Kezdjünk neki, áthidalás-képp:-) Gondolkoztam, és hirtelen a "küldj egy képet történettel"-mozgalom működne nekem, ezért ezt fogom most tenni. Ezt a kép kb. 15 éve készült a Lukács-fürdőben. Már gyerekként is látogattam párszor nagymamámmal, de roppant módon zavart, hogy itt nem lehet ugrálni, vízzel locsolni másokat és hangoskodni, csak kimérten úszni. Aztán úgy alakult, hogy az ember korosodik és elkezdi értékelni azokat a pillanatokat is, amikor úszás közben nem arra kell megfeszítve koncentrálnia, hogy ne ugorjanak rá-mellé, hanem gondolataiba mélyedve csápolhat az egyébként is hidegebb és klórmentesebb vízben. Kb. így, mint fent. Egy idő után aztán az ember elunja a dolgot és felküzdi magát a napozóba nézelődni, és a kitartóbbak napfürdőzni. Nekem azonban ez a látvány tetszett meg, azt is tudtam, hogy mivel szeretném elkészíteni, egy Yashica matt 124G-vel, éspedig azért, mert napozó párkányától előre nyújtva úgy tudok exponálni, hogy a fényaknában látom a kompozíciót és relatíve torzításmentes képet kapok. Manapság a digitális gépek kihajtható kijelzőinek világában már nem nagy truváj, de ne feledjük ez még pont a digitális korszak előtt volt. Egy apró probléma még akadt, épp nem volt ilyen gépem. Még három évig nem. Ezért három év elteltével, amikor újra szereztem egyet, elmentem a Lukácsba és akkor készítettem el a képet. Roppant büszke voltam rá, azután meg pláne, hogy ez volt ez első lelopott képem a netről:-)

(nagyon szeretem ezt a képet (és nagyon jó kép) ezért dögmatikus engedelmével átvettem, azért nyugtass meg)