Ez megszokás kérdése. Én főleg tükrös digitálisokat használok. Amikor vettem egy kis kompaktot, olyat kerestem, amiben van optikai kereső. Egy Canon Ixus 500 lett az áldozat.
Ezenkívül mindenféle analóg géppel dolgozom, és mindegyik kereső másért jó.
Az egyik legkényelmesebb a 4x5-ös kardán gép, főleg kisebb filmmérettel, mert ott látszik a képen kívüli terület is, a hátfalaz pedig minden irányba lehet húzni-vonni.
Az LCD, és a nagy mattüveg abban megegyezgyik,

Ez itten megpattant kérem szépen!

Szóval az LCD, és a nagy mattüveg abban megegyezik, hogy két szemmel lehet nézni a képet, jobban áttekinthető a kompozíció.

nem tudom nektek milyen a szemetek, nekem egy világos tükörreflexes a legjobb, mert abban látom legnagyobbnak a képet, így könnyebb áttekinteni.
Biztos, hogy meg lehet szokni a digitális hátulját használni, de mivel azt eltartva egy jóval kisebb kép látható, így nem lesz jobb a komponálás.

annyi hátrány még, hogy a teljesen, vagy részben kinyújtott kézzel "messze tartott" gép kevésbé stabil, mint amikor a "fejemhez szorítom". és gagyibb hatású amikor az ember előre tartott géppel fotóz, nem néz ki olyan "komolynak", de ez persze szubjektív :)

rendes fotózáshoz mindig az optikai keresőt (merthogy a d7000en az lcd nem kihajtható), néha szögkeresővel, videózáshoz pedig vagy az lcd-t egy lcdvf-el (3x lupe), vagy a pöpec kis külső hdmi monitorommal. :)

Sziasztok !
Én a magam csinálta lyukkameráimhoz természetesen a magam csinálta optikai keresőket használom.
Amelyeket ajtókukucskálókból, filmtartó dobozokból, alátétekből és némi aluprofilból rakok össze. Némelyik látószöge eléri a 130 fokot horizontálisan.
Addig egyetlen egy kamerámat sem használtam, míg a keresője nem lett kész és nem lett pontos.
Én azt vallom, hogy azért mert valami LO-FI még a vele készült képnek többek között (meg)komponáltnak is kell lennie. Ez meg kereső nélkül ugyan nem lehetetlen, de elég nehéz.
Üdv !