani gimnázium diákjaként elvégezte az első négy osztályt. Mindvégig jó tanuló volt, kedvelte a latint és a hittant, amely tantárgyakból többnyire évfolyamelsőként végzett. Egyedül a magyar nyelvvel akadt problémája. 1819-ben a családfőt áthelyezték Lőcsére, mert összetűzésbe keveredett a templom toronyőrével, egy bizonyos Pavlíček úrral. A felvidéki városban a templom karnagyaként és városi földmérnőként dolgozott. Petzval a lőcsei főgimnáziumban is végig jól tanult, csak a matematikával állt egy ideig hadilábon. Egyszer tanítója behívatta apját, majd közölte vele, hogy kár minden fáradságért és pénzért, fia „gyenge koponya”, és jobb lenne, ha iparos pályára küldené. Az apa megfogadta a tanácsot és egy késmárki Schweng nevezetű csizmadiamesterhez akarta adni fiát tanoncnak. Az ifjú Petzval azonban megmakacsolta magát, és kijelentette, hogy "Nem leszek suszter!". A nyári szünet alatt sokat forgatta, komolyan tanulmányozta Hauser A mathematika elemeinek analytikai tárgyalása (Analytische Abhandlung über die Elemente der Mathematik) című könyvét, és talán ennek a műnek is köszönhető, hogy úgy el tudta sajátítani az anyagot, hogy a vizsgabizottság még kitüntetésre is javasolta, s talán ez az iromány válthatta ki szoros kötődését a matematika iránt. 1823 őszén Kassára ment, és beiratkozott a Királyi Akadémiára, hogy elvégezze az egyetemre előkészítő, kétéves filozófiai tanfolyamot. Ekkorra már jártas volt a matematikai analízis terén, tovább képezte latin nyelvtudását, megismerte a klasszikus irodalmat, tökéletességre törekedett a statisztikában, valamint anyanyelvén, a szlovákon, illetve a latinon kívül folyékonyan beszélt magyarul, németül és csehül és apja segítségének köszönhetően jól haladt a francia és az angol nyelv tanulásában. Az akadémián a legnagyobb hatással két tanára volt leginkább rá: Barlay Mihály, aki matematikát és bölcsészetet adott elő, valamint a történelmet latinul tanító Magyar József. Családjával sokat utazott, kirándult a Magas-Tátrában, még atlétikával is foglalkozott. Az előkészítőt 1825-ben sikerrel abszolválta. A kassai líceum elhagyása után anyagi gondokkal küzdött, szegény sorsban lévő apja nem segíthette. Hogy megvalósítsa álmát, azt, hogy a pesti Institutum Geometricum hallgatója legyen, egy évig az Almássy grófok Heves vármegyei birtokán, Zsadányban nevelősködött, hogy megszerezze a felvételhez szükséges tandíjat. A havi 30 arany fizetség mellett megfelelő társadalmi látókörre is szert tett. A házitanítóskodás után kassai ösztöndíjjal került 1826-ban Pestre, az Institutum Geometricumba (Mérnöki Intézet), a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődjébe, ahol a mérnöki osztályt látogatta. A tanulás mellett sokat tornászott, és ennek köszönhetően az intézet legjobb tornászainak egyikévé vált. Két év után, 1828-ban okleveles mérnöki (Geometer Approbatus) képesítést szerzett.

Tanári pályája
Az oklevél megszerzése után 1828-tól hét éven keresztül, 1835-ig Pest város mérnökeként az építési osztályon dolgozott. A várost fenyegető árvizek kivédésére 1830-ban csatornázási tervet készített. Közben matematikából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Mérnöki tevékenysége mellett 1832-től matematikát, gyakorlati geometriát, valamint mechanikát adott elő a pesti egyetemen, ahová 1835-ben a matematika nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1836-ban a bécsi egyetem hívta meg, ahol 1837-től 40 évig, 1877-ig felsőbb matematikát tanított. Előadásai nem csak a mennyiségtani szakokra, hanem az analitikai mechanikára, az égitestek mechanikájára, a ballisztika problémáira, a fénytanra és a hangtanra terjedt ki. Az 1848-as forradalom, az egyetemi oktatás szüneteltetése Mint sportszerető ember alatt a bécsi egyetemi légió tagjainak torna- és vívóleckéket adott, majd egy önkéntes csapat parancsnoka lett. 1849-ben tagjául választotta a Bécsi Tudományos Akadémia. 62 évesen, 1869-ben megnősült, házvezetőnőjét vette el. Részben idős koruk, részben a feleség korai (1873) halála miatt gyermekük nem született. Tanári tevékenységének utolsó éveit nagyon megkeserítette tanártársaival folytatott folyamatos rivalizálása, és az ebből adódó rosszindulat, valamint az abból származó bonyodalmak, hogy korábbi találmányait nem szabadalmaztatta. 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. 1877-ben, hetvenedik születésnapján mondott le professzori állásáról, ez alkalomból az őt és tudományos eredményeit méltányoló I. Ferenc József császár a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta neki.

Későbbi évei, halála
A visszavonult tudós fokozatosan emberkerülővé és magányossá vált, látogatókat csak ritkán és kizárólag a régi barátok közül fogadott. Petzval Józsefet bécsi otthonában, 1891. szeptember 17-én érte a halál. Örökösei – végakarata szerint – azok lettek, akik utolsó éveiben gondját viselték, ám ők nem ismerték fel az ölükbe hullott hagyaték jelentőségét és sok, addig fennmaradt dokumentum elpusztult. Bécsben temették el. A város azzal rótta le iránta érzett háláját, hogy sírhelyet adományozott neki és utcát neveztek el róla. Emlékművét 1901-ben a bécsi egyetemen állította fel a Bécsi Fotográfiai Társaság (Wiener Photographische Gesellschaft), melynek 1861-től alapító, 1877-től tiszteleti tagja volt. Síremléke 1905-ben készült el, amit Bécs akkori polgármestere, Karl Lueger leplezett le.

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Petzval_József