Sok mindent feláldozok, hogy jól menjenek a dolgaim
1975. május 21-én született Budapesten. Fotográfiát és riportfotográfiát tanult a Práter utcai Szakiskolában, majd a Bálint György Újságíró Iskolában. 1996 óta a Népszabadságnak dolgozik. 1999-ben részt vett a Reuters Foundation által Prágában megrendezett workshopon, 2000-ben pedig bemutatták fotóesszéjét Rotterdamban, a World Press Photo Joop Swart Masterclass ösztöndíjasok kiállításán.
1998-ban a Magyar Sajtófotó pályázaton az alábbi kategóriákban kapott első díjat: Portré, Természet és Környezet kategória, valamint az Év Sajtófotója, a MÚOSZ nagydíja.
2000-ben a következõ díjakat nyerte el: az Év Sajtófotója, a MÚOSZ nagydíja; Hírek kategória, első díj; Természet és Környezet kategória, első díj; Sport kategória, harmadik díj. Szintén ő nyerte el a legjobb kollekcióért felajánlott Munkácsi Márton-különdíjat. Gárdi Balázs önálló kiállítása ez 2001. március 22-én nyílt meg a Mai Manó Házban.
- A gimnázium után rögtön fényképésznek mentél.
- Ott kezdtem először fényképezni, és megtetszett. A nagymamám aggódott értem, hogy mi lesz belőlem, milyen pályát választok majd, ez az ő ötlete volt, ami miatt ma is hálás vagyok neki. A Szakiskolába kerültem, és ott kezdtem csak - a fotótechnikán keresztül - megszeretni a fényképezést. Ezt Hefelle Józsefnek köszönhetem, akinek az előadásmódja magával ragadott. Bár igazán fényképezni nem tanítottak meg. Valószínűleg nem is lehetett volna.
- És az újságíró-iskolában?
- Ott Gera Mihály volt az, aki számomra a leghasznosabb órákat adta. ő a fotográfiának nem a manuális részével foglalkozott, hanem annak gondolati síkjaival. Nagyon élvezetes órákat tartott, és látszólag semmit nem csináltunk, „csak" fotográfiákról beszélgettünk, közben megpróbált gondolatokat ébreszteni.
- Hogyan kerültél a Népszabadsághoz?
- A kötelező szakmai gyakorlatra a Népszavához mentem. Úgy gondoltam, hogy ha ott vagyok egy hónapig, akkor miért ne maradhatnék tovább is? Lehetőséget kaptam rá, így ott töltöttem a gyakorlat után pár hónapot. Aztán adódott egy alkalom, Balogh László, a Reuters fotósa, akivel jóban voltam, szólt, hogy üresedés van a Népszabadságnál. Felhívtam Rédei Ferencet, a lap fotórovatának vezetőjét, megbeszéltünk egy időpontot, elmondtam, hogy mit szeretnék, ő pedig látni akarta a képeimet. Adott munkát.
- Milyen képeket vittél magaddal?
- Nem volt még kész portfolióm, így azokat a munkákat vittem, amelyeket feladatként kaptam a Bálint György Újságíró Iskolában. Nem is nagyon fényképeztem előtte. Rédeinek tetszettek annyira a fotóim, hogy hajlandó volt próbát tenni, és egy hónapos próbaidőre szerződtetett. Én még csak akkor kezdtem belerázódni a sajtófotóba. Meg kell mondanom, hogy amikor odakerültem, nem tudtam fényképezni, bár voltak elképzeléseim.
Utolsó kommentek