Szerintem ha többet ki tudsz hozni vele, mintha pl. egy Yashica Mat 124G-d lenne (30ezer ft), és megvan a pénz, akkor hajrá :-)

Most nem találom, de valahol egyszer végigolvastam egy összehasonlítást, és a 3,5-ös fényerő nem jelentett akkora hátrányt. Mindenesetre van egy Rollei klub Budapesten, tessék őket megkeresni.

Nem a legszerencsésebb a kérdés, persze hogy érdemes, annak, aki Rolleiflexszel akar fényképezni.
A Rolleilflex azontúl, hogy kitűnő gép, egy kis arisztokratikus hangulatot ad. Ha a gép jó állapotban van, akkor szuperül teljesít a keretin belül. A keretet a 75-80 milliméteres objektív adja.
Ha a fotós tud alapobjektívben gondolkodni, akkor nagyszerű a Rollei. Van egy kis különbség az objektívek között, a legjobb a 2,8/80-as Planar. Ha azonban a kétobjektíves gép korlátoz, akkor érdemesebb ezt az objektívet Hasselbladban, vagy a 6000-es Rollei sorozat valamelyikében használni.
Planart már az E típusba is építettek, és az F modellek sem mind ezzel készültek. A témának hatalmas irodalma van az interneten. Itthon talán olcsóbbak az ezer dolláros árnál. Bécsben a Leica Shopban van belőlük választék, illetve a vele átellenben lévő használt kereskedésben, bár Ausztriában húzósabbak az árak.
A Yashica, Mamiya, és egyéb TLR csak pótszer.

Szuperek vagytok, már eldőlt a kérdés igazából, hogy rolleiflex lesz. Abszolút nem korlátoz semmiben, a kétobjektíves megoldás, sőt.. Szerintem zseniális.. Tegnap volt az Erzsébet téren egy kis vásár ott ült egy fószer egy rolleiflex 3.5 talán D vagy E-vel. Elég korrekt állapotban volt bár a fénymérője csalt, természetesen, de amint belenéztem a keresőbe azonnal tudtam, hogy kell nekem egy rollei. 120ezer forintért kínálta, kínálja tokkal, lencsevédővel. Ami egyedül zavar az az, hogy azért elég régi darab.

Számít vajon az, hogy egy gép 10 évvel később készült mint az elődei? Olyan értelemben kérdem, hogy az egyik gép 40 éves a másik 50. Gondolom nem..

De ami a lényegi kérdés és egyszerű választ várok: 2.8 vagy 3.5?? Planar vagy Xenotar?

Penge élek kellenek a képeken.
Van amúgy olyan rolleiflex májsztró aki megmondja pl Vivian Maier kezében melyik gép van? : )

@RaYs: Planar.

@ragyás: Nekem is hozzá húz a szívem, köszönöm.

@dögmatikus: Hol lehet őket megtalálni? : o

@RaYs: Havonta egyszer van találkozó. Nem klasszikus klub, inkább amolyan Rolleiflex barátok baráti köre. Azt hiszem nem nyitott, de majd megkérdezem.

@ragyás: Rendben, köszönöm.

Épp ma hajnalban jutott eszembe, hogy kéne hosszasabban írni a márkanév szerepéről, a gyűjtői szenvedélyről, a fotóeszközök halmozásáról.
Van varázsa egy Rolleiflexnek, és néhány képről (kisebb hányadról) meg is tudod állapítani, hogy avval készült, és nem mondjuk Yashica Mattal, vagy Flexarettel.
Megnézve az interneten a Leicával, Rolleiflex-szel, Hasselbladdal, nagyformátummal készült képeket (hogy csak a legeket említsem), azt látod, hogy 95 százalékuk merő környezetszennyezés: víz, ezüst, vegyszerpazarlás; közhelyek, panelek, képi butaságok. Valamivel persze jobb az arány, mintha mondjuk a Canon 450D-vel készült képeket vesszük számításba, de nem sokkal. Sokkal fontosabb szerintem a képzés, képződés, albumnézegetés, mint drága gépek vásárlása - persze nem tudom, hol tartasz ebben.
Konkrétan pedig azt javaslom, kérj kölcsön egy Rolleiflexet, vagy kétaknás gépet (egy Flexaretet fel tudok ajánlani), nézd meg, tetszene-e a forma és a formátum, ki tudod-e használni.

@Saliko: Az éremnek két oldala van. Más dolog műszaki szempontból vizsgálni a kérdést, vagy a teljesítményt firtatni, és más dolog a fényképezés élménye, vagy egy-egy olyan tárgyat (személyt ) a magunkénak tudni, amire ilyen-olyan okból nagyon vágytunk.
Persze a két dolog összekapcsolódik, ha nem tisztán sznobságról van szó. Meggyőződésem, hogy szebb, jobb fénykép születik az ember keze alatt, ha olyan eszközzel készíti, amihez érzelmileg kötődik. Ha nem így lenne felesleges lenne annyiféle termékkel zavarba ejteni a tétova felhasználót, vásárlót. Elég lenne egyfajta dolgot gyártani, és mindenkinek a markába nyomni a legjobb terméket.
Egy bizottság, -mondjuk a párt- majd megmondja mi a legjobb. Erre azonban kevesebben vágynak, mint a választás lehetőségére. Nyilván van az árnak is szerepe, egyrészt egy drágább termék az exkluzivitás élményét, illúzióját kínálja, másrészt ha csak egy hangyányival is, de valószínű jobb a minősége a pedigrésebb felszerelésnek. Az elismertséget pedig a hosszan tartó, egyenletesen jó minőséggel lehet elérni. Nehéz lenne elvitatni a nagynevű cégek termékeinek a valóban magas minőségét. Mindig vannak alternatívák, meg „olyaminna” megoldások, csakhogy az olyanminna, az mégis szerényebb szokott lenni, élményben és teljesítményben is. Ha pedig valaki vizuális, és kézzelfogható szemetet gyárt egy kiváló termékkel, akkor nagy valószínűséggel az olcsóbb kütyüvel sem fog jobbat produkálni. Ha pedig a négyszázötvenes Canonnal szépen fotózik, akkor az 1Ds-el még szebben fog, ha nem többel, csak az eszköz nyújtotta többlettel.
A konkrét esetnél maradva a Rolleiflex, ha csak a digitális kütyükhöz hasonlítom nem olyan drága, igaz a Yashica, Minolta, Mamiya olcsóbb.
Az árkülönbözet nem csak a hírnévből származik, a Rolleiflexek rendkívül masszív precíz házat kaptak, strapabíró mechanikával, és egy jól átgondolt rendszer veszi körül őket. A Yashica Mat-ok spórolósabb, olcsóbb kialakításúak.
Talán ennél is fontosabb az objektívjük, az ötven-hatvan éves Zeiss optikák olyan felbontással dolgoznak, amit a modernebb lencsék nehezen, vagy sehogy sem érnek el. Persze a spiccen kell lenni felvétel és labortechnikában, hogy ez látható legyen, de ez már egy másik kérdés.

@ragyás:
A Mamiya C gépeket vegyük külön, mert azok cserélhető objektíves masinák.

@bácsiszelet: Tudom, hogy cserélhető az optikájuk. Rolleiből is gyártottak különböző gyutávúakat, életérzés szempontjából ez mindegy.

@ragyás: Nem tudok belekötni szavaidba:) Amit viszont látok, mégiscsak a sok ócska kép, akár Szmenával, akár Rolleiflex-szel - ezért tartom fontosabbnak egy adott összegnek nagyobb hányadát tanulásra, mintsem gépre költeni. Tanuláson itt nem csak az iskolát értem (amiből valószínűleg oly kevés jó akad Magyarországon), hanem azt, hogy egy olcsó gép + 50-60-? tekercs film egy Rolleiflex ára; nagyobb haszonnak érzem egy tapasztalt ítész segítségével feldolgozni, kielemezni a képeket, mint szebb rajzolatú, drága géppel naplemente, falusi néni, pillangószállavirágra fényképezést.

@Saliko:
Értem én, amit írsz, és úgy általában egyet is értek vele. A konkrét esetben viszont azt nem tudhatjuk, illetve én nem tudom, hogy RaYs kartács egy felkészült versenyző-e, vagy egy Rolleiflexszel a nyakában akar felkészülni? Ha jóindulatuk vagyunk, akkor azt feltételezzük, hogy tudja mit fog kezdeni a gépével.

De még a legrosszabb esetben is: inkább ő fotózzon vele akárhogy, mint feküdjön valakinek a fiókjában, vagy az enyészeté legyen az a gép :-)

Én visszafelé gondolkodnék:

Milyen kép van a fejemben, ami az +én+ képem, és mit kell bevetnem ahhoz, hogy azt (legalább megközelítőleg) létrehozzam?

Mik a tervezett témáim?
Milyen körülmények között készülnek (kint/bent, kell-e cipekedni, milyenek a kedves fényviszonyaim)?
A tervezett képeim kívánják-e a középformátumot?
Ha igen, milyen karakterű gépet?
Milyen üveget?
Milyen nyersanyagot?
Milyen laborpancsolást?
Egyáltalán kiforrott-e a célom?

Ha minden dolog a középformátum, a kétaknás gép, a négyzetes kép, a tudomisén mi felé mutat, akkor jöhet a +konkrét+ gép kiválasztása.

De lehetek rajongója valaminek, egy konkrét gépnek (bármilyen megfontolásból), de az más pálya.

Tudja bizony, fényképeztem természetesen yashicával, flexarettel is éppen eleget.. elég is volt belőlük. Jelenleg úgy állunk, hogy 2 dologra van szükségem, egy pöpec fénymérőre és egy Rollei-ra. Emellett kameramannak készülök. Ha 5 év múlva nem hallod/látod valahol Pék Dániel nevét kedves Saliko, tiéd a Rolleiflexem. ;)

@Saliko:
Szia !
Mekkora igazságokat írtál.
Köszönet érte.

A téma, melyet felvetettél tényleg megér egy-két mondatot.

Bele lehet szeretni egy csúcsgépbe,
a kérdés csak az,
hogy az a beleszeretés (és a vásárlás) milyen pillanatnyi állapotból jön ?
Nem mindegy,
hogy egy Trabantból ülünk át egy Audi 8-asba,
vagy egy Renault Laguna-ból.

Attól,
hogy egy gép a kategóriája top darabja,
még nem feltétlenül jelenti azt,
hogy illik is az azt hőn áhító fotóshoz.

Egy kétaknás gép keresőjében látható kép ugyan olyan csalóka,
mint egy 8x10-es kamera mattüvegen megjelenő látvány.
Bármerre is fordulok a gépekkel, bármire is állítom az élességett a keresőben, a mattüvegen minden nagyon fantasztikusnak tűnik.
De csak "tűnik".
Fura módon az ilyen "fantasztikusnak tűnő" beállítások aztán valahogy legyengülnek, érdektelenné és tucattá válnak papírképként, diaként vagy digitális fájlként.
Miért ?
Mert a hozzájuk használt,
a létrehozásukat segítő technika elsődlegessége dominál CSAK rajtuk.
Az hogy ANALÓG,
hogy micsoda MÁRKA,
hogy KURRIOZUM,
hogy nagyon DRÁGA,
hogy micsoda technikai TUDÁS van benne.
Tényleg jó jelző ezekre a képekre (ezért is külön köszönet) amit írtál : KÖRNYEZETSZENNYEZÉS.

Azért még egy utolsó gondolatot erről,
hogy ne csak támadjak és kritizáljak, hanem a fent nevezett "KÖRNYEZETSZENNYEZŐK" felől is megpróbáljak érvelni.
Az egyik itteni hozzászólóval beszélgettünk pont ugyan erről.
Ő is ki volt akadva a sok érthetetlen és értékelhetetlen ANALÓG és NAGYFORMÁTUMÚ kép láttám.
Én azzal védtem meg az EZEKET készítőket,
hogy a horgászok példáját hoztam fel.
A legtöbbjük sosem fog ki igazi kapitális példányt,
sokuk utálja kézbefogni és megpucolni a horgára akadt egyedeket,
és nem kevesen ki nem állhatják a szagát és az ízét is a belőlük készített ételeknek.
Akkor miért is horgásznak ?
A horgászásért önmagáért.

Vagyis nem a végtermék a fontos, hanem annak az előállítása.
Kicsit filozófikusan :
Nem a cél a fontos, hanem a hozzá vezető út maga.

Hogy az ilyen indíttatású fotósoknak miért van mégis visszafoghatatlan vágyuk képeik közlésére, megosztására ?
Ez már egy másik téma.
Erről írjon valaki más.

Üdv,
BI

@RaYs:
Szia !

Csak egy kis szakmázás.
Azért, hogy a többiek is értsék.

Mi itt kis hazánkban azt a kifejezést, hogy KAMERAMAN sajnos két műfajban is elfogadott módon használjuk.
Ezt TE ugyan úgy tudod mint én.
Pedig a kettő között nagyon nagy különbség van.
(Ezzel nem minősíteni akarok !)
A többiek és az ÉN tisztánlátásom végett (meg hogy miféle stáblistán keressünk) légyszi pár szóval igazíts minket jó irányba.

Amúgy nekem a YASHICA is elég lenne öt év múlva.

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember: Nem a televízió szakmában fogok dolgozni.

@RaYs: Kék fény számít? :)

@Saliko: Humor?

@RaYs: Láthatók valahol ezek a felvételek?

@ragyás: Találkozhatunk.

@RaYs:
Szia !

Köszi a gyors választ,
bár ezt most így szűk szavúan valószínüleg igen kevesen értjük.
Az meg,
hogy nem azt írtad,
hogy melyik szakmában vagy,
hanem azt hogy melyikben NEM (!), kicsit félreérthető.
Ugye nincs ebben semmi lenéző, "ki-kérem-magamnak-a-feltételezést" hang a TV-s szakma felé ?

Üdv,
BI

@RaYs: Velem elég körülményes személyesen találkozni. Az interneten esetleg láthatók valahol a képeid? Biztosan megnéznék a többiek is.

Én azt, hogy miért akarok mindig jobb minőségű fényképezőgéppel / obikkal fotózni (verébre ágyúval) azzal magyaráztam meg magamnak, hogy ha a korpa közt születik egy gyöngyszem, akkor nehogy a kép technikai minősége miatt vesszen egy jó fotó (nagyméretű papírravitele). Ezzel lehet vitatkozni, de én magamat meggyőztem :-)

@a lyukkamerás ember: Pici van. 30 éve bizonyára színvonalasabb volt a televíziózás.

Melyik szakmában vagyok? : ) Ha elosztod az éveid számát mondjuk 2.5-el megkapod én hány éves vagyok.
Ki lehet következtetni, hogy nem dolgoztam együtt Bergmannal.

@emhetes: Ilyeneket én is kitaláltam magamnak régebben, de hiába túrom a korpát, legfeljebb lisztkukacot találok.
Úgyhogy más filozófiát kellett gyártani.

Azt gondolom, hogy a kérdésnek több szelete van. 6x6-os formátumot használni eleve kihívás, sokan idegenkednek tőle, és sokan imádják, valamint kétaknás géppel dolgozni is különleges. Itt is van, akinek természetes a használata, együtt él vele, s van, akit zavar a fix gyújtótávolság ( a Mamiya C sorozatát kivéve, az előtét lencsék pedig nem jelentenek valós alternatívát). Valóban érdemes először kölcsönkérni egy kétaknás gépet. Meg tudod-e szokni? Lekorlátoz vagy épp felszabadít? Tisztában vagy-e azzal, hogy 6x6 formátumot leginkább milyen témákhoz szeretnéd használni? Azt jó mindenesetre tudni, hogy sokkal könnyebb 3:2 es képarányból vágni, mégha komponált is volt a kép, mint 6x6-os kompozícióból.

: ))) Köszönöm, sziasztok.

@RaYs: Küldj egy malt, van egy üzeneted nálam!

@RaYs:
Szia !

Én nem az éveid számát fírtattam,
csak azt,
hogy egy olyan kérdésre,
hogy mi vagy pontosan miért azt kapom, hogy mi nem vagy.
Mindehhez semmi köze az életkornak és legfőképpen a svéd mesternek.

Hogy milyen volt a királyi televizió 30 éve arról sajnos én sem tudok semmit.
Bár tudhatnék !

Azt viszont tudom, hogy akkor is lenézték a fiatal filmesek a TV-t mint műfajt és az ott dolgozó a tv-seket.
Jó látni, hogy ez most sincs másként.

Aztán sokuk ma éhen halna ha nem lennének állami és kereskedelmi TV-k ahol dolgozni tudnak.

Őszintén kívánom neked,
hogy legyen meg a szakmai karriered a filmes világban és ne kelljen munkáért kuncsorognod valamelyik TV-nél.

Ha mégis így lesz ... akkor gondolj majd rám jó szívvel.

Most meg ne törödj semmi mással és senki mással csak örülj annak, hogy 19,2 évesen (elosztottam az életkoromat 2,5-el) az a legnagyobb problémád, hogy vegyél-e egy Rolleiflex-et egy-két-százvalahány ezerért vagy sem.

Tudom, hogy nincs rá szükséged,
de azért hallkan mondanék egy jó tanácsot :
A legtöbb operatőr nem szereti a nagyarcú kameramant a stábjában, mert ők szeretnek nagyarcok lenni.

Üdv,
Bécsi Imre
operatőr

ui.:
Ha válaszolsz, légyszi névvel tedd azt.

Nekem itt csücsül egy Rolli a vitrinemben. Gyönyörű, mechanikailag tökéletes... csak éppen valaki mattüveget csinált a felvevőobjektívjéből :(

Most néztem egy 3,5-ös Planart nyírt ki az illető. Igaz, ha nem teszi talán nem tudtam volna megvenni a gépet.

@a lyukkamerás ember: "de azért hallkan mondanék egy jó tanácsot :
A legtöbb operatőr nem szereti a nagyarcú kameramant a stábjában, mert ők szeretnek nagyarcok lenni.

Üdv,
Bécsi Imre
operatőr"

NA EZ A LEGZSENIÁLISABB HOZZÁSZÓLÁS, AMIÓTA A BLOG LÉTEZIK! KÖSZÖNÖM!