1948-ban első ízben mutatta be Hildegard Koch-Abegg ezt a csodálatos technikai kamerát, vagy ahogy közismertebb nevén hívhatjuk, kardános gépet. Annak idején ez egy nagy újítás volt a fából készült Field / harmónikás gépekhez képest. Saját magam is egy 30as évek beli Agfa készüléket használok 9x12 cm-es illetve 6x9 cm-es formátumban. Nagy változás volt az összes sík dönthetősége ezekhez az „egyszerű” fa megoldásokhoz képest ahol is maximum egy kis vágás korrekciót lehetett eszközölni az első sík fel-le illetve jobbra-balra csúsztatásával.

Sinar Norma első sorban egy teljesen műtermi felhasználásra tervezett eszköz volt. Tárgy fotók készítésére a mai napig használják ezt és újabb típusát a Sinar „P” illetve „F” típust. Jelen írásban az első 1948-tól 1970-ig gyártott Norma típusról esik részletesen szó.

Az alapkészlet tartalmazta a gép 2 síkját, egy tengelyt (kardán), az ehhez tartozó állvány csatlakozást illetve alapestben a 4x5 inch-es vagy 9x12 cm-es hátfalat. Természetesen a készlet tartalmazta a harmónika kihuzatot és opcionális esetben egy plusz tengelyt, kihuzatot és síkot makrofotózáshoz. A Normát első ízben központizáras lencsékkel lehetett használni, mivel saját beépített zárszerkezettel nem rendelkezett. Megjelenése után a Copal cég gyártott hozzá egy könnyedén az első sík és  harmonikakihuzat közé szerelhető zárat, ezzel is megkönnyítve a fotós munkáját. Mivel elég drága mulatságnak számított már akkor is a központi záras lencsék megvétele, a Copal lehetőséget biztosított gyakorlatilag bármilyen lencse használatára. Az alap elképzelés az volt, hogy bizonyos lencsék menettel rögzíthetőek a zárra így azok még blendét sem tartalmaztak, mindent a zár látott el. Ez persze nem zárta ki azt, hogy egy ős Petzvál féle lencsét feltegyünk a zár elé. A Norma erőssége azonban abban rejlett, hogy rengeteg kiegészítőt gyártottak hozzá melyek könnyedén cserélhetőek voltak bármilyen körülmények között. Variálhatóságát saját magam is ígénybevettem egy nagy formátumú lyukkamera készítésénél. Egy síkot hagytam meg egyik oldalára felhelyeztem a gyári hátfalat, másik oldalára a Copal zárat és erre erősítettem fel a paszpartu kartonból vágott előlapot ami magát a lyukat hordozta. A lyukat is saját kézzel valósítottam meg melynek mérete 0,255mm volt így kaptam 9x12cm-es negatívra közel 125 fokos látószöget. Ez csak egy alternatív felhasználása volt a kamerának. Számomra a precizitása, könnyen kezelhetősége tette abszolút módon szerethetővé. Számtalan esetben voltam szabadban fotózni vele és nem csalatkoztam egyszerű pontosságában.

A Sinar gyár remek kezelési felületet tervezett a kamerának. Két könnyen mozdítható csavarral tudjuk állítani a fókuszálást illetve szintén két csavarral a síkok előre és hátra döntését. Mindazon által az állványcsatlakoztatásra szolgáló konzol egy külön technikai bravúrnak számított annakidején. Mivel ez egy viszonylag nehéz kamera, a nehéz és robosztus műtermi állványzat néha nem tette lehetővé a gép finom dönthetőségét, mint napjainkban. Ha a talpon található csavart meglazítjuk, a kamerát a tengelyénél fogva forgathatjuk akár teljesen körbe. Nem csak a csavarok szolgálnak állíthatósággal, hanem síkonként három fém karocska is található. Az alsó szolgál a síkok tengelyen való mozgatására, stabilizálására, a felső kettő pedig a síkok jobbra / balra táncoltatására illetve vízszintes tengelyen való csúsztatására. A mattüveg mellett, jobb és bal oldalt található két kisebb csavar pedig a síkot tartotta adott magasságban. Ezek a beállítási lehetőségek mind az első mind a hátsó síkra is érvényesek.

Ezen beállítási lehetőségek biztosították a kamera és fotográfus számára a minden irányban történő mozgást, perspektíva korrigálást. A cikk elején már említettem, miszerint alapesetben egy 4x5 inch-es hátfallal érkezett a gép. A gyártó azonban gondolt a nagyban látókra is és egyszerű szerelhetőséggel biztosított 5x7 illetve 8x10 inch-es hátfalakat is. Ezek könnyedén egy csavar teljes kihajtásával cserélhetőek voltak.

Miért is ajánlom mai használatra? Mert nem drága a tudásához képest és mivel a gyár rengeteg alkatrészt gyártott hozzá, jó minőségben, a mai napig bármi beszerezhető hozzá. Saját készletem tartalmazott egy alapgépet amit már fentebb részleteztem, tartalmazott egy 135mm-es Schneider-Kreutznach alaplencsét, egy 90mm-es szintén Schneider nagylátó lencsét és egy APO 280mm-es telét. Sikerült beszereznem hozzá még egy kihuzatot és egy síkot amivel könnyedén készítettem makró felvételeket. Manapság már kihalt, de a digitális kultúra előtt nagyon is nagy szerepe volt az ilyen kardános gépeknek. Nem csak műtermi tárgy vagy például ételfotózáshoz használták, hanem építkezéseken, a perspektíva korrekciót kihasználva, torzulás mentes képet készíthettek a felújítandó épületről. Manapság már mindent meg tudnak oldani 3D-s tervezéssel számítógépen, így ez az ága a fotográfiának már nem él aktívan. Sokoldalúsága viszont itt sem merül ki. Mivel a Sinar cég ugyan fejlesztette a gépet így lett egy újabb típusa a P illetve F, viszont nem szakított teljesen a Normával. Ugyanazt a kardánt kapta az új köntösbe bújtatott szörny és gyakorlatilag pár alkatrészen kívül minden kobinálható a Norma alkatrészeivel. 1948-70 között a gyár gondolt a középformátum szerelmeseire is. Gyártottak a készülékhez 6x7, 6x9 és 6x12cm-es hátfalakat. Személyesen egy 6x7cm-es hátfallal rendelkeztem és mondhatom nagyon remek találmány. Ugyanaz a precizitás jellemezte a sokkal kisebb formátumot is és nem kellett egy teljesen új rendszerbe beruháznom hogy gazdaságosabban fotózhassak. 

A számtalan kiegészítő közül kiemelnék még párat ami nagyon hasznosnak bizonyult tanulmányaim során. Egy elég robusztus hátfal ami annélkül tette lehetővé a fotózást hogy le kelljen venni a mattüveget a középformátumú hátfal használatához. Egy sínen csúszó fémlapról beszélünk aminek egyik felében (bal oldalon) a mattüveg a másik oldalán pedig az adott hátfal található. Így miután megkomponáltuk a képet anélkül hogy megbontanánk az egész gépet, csak elegénsan elhúztuk a fémlapot a másik oldalra és máris exponálhattunk. Ebből létezett körbe forgó verzió is.

Ezen a ponton teljesen összekapcsolnám a készülék használatát a mai, modern felhasználással. Bár költséges beruházás, de a Sinar gyárt olyan hátfalat amire gyakorlatilag bármilyen digitálsi középformátumú hátfal feltehető. Ezzel a lépéssel a gyár tulajdonképpen halhatatlanná tette ezt a remekművet. Sajnos kipróbálni nem állt módomban, mert én nem rendelkezem efféle digitális eszközparkkal, viszont sikerült kicsit megtapogatnom egy Sinar Norma-t Prágában az Academy of Fine Arts in Prague fotóművészeti karán, digitálsi közegben. 

Személyes tapasztalataimat összegezve azt kell mondjam, egy sok oldalú, majdhogynem minden -féle fotózásra alkalmas készülékkel állunk szemben, ami használható műteremben zöldségek fotózására ugyanúgy, mint modell illetve portrémunkákra vagy a szabadban táj-, épület - és természetfotózásra is.

Manapság nagyon felkapott lett a nemeseljárások használata (számomra nagy öröm). Ez volt az a kamera amivel gyakorlatilag mindent meg tudtam valósítani a házilag elkészített üvegnegatívra való fotózástól kezdve a 8x10 inches fotózásig. Biztosította számomra a minőségi alapanyagot kontakt nyomatok készítéséhez, tökéletesen használható volt régi, az 1800-as évek közepéről származó Petzval lencsével, hogy tökéletes Brómolajos nyomatot készíthessek. Csodálatos volt látni azt a precízitást amit annak idején a fa műtermi és utazó gépeknél tapasztaltam. Mérnökök alapos átgondolásán nyugvó remekmű ez a kamera és csak ajánlani tudom mindenkinek. Felhasznált irodalom és szakmai okulás kizárólag Emil Schildt keze nyomán jutott el hozzám aki a Dániában található Vraa Hojskole fotóművésze és tanára.

Honlapja: http://www.emilschildt.com/

 ezt a cikket írta saját kútfőből:

Iby András

végzett fotográfus