Az internet és az e-piacok segítségével bármit be tudsz szerezni. Szinte bármit...
Majd ha sorozatban nyomod, kialakul a beszerzés is.

Szia !

Én ezt egyszer, úgy négy évvel ezelőtt végig szenvedtem.
Ugyan úgy éreztem magam mint te most.

Sajnos senki sem segített egy mintadarab legyártásában.
Azaz mindenki teljes árat számolt. És majd mindenkinél a 100 darabos megrendelés fölött jött volna ki egy olyan darab ár,
amely már piacképes lett volna.

A terveket szépen betettem egy mappába, melyben azóta is pihennek.

Arra várnak,
hogy átalakítsam őket olyanná, amelyeket már 100 százalékosan saját magam tudom majd legyártani.

Ehhez persze géppark szükségeltetik.
Az eltelt négy év alatt az igényelt gépek fele megvételre került.
Vagyis, ha így haladok, akkor még négy év és hozzákezdhetek az első gép elkészítéséhez.

Üdv,
Bi

Talán az a bibi, hogy mindenáron egyedül akarjátok elkészíteni. Értem én, hogy kihívás, meg egyediség, manufaktúra, küldetés, megélhetés stb., de ez így nem fog menni. Rendre hallani ilyen-olyan próbálkozásokat, melyek döntő többsége már az indulásnál azonos sorsra jut. Pedig lelkesedés, anyagismeret, design, kapacitás, igényesség ezeknél is van/volt.
Úgy gondolom, hogy a mintadarab elsődlegesen nem a tervezés zsenialításának, a rajzoló/mintázó kézügyességének a szobra, hanem a hétköznapi gyárthatóság KÉZZELFOGHATÓ példája. A mai 3D nyomtatók világában (apropó, most olvastam, hogy spéci porokból már ténylegesen ehető ételeket is képesek nyomtatni) egy dolog a monitoron megjelenő terv, és egy másik a mai reális anyagválaszték, elérhető beszerzési háttér, megfizethető gyártástechnológia.
Ezek tükrében én megfordulnék a lovon.
Tudom, hogy egy hazai/nemzetközi beszállítói pályázat bonyolult, jóval több munkát, időt igényel, mint egy szimpla beszerzés, de a végén sokkal nagyobb hasznot is hoz. Stratégiai fontosságú ez a terület - már itt elbukhat a dolog.
Az új, fordított rend alapján célozz meg egy Szerinted reális szériaszámot (pl.: 2.000 db/év), és ezt meghirdetve keres minősített + ár-, anyag-, minőségi- stb. garanciákat vállaló beszállítókat. Tehát kivételesen a hegy megy Mohamedhez… Itt Te diktálsz. A velük való alku során kérhetsz bevizsgálásra ingyenes(!) mintadarabot, még feszesebb határidőt, olcsóbb/igényesebb alapanyagot – bármit. Mindezt annak okán, hogy a Te fejedbe és asztalodon áll össze a project.
Az első beérkező számok alapján már tudsz GYÁRI árat számolni, amit (hangsúlyozottan piackutatási céllal) már irányárként kiajánlhatsz az angol, arab, amerikai, japán viszonteladóknak. Ők cserébe majd mondanak egy részükről kb. vállalható darabszámot.
Tehát: van már terved, beszállítód, gyártód, forgalmazód, árad, darabszámod.
Aztán mindezzel + pár táblázattal a kezedben bekopogsz az első hazai(?) startup céghez. Én komolyabb összegben fogadnék arra, hogy komoly partnerként fognak veled tárgyalni. De ez már egy másik hozzászólás.
Szóval, egyedül nem megy!

@Fókusz: Szerintem teljesen igazad van, bár vonz az egyedi gyártás, de nem látom értelmét.

Csak és kizárólag a gyártatás jöhet nálam szóba, a tervek (elég komoly dokumentációm van, 1-3 lyukkal:) arról szól, az alapoktól, hogy ez nem egyedi kézműves gép, hanem szériás, kis szériás gyártható termék. Nem kell türelmetlenkedni, igazán az a fontos hogy elkészüljön. Ha nem 3 hét múlva, akkor sam dőlök a kardomba, mert nem érdekel igazán ez a pályázat, arra jó, hogy készüljön a gép.

Szerintem minden egyes lépés, minden egyes alkatrész hasonlóan problémás.
Annak idején beszélgettem Soltész Istvánnal a kameraépítésről, rengeteg buktatója van. Az Argentumnál például a sok egyéb mellett gondot okozott a bőr fogantyú varrása.
Pár hete meglátogattam a VDS kamera gyártóját, aki már szintén épített pár kamerát, neki is vannak nehézségei.
Talán a legnehezebb eladni. Évi 20 gép is sok, nem a 2000. Ha pedig sikerülne 2000 darabot eladni, akkor oda komoly anyagkészlet, műhely, és munkatársak kellenének. Nem beszélve a marketingről, ami többe lenne, mint a gyártás. Külföldi szállításhoz megfelelő csomagolás kéne, pótalkatrészbiztosítás, szerviz, stb..
Meg persze konkurálni kéne a már piacon lévő, bevezetett cégekkel.

Szóval ez a különbség a gyártás és a barkácsolás között. Ezt a Lyukkamerás embernek írom, mert az indexen ezen lovagolt. Egy-egy gépet innen-onnan összeszedett részegységekből összerakni az barkácsolás. Sorozatban, ismételhetően előállítani valamit az a gyártás. A gyártás felelősség vállalással jár.

Ha valóban rá akar állni valaki, mindenképpen meg kell építeni egy pár gépet, bármilyen drága is legyen, mert azt használatközben kell tesztelni, ki kell forralni, mert kézbe véve derülnek ki az olyan hibák, amik számítógépes rajzokon nem jelentkeznek. Mennyre legyen száraz a fa, milyen pontosak legyenek az illesztések, mivel legyen felület kezelve, milyen ragasztó, kenő, és kötőanyagok kerüljenek bele. Ha nagyon száraz a fa, és feszesek az illesztések párás levegőben megduzzad, és megszorul. Ha nedves, száradáskor vetemedik stb. A Gandolfinál min. 3 évig tárolják gyártás előtt a fát. Milyen fából készül? Hol szerzel be görcsmentes jó minőségű anyagot?
Hogy lövöd be az árát?

Bocs, hogy ennyit nyavalygok, de én szkeptikus vagyok. Elsősorban a piac miatt. Sok ember allelujázik, de kevés fog érte pénzt adni.

@ragyás: Én nem vagyok szkeptikus, fából eség sok ennél lényegesen bonyolultabb dolgot csinálnak, csináltak. Majd meglátjuk. Ha kész lesz, jelzem!

Úgy nem is érdemes nekivágni, ha nem bízol a sikerben.

Sziasztok !

De jó,
hogy végre megtudhattam,
hogy hol is húzódik a határ a barkácsolás és a gyártás között.

Olyan jó,
hogy már megint olyanok osztják itt az okosságokat,
akik egy lépést se tettek meg a tényleges tervezés, építés, barkácsolás, gyártás területén.

Olvastak, hallottak, láttak ezt azt és ez már elég is a számukra,
hogy olyanokat írjanak,
amiket még egy gyakorlati tapasztalattal rendelkező se merne ilyen formán megtenni.

Sőt,
nem csak véleményt formálnak,
de még tanácsokat is adnak.
Na ez a gáz.

Két évet szántam igen intenzíven egy hasonló projektre, mint a tied.
Van némi rálátásom és tapasztalatom az ezzel kapcsolatos dolgokra.
Én innen veszem a bátorságot ahhoz, hogy azt mondjam és írjam, amit mondtam és írtam.

Tanulságos mikor azok címkéznek, akik még sosem hordtak egyetlen egy címkét sem.

Üdv,
Bi

@a lyukkamerás ember:

Majd térjünk vissza a kérdésre, ha legyártottál 50 darab egyforma, megbízható, elfogadható árú fakamerát.
Addig tök mindegy min meddig törted a fejed. Ha gonosz vagyok, akkor ezt a fejtörést ábrándozásnak is nevezhetem.

Valóban nem tettem egyetlen lépést sem a gépgyártás irányába, nem is készülök rá, van fényképezőgépem.
Engem a fényképezés érdekel.

@a lyukkamerás ember: ismét valahol mindkettőtöknek igaza van, egy szinikritikus nem tud rendezni, de csak ír róla. Neked is van véleményed ételekről, mégse vagy szakács:)

@Romanee Conti:
Szia !

Első felsőfokú felvételim a középiskola után a Színművészeti dramaturg szakára történt (mert 1983-ban más szak nem indult itt).

Az utolsó,
harmadik fordulóban estem ki.
Mindenki és legfőképpen a magam szerencséjére.

Mindezek miatt igencsak beleástam magam a színház világába.
Így rengeteg kritikát olvastam. Hébe-hóba ezt azóta is megteszem.

Soha egyetlen egyszer sem olvastam azt,
hogy egy kritikus megmondta volna,
hogy hogyan kellett volna másként átírni, megrendezni vagy eljátszani az adott darabot. Azaz tanácsot sosem osztogatott egyetlen általam olvasott kritikus egyetlen kritikájában sem.

Tudod miért ?
Leírtad fent.
Mert nem tud rendezni és játszani.
Mert ezeket sosem próbálta.
És ha nem tetszik neki valami, akkor megindokolja a miérteket, de sosem mondja meg, hogy hogyan kellett volna jól megcsinálni.

Mert hát honnan is tudná ?

Nem úgy, min itt nálad egy két szent (és ezért sérthetetlen) tehén.
Akik KRITIZÁLÁSA "posttörléshez" vezethet.

Pár héttel ezelőtt kérted, hogy írjak a Filmművészeti tanár-diák, mester-tanítvány viszonyról.
Készül !
De egy mondatot már most megmutatnék belőle, mert zanzásítva elmondja a véleményemet a mostani, fenti beírásokról is.
Azaz nagyon ide kívánkozik.
Íme :
"... az ember szépen rájött arra, hogy kit is lehet mesternek hívni és kit tanár úrnak.
És mit is jelent az a mondás :
hogy aki tudja csinálja és aki nem tudja az meg tanítja. Az egyiktől információkat kaptál, a másiktól meg tanácsokat.
Mert ki is a mester ?
Hát az,
aki amit mond azt meg is tudja csinálni.
A bizonyíték rá az,
hogy már százszor, ezerszer meg is tette."

Szép vasárnapot !
Üdv,
Bi

@ragyás:
Szia !

Pontosan az !
Jól mondod.
Ábrándozás.

Melyet szerintem csak akkor szabad realizálni az embernek,
amikor a körülmények,
a feltételek és a tapasztalatok olyan szerencsés együttállásba jönnek, hogy az a felgyulladó zöld lámpa a kudarcmentesség és az anyagi bukás lehetőségét is kizárja.

Mindezekre nagyon jó tréning a BARKÁCSOLÁS,
ahol még éppen elviselhető szinten van a kudarc és a fölös anyagi ráfordítás.
És pontosan emiatt a fájdalommentesség miatt az újrakezdéshez mindig marad erő, lehetőség, igény.

Üdv,
Bi

Ui.:
A fotózás csak és kizárólag az effektíve képkészítést jelenti ?
Ha igen,
akkor légy oly kedves és kategorizálj már be engem a fotósok nagy állatkönyvébe, amelyben rólad első oldalon lehet olvasni, mert te a tápláléklánc, a piramis csúcsán tanyázol.

Nem akartam előhozakodni vele,
de veled szembe megteszem.
Az egy hete zárt kiállításomon szereplő 34 kép mindegyike egy-egy barkácsolásom végtermékével készült.

Szóval "az engem a fotózás érdekel" kezdetű elhíresült mondatodat,
amelyet mindig egy-egy vitánk lezárásaként citálsz elő a kalapodból,
ÉN nem igen tudom értelmezni. Pedig tudom,
hogy valami olyan szándék kreálta, amely elválasztóvonalként akarja ezt használni ÉN (a gépkészítő) és TE (a képkészítő) között.
Nem mentesen egyfajta minőségi sorrend felállítástól.

@a lyukkamerás ember:

"légy oly kedves és kategorizálj már be engem a fotósok nagy állatkönyvébe,"

Ha azt tenném, amit kérsz, akkor én is ugyanolyan személyeskédbe kezdenék, mit te.

Itt a saját tervezésű, saját készítésű nagyformátumú fakamerák sorozatgyártásának a nehézségeiről van szó.
Én nem tervezek és nem gyártok kamerát, de elég régen használom őket. Fakamerát is, aminek a készítőjével elbeszélgettem, jártam a műhelyében, a kamerát személyes igények szerint gyártja, átbeszéli a gépet, mielőtt hozzákezd. Személyesen adja át, a tanácsaival együtt.
Megkerestem Vadász Sanyit, megnéztem, megtapogattam, kipróbáltam a gépeit. Ő is nagyon készségesen elmondta milyen nehézségekbe ütközött, hogyan kísérletezett. Felajánlotta a segítségét, ha mégis gépet szeretnék építeni...
Járt a kezemben több fagép.
Ezek alapján nem sík hülyeként mondok véleményt, még, ha te annak is tartasz.
Végső soron te egy betűvel több tanácsot nem adtál át RC-nek abból hatalmas tapasztalatból, amit felhalmoztál a témában.

(Csak zárójelben jegyzem meg minden sértési szándék nélkül, hogy én lyukamerás emberrel sosem vitatkoznék, még a saját szakmámmal kapcsolatban sem, amihez ő szerintem semmit nem ért, én meg 18 éve csinálom) Mindemellett biztos vagyok benne, hogy a saját szakmáját igen jól érti, és sokkal jobban ért a fotóhoz elméletben és gyakorlatban is mint én stb. Csak vitába nem szállnék vele.

@ragyás:
Szia !

Szerinted miről írtam én az első bejegyzésemben.
Lehet, hogy el se olvastad ?
Lehet, hogy csak azt láttad,
hogy ki írta a postot és az egyenlő nálad a barkácsolóval.

Ezt hívják előítéletnek ?

Legközelebb ha nem írok egy sort se te akkor is írsz egy "lebarkácsolózó" postot ?

Véletlenül nem Te szólítottál meg engem hívatlanul,
mint barkácsolót a 4. bejegyzésben itt fent név szerint ?
Az a szó,
hogy BARKÁCSOLÁS,
addig nem is szerepelt itt fent.
Szóval ki írt itt miről ?
Lehet,
hogy a saját szövegedet se olvasod el ?

Amúgy meg köszi a választ.
Sejtettem,
hogy van benned egyfajta lenézés a "gépbarkácsolókkal" szemben.

Ezt meg nem úgy hívják,
hogy felsőbbrendűség ?

És mi a sorrend ?
Van a csak fotózó.
Aztán jön a fotózó és gépgyártó.
És sor legvégén a fotózó és barkácsoló.
Természetesen a fotózás során készített képek mind technikai, mind esztétikai minősége itt nem rúg labdába.

Miért is rúgna !
Mert hát a képkészítéshez használt technika a lényeg és nem az elkészült kép.
Értem én.
A brancsba tartozás a lényeg.
Vagyis esélyem sincs.
Egyet tehetek :
"Utolsólaposként" befesthetem sárgára az összes barkácsolt vackomat.

Most jöttem rá,
hogy miért is nem vagyunk mi sosem egy oldalon.
És ehhez mennyire semmi köze sincs a fotózásnak és a gépépítés bármiféle szintjének.

Basszus pedig abból élek,
hogy látok.
Hát ezt jól elnéztem.
Mentségemül szolgáljon,
hogy ez eddig nem is érdekelt.
Most se.

Üdv,
Bi

Egy kicsit úgy tünhet, hogy fényezni akarnám magam, távol áll tőlem. Ezért csak ha végzek, írok a gap építésről.

én építettem, használtam, működött, meguntam, eladtam :) A vele készült képek mai napig falon vannak.

@Romanee Conti: Isten ments! Én kifejezetten kérem, hogy írj a munkáról!
Külön köszönet érte, hogy legalább így virtuálisan részese lehetek egy ilyen nem mindennapi gép megszületésének. Viszonzásként természetes, hogy bármiben segítek. (Gondolom, mindezt írhattam volna a többi "fénybetyár" nevében is!)

A magam részéről tehát várom a folytatást!

@Fókusz: Írsz egy email címet? (biztos írtál, de 100 fölött (ahogy már 4000 hozzászólásra sam emlékszem)