Eszembe jutott egy történet kedvenc Írómtól Lénárd Sándortól:

"Talán túlzásnak tűnt, hogy azt mondtam, a káoszban a tárgyak uralkodnak. A történelemórán vezető emberekről volt szó, a gondolatok - ha nem is éppen a gondolkozók - diktatúrájáról. De amint a görög istenek felett ott állt a Sors, úgy intézik a tárgyak, sőt az elfelejtett tárgyak még a vezérek sorsát is. Tanúm rá Churchill, egyike a kevés, magas állásba jutott írástudónak. Mesteri esszét írt arról, milyen volna az életünk, ha kétszer élhetnénk. Egyáltalán nem volna se jobb, se más - mondja. Visszatérnénk a kis hibák előtti állapotba, és az új helyzetekben újabb hibákat követnénk el. Sőt: olyan hibákat javítanánk ki, amelyeknek későbbi sikereinket köszönhetjük. Az életéből ad példát: tudósító volt a búr háborúban, de tetszett neki a játék, katonáskodott is, legalábbis hatalmas revolverrel sétált, és írta tapasztalatait: hogy a piros egyenruha nem praktikus, mert jó célpont (- ó, huszáraink! -), vagy hogy a marhalegelőket bekerítő szögesdrót hadseregeket is feltarthat. Egyszer páncélvonaton utazott. Azaz utazgatott volna, ha a búrok nem jöttek volna rá, hogy a síneket fel lehet robbantani. A páncélvonat kettészakadt. A mozdony még egy darabig gurult előre. Ebből ugrott ki az ifjú Churchill. De előbb lecsatolta nehéz revolverét. Csak azt akarta megnézni, hogy mi történt a hátulsó vagonokkal.

Nem jutott odáig. Egy búr tiszt ugrott ki a bokorból. Nekiszegezte fegyverét. Churchill fogoly volt. Nemsokára ült és elmélkedhetett.

Elsősorban azt sajnálta, hogy nem forgathatta vissza az eseményeket addig a pontig, amíg kiugrott a mozdonyból. Magával vitte volna revolverét. Lelőtte volna a tisztet. Szabad ember lett volna... Mélyen bánta meggondolatlanságát

Nemsokára megszökött, eljutott Mozambique-ba, a portugál gyarmatra. Leírta szökése történetét, egy csapásra híres ember lett Angliában, rövidre rá képviselő, államtitkár... egyenesben volt.

Újra átgondolta a történteket: megértette, hogy elfelejtett revolverének köszönheti karrierjét. Sőt az a tiszt, aki elfogta, Smuts volt, Dél-Afrika későbbi angolbarát miniszterelnöke! Neki köszönhető, hogy Dél-Afrika az első világháborúban Anglia oldalán harcolt, hogy a búrok nem lázadtak fel, amikor minden angol katonára szükség volt a Somme partján! Ha Churchill akkor lelőtte volna, amikor még csak tiszt volt, a németek esetleg mégis áttörtek volna Párizs felé.

Churchill ezt a húszas években írta, mi folytathatjuk: ha az oldalán lett volna a fegyver, nem esett volna fogságba, nem szökött volna meg, a híre nem vitte volna fel az Admiralitás Első Lordjáig. Nem maradt volna meg Anglia lelkiismeretének, amikor Lloyd George és a windsori herceg alázatosan tisztelegtek Hitler előtt, s Chamberlain azt kérdezte kíséretétől: "Mit gondoltok, tetszettem a Führernek?" Dunquerque után nyugaton már csak az ő csökönyös koponyája állt a német páncélosok útjában.

Vagyis: ha harminc-egynéhány évvel ezelőtt revolverével szállt volna ki a mozdonyból, mindnyájunk sorsa megváltozott volna, talán már nem is volna sorsunk."