Én nagyon szerettem. Sok olyan kép volt, amit most azonosítottam be, hogy Munkácsi. Nagyvonalú, profi kiállítás, igaz hogy gonosz ronda kis ország vagyunk, sajnos, de itt született, hála istennek! Elfogult vagyok, a képek nagyításának a minősége változó, nem mindíg a legjobb került be a kiállításra. Látszik, hogy az életmű nem maradt egy kézben, nem kezelték, isteni szerencse, hogy a nulláról össze lehetett szedni egy ilyen anyagot. 

Amikor meghatódtam, Avedon, és Henri Cartier-Bresson szavai. Milyen hatása volt Munkácsinak korában, ha két ilyen adó, legmeghatározóbb fotósnak tartotta? Döbbenetes. Azért jó magyar szokás szerint szarul menedzselte magát, ez talán természetes. Jó volt megnézni, ő valóban adó volt, és nem követő. Jó napot szerzett.

A képkeretek csoda szépek, ami furcsa volt, engem zavart, a paszpartun belül voltak a kép szélei, amit nem értek, persze ez egyéni dolog.