„Hát ők voltak azok: ••••••••••••

••••••••••••, ••••••••••••, továbbá meghívott előadóként ••••••••••••, ••••••••••••, ••••••••••••, ••••••••••••, ••••••••••••, •••••••••••• és ••••••••••••. Szóval a felhozatalra tényleg nem lehet panasz. És az előadottakra se nagyon, bár én több gyakorlatot, analóg(!) gyakorlatot: hívást, nagyítást, szárítást, stb. szerettem volna. A probléma alapvetően mégsem ez volt.

Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy aki ezek után még mindig “mer” fényképezni, az nem értett meg belőle semmit. L. a fecskés-repülős hasonlatomat. Ha nem fogod fel, hogy sosem fogsz tudni repülni, mert NINCS szárnyad, akkor hülye vagy... Persze túldramatizálom, de mégis így éreztem.

Azelőtt vígan kattintgattam, most meg azon gondolkodom, jó ez a fény, érdemes elkészíteni ezt a képet, lesz ezen valami néznivaló? Vagy csak egy unalmas, semmitmondó, érdektelen kép lesz? Akkor meg minek, és meg sem nyomom a gombot. A másik, ami meg nagyon hiányzik, az maga a kép: papíron! A digitális jó egy darabig, de én a kezembe szeretem fogni a képet, a szagát akarom érezni...és nem a digitális nyomatnak, hanem a tisztességes vegyi eljárással készült, levilágított képnek az illatát! És bizony nincs stabil, kiépített laborom, és az idővel sem vagyok eleresztve, és...csak a kifogásokat keresem. Nem hibáztatom őket. Ha a fényképezésre születtem volna, nem kétséges, hogy azt csinálnám éjjel-nappal. És az a tény, hogy mégsem csinálom, azt kell, hogy jelentse, mégsem születtem fotográfusnak. Tény.

Marad a vágyódás.”

Kaptam egy emailt egy törzsvendégtől. Megdöbbentem. Ő nem érti a megdöbbenésemet, ami szintén megdöbbentő. Nem ő, hanem ez az ország. Egységnyi populációból már írtam, kb. 0,0000001% jó fotós. Szerintem. Ez az ország nem képes kitermelni ezt a számot. A Capa, Brassaï, Kertész, CSAK NEM EBBEN AZ ORSZÁGBAN lett az aki. Gárdi Balázs is szerintem feladta hála az istennek. Ő megunta a pszeudó ország pszeudó fotóséletét. Természetesen itt vannak a fotóséletben az az egy-egy nagy tehetségek, vegetálnak. Ha neked vónék kedves ambiciózus fotót véresen komolyan vevő fiatal, AZONNAL ISZKIRI ELMENEKÜLNI INNEN! Már az vicces, hogy ma Magyarországon mindenki lehet fotós, vesz egy D3x-et, nyomtat egy névjegyet, és azonnal fotós lesz. Sajnos tudomásul kell venni, ez egy szakma. Hogy valaki elmondhassa magáról hogy van fogalma a dologról, sok munkával sok-sok terabyte tudást kell felhalmozni. Ami a legfontosabb, kialakítani egy saját világot. Itt utalok vissza az emailre. A fotó oktatás nem kinyilatkozásról szól, nem fekete-fehér. A dolog arról szól, ami ha jól emlékszem a 22-csapdája című könyv ajánlójában volt: „xy ajánlom, aki azt tanította hogy nincsenek sárkányok, de elvitt a barlangjukhoz”.

Több dolog eszembe jutott, az email írónak abban igaza van, nem feltétlenül tartozik bele a 0,0000001%, már matematikailag is elképzelhető, de könyörgöm, akkor ne fussak, mert nem tudok 100 méteren 9,74 másodpercet futni, ne főzzek, mert nem vagyok egy Paul Bocuse, ezért nagy a felelőssége egy olyan megélhetési fotóoktatónak, aki AKÁR EGY EMBERT eltántorít a fényképezéstől. Bassza meg, ha Friedmann Endre Ernő járt volna ide, meggyőződésem, az életben nem lett volna fotós. Hála istennek, őt Brassaï és Kertész tanította erre, arra, igen sikerrel. 

Ami a probléma, ez az ország, mint mindegyik valószinüleg mindíg is korrupt urambátyám ország volt, de könyörgöm, ezzel együtt a kiegyezés után egy szar porfészekből felépült a világ egyik legszebb városa! Igaz, a Parlamentet szar anyagból építették, nem véletlenül kell MINDEN KÖVET KICSERÉLNI, és nem is a legjobb terv nyert, de azért a helyén van. Most már az a probléma, hogy maradt az urambátyám, értékteremtés nélkül.

Ez az ország egy méltó fotótörténeti múzeumot nem képes felállítani, Kincses Károly egy szélmalomharcot vív évtizedek óta, a Capa képeket megvették irreális áron (ott is behúzták a csőbe Kincsest), de a neten nem lehet megnézni, próbálkoztam itt a blogon indítani egy mozgalmat, de a 15-30 törzsvendég talán kevés arra, hogy nyomást gyakoroljunk a Nemzeti Múzeumra. A mindenkori kulturális miniszter kampányfogása marad ez is, most a Fidesz 2013-ban csinál egy Capa kiállítást, oszt kész. Pipa. 

Szóval, a fényképezés egy szent dolog, aki szereti, csinálja, mert jó képeket készíteni. A megélhetési fotóoktatókat kerüljétek, mert meggyőznek hogy hülye vagy. Mert nyomorult szerencsétlen hülyék. A kontra szelekció működik. Szerencsére ma már minimális befektetéssel elfogadható minőséget lehet produkálni digitális gépekkel. Nagy szerencse. Éljünk vele.