Három dolog kell hozzá, csírázó gesztenye, cserép, föld. Nem ördöngősség. Még nem késő, keresni kell egy éppen kicsírázott gesztenyét. Ezt parkokban, Margitszigeten, Tabánban, akárhol. Kell hozzá egy cserép föld. A csírázó részt enyhén a földbe dugni, meglocsolni. Kész. Idáig egyszerű a történet, innentől jön a felelősség. Mert gyakorlatilag attól függ, hogy szép lesz-e a növény, és jól érzi-e magát, hogy rendesen törődünk vele. Mit jelent? Állandóan öntözni, nem sokat, de rendszeresen, kártevőket figyelni, az atkázómoly ellen permetezni. Akár félárnyékos helyen is jól érzi magát. Nálam csak reggel pár órát süt az erkélyemre a nap, elég neki. Télen én a kis cserépben lévő fákat berakom egy hullámpapír dobozba, de ha nem fagy pár napig, minimálisan öntözöm akkor is havonta 1x. Tavasszal, ha elmúlnak a fagyok, idegeskedek, hogy egészségesek-e? Már írtam erről, gyakorlatilag megmentjük ezeket a gesztenyefákat, mert a közparkokban levágják öket. Azt tudni kell, hogy a bonsai, egy kis cserépben nevelt egészséges fa, aki jól érzi magát, nem egy sanyargatott valami. Ha sanyargatott, elpusztul. Nem bírok magammal, most is gyüjtöttem gesztenyét, egy hármas facsoportot nevelek, majd tudósítok. (mondjuk nem biztos hogy mindenkit érdekel, egy fotós blogon). Szerintem megéri! Nem utolsó sorban lehet fényképezni, ki se kell menni a lakásból!