Értem némely "jótanács" mögött a szándékot, csak éppen a szerző nem vette a fáradtságot ahhoz, hogy pontosan fogalmazzon - így lett egy közhelyes maszlag az egész.

A példának idézett csodálat és rajongás helyett inkább azt kellene írni, tekintsd embernek, aki egyenlő veled, a maszkok mögött próbáld megtalálni, ki is lehet ő valójában.

Az eredeti írás ismerete nélkül nehéz az ilyen - többnyire ügyetlenül fordított – anyaghoz érdemben hozzátenni, vagy azt kritizálni. A blogíró is érezhetően megkínlódott ezzel… („Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó. A tanácsom a következő: Fotózd le abból a szögből, ahonnan a legjobban tetszik.”)
Az viszont biztos, valaki munkát, és nem kevés időt fektetett abba, hogy kifejtse a gondolatait, közöljön valamit a fotózásról. Én ezért így ismeretlenül is felnézek rá. Teszem ezt azért, mivel manapság csak kevesen veszik a fáradságot arra, hogy segítőszándékkal írjanak, olyan kollégát pedig nagyítóval sem találni, aki szabadidejét feláldozva fotós szakirodalmat fordít.
Pedig lenne mit, és lenne kinek.
Apropó fordítás: szerény véleményem, hogy annak sutasága ez esetben sem minősíti az eredeti anyag szerzőjét.

@Fókusz:
Nincs nyelvismeretem, ezért én arra reagáltam, amit olvastam.

"(„Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó. A tanácsom a következő: Fotózd le abból a szögből, ahonnan a legjobban tetszik.”)" Ezt az idézetkiemelést nem értem. Mire utaltál?

@Fókusz:
"Az viszont biztos, valaki munkát, és nem kevés időt fektetett abba, hogy kifejtse a gondolatait, közöljön valamit a fotózásról. Én ezért így ismeretlenül is felnézek rá."

Mondjuk így is felfogható, de én mérhetetlenül félrevezetőnek és feleslegesen lefutott köröknek érzem.

www.picturecorrect.com/tips/portrait-cropping-guide/ Ez is egy félrevezető hülyeség és ez akkor is az marad, ha az arrogenciát mellőzném a véleménykifejtésemből.

Ezzel kellett volna kezdenem: Köszönöm RC!

@Kutasi Kovács:
Egyetértek Veled abban, hogy az általad idézett írás mondatai sajnos nem magyaráznak, sokkal inkább maguk is magyarázatra szorulnak. Arra céloztam, hogy az eredeti írás szerzője esetleg más formában, más célcsoportnak (gyereknek, kezdőknek?) is írhatta a cikk eredetijét, ami a gyengécske fordítást követően itthon félresiklott.

@Fókusz:
"(„Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó. A tanácsom a következő: Fotózd le abból a szögből, ahonnan a legjobban tetszik.”)" Ezek az én szavaim...

@Kutasi Kovács: ?

@Fókusz: Azért raktam be KKZ blog bejegyzését, mert tökéletesen egyet értek, hogy fikázza ezt a dolgot.

Innentől a saját véleményem, ne keverjök a dolgokat. Soha nem érdekelt senkinek a véleménye, a fotóimmal kapcsolatban. Hogy sarkított legyek, leszarom. Megcsinálok képeket, mert úgy gondolom, nem25beállításbólhanemegyszermertúgygondolomazajó, és kész. Roppantul idegesít, ha valaki irányokat próbál adni. Milyen jogon? Írtam róla, de nem találtam, Bresson képét bringás-lépcső ismeri mindenki itt remélem, szétszedték ilyen fotóértékelős helyeken. Ennyi. Természetesen ha nem értünk egyet, az semmilyen szinten nem baj, de én így gondolom.

@Kutasi Kovács: rég szórakoztam ilyen jót, köszönöm! Azért raktam be.

@Romanee Conti:

Te mar nem vagy annyira fiatal es tapasztalatlan, vannak alapjaid.
Szerintem a fotozast a legjobban mester-tanitvany viszonyban lehet tanulni, es itt most nem az alapveto technikai ismeretekre gondolok. Tehat bele lehet szolni a kepek -pontosabban a fotos- alakulasaba, az izles, a szemelyiseg formalasaba a tanulas szakaszaban. Persze lehet autodidakta modon is tanulni, aminek most az internet koraban az ures mintakovetes a legnagyobb veszelye.

@ragyás: Van még olyan Magyarországon, hogy mester és tanítványa? Szerintem nincs, főleg nem a kezdeti szakaszban. Én pld. hülyét kapok az olyan tanácsoktól, ami egyértelműen csak az abszolút kezdőknek szól, de mindezt egy profi fotózással foglalkozó oldalon olvasom. Most őszintén, mi értelme pld. annak, hogy a digitális fotómagazin alapkompaktokról készít tesztet. A célközönség szerintem mi vagyunk, aki viszont csak most kezd ismerkedni a fotózással, annak meg lövése sincs arról, hogy mi az a DM, Fotóművészet, Fotómozaik, stb.

Szerintem pld. a fotózás nem tanulható. Vagy van hozzá tehetséged, vagy nincs, pont. A technikai rész persze megtanulható, de látni, összefüggéseket keresni-találni egy képkockán belül...

@Kutasi Kovács:

"Van még olyan Magyarországon, hogy mester és tanítványa?"

Ez ket emberen mulik, ha valakitol szeretnel tanulni megkeresed, es megkered hogy foglalkozzon veled.
Egyebkent igen, van ilyen.
A latas es maga a hozzaallas, a szemlelet fejlesztheto. Egy mester nagyon sok finomsagot meg tud mutatni, amire magadtol nem, vagy nehezen jossz ra. Ezek a mesterfogasok. Nem feltetlenul muszaki, de technikai dolgok, ezek a kepalkotas, a kepfelepites technikai.

A Digitalis Foto-hoz nem nagyon tudok hozzaszolni, mar evek ota nem volt a kezemben.
Azt nem tartom nagy bajnak, ha mindenkihez szol. Meg persze ugy konnyebb eladni is, hiszen egy ujsag az a penzrol szol.

@Kutasi Kovács: Van még olyan Magyarországon, hogy mester és tanítványa? Nem, de kéne. Szerintem ez működik a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A tanárok veszik föl a nekik tetsző diákot. Erről lyukkamerás tudna írni bővebben. Az Iparon közel se így volt, van. Nekem mákom volt, Fotóból Kopek Gábor, Maurer Dóra zseniális tanárok voltak, azért, mert fel se merült bennük, hogy beleszóljanak a munkámba, inspiráltak, segítettek inkább.
Én gyerekeket tanítottam a Műcsarnokban fotógrammra, tudom milyen, monjuk szerettem is, ez a blog is szerintem emiatt íródik. Nem is véleményezek képet soha, maximum +értelemben kiemelek a saját rendszerem szerinti kimagasló képeket.

@ragyás: Ja tényleg, most már emlékszem, valóban van ilyen, csak azt most fotótanfolyamnak hívják és nem mesternek.
Az igazi mestereknek nincs ma idejük és energiájuk egy kezdőre, ja és elképesztően sok pénzt kérnek a különórákért.
A látás és maga a hozzáállás, a szemlélet fejleszthető ez való igaz, de nem tanulható és alaptehetség nélkül mit sem ér a belévetett idő. Én ezt tapasztaltam.

@Kutasi Kovács:
Nem a fototanfolyamokra gondoltam, azok penzgyujto helyek.

Lehet, hogy te nem talalkoztal meg ezzel a mester-tanitvany viszonnyal, azert vagy ilyen ketkedo. Ismerek nagyon jo fotosokat, akik adnak tanacsot, csak a bizalmukba kell ferkozni. Ennek az egyik legegyszerubb modja, ha belepsz egy olyan patinas fotoklubba, ahol olyan fotosok a tagok, akikre felnezel, vagy felnezhetsz. Persze kell hozza nemi alazat, hogy el tudd fogadni a tanacsot, a kritikat.

@Kutasi Kovács: egyetértünk.

@ragyás: bennem nincs, be kell vallanom.

Azokra a mesterekre, akikre én felnézek, sajnos már nincsenek köztünk.

@Kutasi Kovács:
Szia !

„Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó"

Picit elvesztettem a fonalat.
Ez a fenti mondat
a te szüleményed ?
(Légyszi mond azt hogy neeeem !)

Ha (mégis) igen, akkor
... akkor végkép elvesztettem a fonalat.
És lehet, hogy az elgurult gyógyszeremet még is csak meg kéne keresnem.

Ja és a lényeg :
Honnan és miért a királyi többes ?

Légy oly kedves sürgősen válaszolni, mert az a kurva gyógyszer messzire gurult.

Üdv,
Bi

@Kutasi Kovács:
En meg (sajnos mar is) nem tartok ott, hogy ne lenne kire felneznem az elok kozul.

@Kutasi Kovács:
Szia ismét !

Megtaláltam a gyógyszerem. Bevettem. És rögtön tisztábban is látok.
A „Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó" mondat tőled származik.
Pedig reménykedtem.
Marad hát a kérdés kérdés :
Honnan és miért a királyi többes ?

És itt egy tanács tőled :
"A tanácsom a következő: Fotózd le abból a szögből, ahonnan a legjobban tetszik."
Miért is másabb, jobb, szakmaibb, használhatóbb ez mint az általad kritizáltak ?

A más tanácsait kritizálni egy saját tanáccsal nem épp elegáns dolog. Főleg úgy hogy semmivel sem másabb, jobb, használhatóbb, szakmaibb mint a kritizált.

A válaszodra már nincs olyan gyorsan szükségem.
Hat a gyógyszer.

Üdv,
Bi

@Kutasi Kovács: Szilágyi Lenkével találkoztam nemrég egy rendezvényen, ahol fotósként volt jelen. Csöndesen megemlítette, hogy az egyik előadáson Dezső Tamás is a közönség soraiban ült. "Ő a legnagyobb" - mondta, - "a képeit nézve néha elgondolkodom, hogy nem kéne-e abbahagynom az egészet".

@a lyukkamerás ember: Szerinted Paul Hansen tudta, hogy a későbbi győztes fotóján, hol fog belehúzni az ecsettel? Te sem tudod előre, hogy milyen lesz a befejezett kép. Honnan tudhatnád? Az agyadban nem látod a tónusokat, igaz? Akkor azt hiszem ezt a kérdést tisztáztuk.

"A tanácsom a következő: Fotózd le abból a szögből, ahonnan a legjobban tetszik."
Ha ezt teszed, biztosan az a pillanat jön ki a gépből, ami a legjobban "jellemez" téged.

@Saliko: Nem teljesen világos, hogy ezzel mit szeretnél közölni...

@ragyás: Kiforgathatod a szavaimat, de ha nem jön át a lényeg, akkor még tényleg nem tartasz ott.

@Kutasi Kovács:

Nincs szándékomban kiforgatni a szavaidat, legfeljebb nem tudom hogyan kell értelmezni ezt -az egyébként egyértelműnek látszó- kijelentést:
"Azokra a mesterekre, akikre én felnézek, sajnos már nincsenek köztünk. "

@ragyás: Vedd figyelembe az előzményeket, amiről beszélgettünk. De szerintem hagyjuk, ne offoljuk szét a blogot.
De tegyük rendbe a kérdést.
Nálam Vadas az etalon. Ha azt a szintet valaki nem üti meg szakmailag ill. emberileg, már nem lehet mester, mert nekem Ő a mester. Lehet, hogy ezek a szavak csöpögnek, de valóban így gondolom.

@Kutasi Kovács: Csak arra akartam célozni, hogy megvannak korunk Vadasai is. Minden korban temeti valaki a művészetet, ami szinte mindig a gyászbeszédet mondóról szól, és nem a művészetről, ami köszöni, jól van.

@Saliko: Már elnézést, de itt senki sem temette a művészetet.

@Kutasi Kovács: Pedig erről szól az egész. Vadast sem azért szereted szerintem, mert jól tudott fényt mérni, meg laborálni, hanem mert gondolkodott, beleadott valamit magából a képeibe.

@Saliko: Erről szól az egész? Miről? A művészet temetéséről? Biztos vagyok abban, hogy az oldalon tett nyilatkozatok egyike sem szól erről.

@Kutasi Kovács:
Szia !

Csak mert te is példálózol,
hát itt vannak az én példáim :
Hegyi Barnabás
Illés György
Ragályi Elemér
Koltai Lajos
Tóth János
Szabó Gábor
(Hogy csak a magyarokat említsem.)
Csak segítségként : ők nem fotósok, viszont nagyon is tudták, tudják, hogy mit is fognak viszont látni az exponáltakból a musteren.
Ettől lettek azok, akik.

Egyébként meg hogy mersz több millió fotós nevében beszélni.

És hogy mered ismételten a királyi többest használni :
"Akkor azt hiszem ezt a kérdést TISZTÁZTUK."
Honnan tudod, hogy nekem mi tesz valami tisztává.

Azt meg végkép honnan tudod, hogy én mit és hogyan látok.
Ki vagy te KUTASI KOVÁCS ZOLTÁN és honnan az a fene nagy ló amin ücsörögsz és megmondod, hogy én és még millióan mit és hogyan képzelünk el az exponáláskor.

És mi van a tónusokkal ?
Szerinted eleve kizárt bárki ember fiának, hogy lássa előre azokat.
Szegény Ansel Adams forog a sírjában.
Kérlek, hogy legalább vele tégy kivételt !
Vagy szerinted Ő sem tudta, hogy mit fog viszont látni a negán.

Lehet, hogy neked is el kellene kezdeni keresgélni azt a bizonyos elgurult dolgot. De legalábbis nézd meg, hogy biztosan jól ülsz-e azon a lovon.

És egy jó tanács :
beszélj, írj máskor a saját nevedben egyes szám első személyében és ne általánosíts, mert attól, hogy te nem tudsz valamit attól azt még más tudhassa.

Mielőtt rám támadnál emiatt : NEM MAGAMRA GONDOLTAM.
De nem azért mert te kizártál ebből : "Te sem tudod előre, hogy milyen lesz a befejezett kép. Honnan tudhatnád?"
Jut eszembe így és emiatt a záró kérdés :
Te egyébként honnan tudod,
hogy én mit nem tudok ?

A hétvégére biztonságos lóról leszállást és sikeres gyógyszerkeresgélést kívánva
üdv,
Bi

@a lyukkamerás ember: Nyugalom, ülj le és igyál meg valamit, addig, amíg ez bekövetkezik, megpróbálom elmagyarázni röviden a lényeget.
Egy Real-Barca meccs végét sem tudhatod. Lehet, hogy x lesz, de az is lehet, hogy 7:1-re kiütik a Realt. A fényképezésben is ez a szép, nem látjuk a végét, csak reménykedünk, hogy eredményesek leszünk. Capa is elképzelt valamit és biztos, hogy a hatása alá került, aztán megsütötték a kisfilmeket. Szóval, elképzelhetsz te bármit, de nem tudod, hogy miként fog kinézni a kész fotó, mert halványlila sejtelmed sincs arról sem, hogy milyen lelkiállapotban leszel akkor, amikor feldolgozod. Ezek tények, nem vitatkozhatsz vele.

Az a kedvencem, amikor egy esküvő fotózás után megkérdezik tőlem, hogy milyenek lettek a képek? Nem tudom, hangzik a válasz. Hazamegyek, pihentetem őket egy hétig, aztán elkezdek válogatni, törölni, feldolgozni, majd az elkészült képeket átadom és majd te elmondod, hogy milyenek lettek.

@Kutasi Kovács:
Szia !

Egy olyan faszit fogtál ki magadnak, aki a fotográfia egy olyan ágában ténykedik amelyikre kurvára nem igaz az amit mondasz. (A gyengébbek kedvéért : INSTANT)

És mivel igen csak beleásta magát már rég óta ezen műfajba, van némi rálátása az ebben alkotókra mind a múltban, mind pedig a jelenben. (A gyengébbek kedvéért se példálózok. Tessék utána nézni.)

És ebbéli tapasztalata is azt mondatja vele, hogy kurvára nincs igazad.

Ráadásul olyan ellentmondásba keveredtél önmagad korábbi okoskodásaival, hogy most már azt vélem felfedezni soraidban, hogy elvesztetted a fonalat.
Az elején még szigorúan technikai alapokról írtál (TÓNUSOK),
most már egy tőled független esztétikai megítéléssel példálózól ( "az elkészült képeket átadom és majd te elmondod, hogy milyenek lettek") és egy lehetséges alkotói folyamatot efolyásoló tényezőről ("sejtelmed sincs arról sem, hogy milyen lelkiállapotban leszel akkor, amikor feldolgozod").

Jó lenne, ha eldöntenéd, hogy melyikről is akarsz vitatkozni, mert két különböző világról van szó.
Hiszen minden döntés kérdése. Az is hogy egy képalkotásba milyen prekoncepcióval kezdek bele és/vagy mennyire hagyom eltéríteni ettől közben magam.

Jó lenne, ha reagálnál az általam felhozott és megnevezett példákra.
Kíváncsi lennék, hogy a vitát befolyásoló mostani lelki állapotod miként reagálja le azokat.
Csak hogy segítsek egy kicsit :
például érdekelne hogy a gondolat meneteted az utómunkát befolyásoló lelki tényezőkről miként tudod rávetíteni az Instant fotózásra.
De említhetném itt most az egy-példányos Collodium-os eljárásokat vagy a diát, vagy a Direct Positive Paper eljárás képeit is).

Túl széles (hála istennek) a fotográfia spektruma ahhoz, hogy olyan dolgokat lehessen kijelenteni és úgy ahogy azt TE teszed.
És túlságosan különböző (ezért is hála istennek) a benne ténykedők hozzáállása, célja, technikai színtje, stb., hogy egy valaki megmondja nekik a tutit úgy ahogy azt TE tetted : "Ezek tények, nem vitatkozhatsz vele."

Eszembe jutott egy nagyon jó mondás Galla Miklóstól :
"AZÉRT JÓ TENGERPARTON LAKNI, MERT AKKOR CSAK HÁROM OLDALRÓL VAN OKOSTOJÁSOKKAL KÖRÜLVÉVE AZ EMBER."

Na megyek a börzére.
Üdv,
Bi

@Kutasi Kovács:

Kicsit csapongó a beszélgetés, de ez így normális, ameddig a hangnem is az.
A fényképezésnek sok ága-boga van, amiknek jelentős részében az eredmény előrelátható, tervezhető, és tervezendő. A fotós filmes szakmában dolgozóktól ez elvárható, azért alkalmazzák, fizetik őket, mert jó eredményt várnak. Ehhez meg kell tanulni dolgokat, ebben a tanulásban segítenek a mesterek. Könyvekben, az interneten mindent megtalálsz a fekete-fehér fotózásról, de amikor előhívod az első filmedet fogalmad sincs róla, hogy az milyen. Azt látod, hogy van rajta valami, de nem tudod értékelni az eredményt. Ha nagyítasz róla és nem tetszik a papírkép nem tudod hol a hiba, melyik szakaszban mit rontottál el. Ilyenkor segít a tapasztaltabb ember, aki meg tudja mondani bármelyik szakaszában a munkának, hogy az jó-e. Ezek rögzülnek. Aztán persze később a technikai ismeretek után az esztétikai, formanyelvi ismeretek, fogások megtanulásában és alkalmazásában is sokat tudnak segíteni.
A fotózásban úgy nem lesznek az embernek eredményei, ha nem látja magában előre a képet. A kép hamarabb megszületik az agyadban, mint mielőtt találkozol vele. Persze fényképezni lehet másképpen is, csak akkor nem képek születnek, hanem fényképfelvételek. A kettő nagyon nem ugyanaz. A kép szellemi termék.
Még a látszólag előre nem tervezhető események is jól megoldhatók. Hogy mondjak egy példát, Benkő Imrétől olvastam régebben, ő lehetőleg mindig korábban érkezett az esemény helyszínére, ahol riportot kellett készítenie. Előre bejárta a helyszíneket, felmérte a kontrasztviszonyokat, azokat memorizálta, és előre tudta hol milyen korrekciókkal kell exponálnia, onnantól csak az eseményre figyelt.
Tóth József Füles előre lerajzolta a képeit, aztán lefényképezte őket. Egy kép egy expó.
A Capa esete valóban előre nem látható baleset volt, vis maior, ami a világon készülő felvételek száma mellett elhanyagolható. Ha a kezedben tartod az összes műveletet, akkor kisebb az esélye a hibának, illetve kontroll alatt tudsz tartani mindent, és az a kép fog kikerülni a kezedből, ami megszületett az agyadban.
Azonnal visszanézhető digitális géppel, kettős kártyafoglalattal elég biztonságosan rögzíthető a kép.
A felvételen pedig az lesz, amit az exponálással rögzítettél. Azon nem változtat a konvertáláskori lelkiállapotod, eltekintve attól, amit grafikai szoftverekkel hozzáteszel, vagy elveszel belőle, de az már másik történet.

@a lyukkamerás ember: Azt tudtam, hogy besétálsz az erdőbe, de azt remélni sem mertem, hogy az első fának nekimész.
"Az instantnál nincs ez, se a Fuji, se a Polaroid termékeivel kapcsolatban. Magyarul kihívás volt olyan kamerát megépíteni és nyersanyaggal dolgozni, amihez a mai napig csiszolódik a pontos expozíciót kiszámító módszerem."

Pillanatról pillanatra változnak a fények és ezzel a tónusok, arról nem is beszélve, hogy nem is a valóságot rögzíted, hanem annak egy lebutított változatát. Hosszúexpós képeknél meg főleg gőzöd sem lesz arról, hogy mi lesz a képen. Persze, azt tudod, hogy ez az elmosódik, de hogy milyen formákat kuszál össze neked a szél, azt nem. És még egy emberi adalék: Ha pontosan tudnád, hogy mi lesz a képen, nem okozna akkora izgalmat a végeredmény megtekintése, mint most.
Itt a vége!

@ragyás: Persze, hogy csapongó, hiszen nem tudunk folyamatos diskurzust kialakítani.
Én arra reagáltam a blogomban, amikor felkapjuk a gépet és elmegyünk fotózni, nem pedig a stúdiókörülményekről.

Milliószor megesik, hogy csak otthon vesszük észre, hogy valamit "elrontottunk". Úúú basszus, egy kicsit jobbra kellett volna lépnem, vagy, ha várok még egy felhőt jobban mutatna enyhe szórt fényben ez a téma, ezt ott a helyszínen nem látod, mert az agyad nem képes rá, hogy a csukott szemed mögött képet alkosson. Csinálhatsz Te bármit, a kész képet csak akkor látod, ha már elkészült.
Az a baj ragyás, hogy az ember azt hiszi magáról, hogy mindent tud -beleértve az univerzum keletkezését- de a valóságban sajnos ez nagyon nem így van.

Ha majd lyukkamerás embernek feltekerek egy 28mm-es objektívet, leteszem őt egy fix pontra, és mielőtt belenézne a keresőbe, az ujjával pontosan megrajzolja nekem a levegőben a képszéleket, na majd akkor elhiszem, hogy ő képes elképzelni előre a fotóját. És akkor még csak a kompozícióról beszéltünk és hol vannak még az árnyalatok, amik hangulatot adnak egy-egy képnek.

@Kutasi Kovács:
Univerzum csinálásról nem volt szó, bár...ha jól megfizetik....

Én még nem találkoztam a Lyukkamerás emberrel, de feltételezem, hogy róla, hogy körbe tudja rajzolni a 28 milájos, meg az egyéb objektívek alkotta kép határaiat.
Ha pedig egy kicsit tévedne, az sem számítana, nem ez a lényeg, azért van a kereső. A spotméter meg azért, hogy hajszálpontosan meg tudja tervezni az ember a kép tónusterjedelmét. Az expóval, a laborral, a világítással pedig a kép hangulatát, színvilágát.
Ez egy szakma, sőt több szakma.
Gondolj bele egy filmforgatásba, lehet, hogy egy jelent snittjei között hetek, hónapok telnek el, egy film pedig évekig készül. A színeknek, tónusoknak, fényeknek, hangulatoknak stimmelniük kell.
...és stimmelnek is.
Ehhez pedig nem egy, hanem az összes résztvevő fejében ott kell lenni annak a képnek előre, amit a néző csak a mozivásznon fog látni.
A rendező, operatőr, világosító, a laboráns, a fénymegadó, az egész stáb azon dolgozik.

Egyébként a lyukkamerákon általában nincs kereső, úgyhogy kell
kell ahhoz némi gyakorlat és képzelőerő, hogy előre lássa az ember a képet.

@ragyás:
“6. Először elméddel lásd a képet, majd azután nyomd meg a kioldót! Tudd, hogy mit akarsz megmutatni, mit akarsz elmesélni a fényképezőgépeddel, s hogyan fog majd kinézni a kész fotó.”
Erre én:

Egy dolgot Joseph Nicéphore Niépce óta biztosan tudunk: Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó.

Univerzum csinálásról nem volt szó, de arról sem, hogy behoztok egy komplett filmes stábot Kossuth díjas operatőrrel egy olyan témába, ami tulajdonképpen az amatőröknek szól.

Hogy teljesen világos legyen ragyás, nekifutok utoljára.
Van egy utcarészleted, ami fotózásra vár. Leteszek egy állványt és szépen, egymás után ráteszek egy Sony, Canon, Nikon, Leica, stb. full frame-es gépet alapbeállításokkal és mondjuk egy 35mm-es obival.
Ugyanazon a kompozíción belül lesz vagy 6-8pirosad, feketéd, barnád és vagy 20 féle fény-árnyék játékod.

Pontosan tudom ragyás, hogy 200 ember dolgozik egy filmen csúcsszuper ketyerékkel, oscar-díjas szakemberekkel. De nem erről volt szó, értsd meg végre kérlek. Nem erről volt szó!!!

@Kutasi Kovács:

Hogy miről volt szó az folyamatosan változott a beszélgetés során. Úgy nagyjából igyekszem figyelni, ha már résztvevője vagyok a csevegésnek.
Arról volt szó, hogy mekkora hülyeségeket írt valaki fotóstanácsként. Ebben a szakaszában nem foglaltam állást a társalgásnak.
Onnantól érdekelt a dolog, hogy lehet-e segíteni valakinek tanácsokkal vagy sem, illetve milyen módja lehet a segítségnek.
Azután pedig olyasmit írtál, hogy a kép az olyan lesz, amilyen, nekünk fingunk sem lehet az eredményről.

Szerintem meg lehet, erről írtam fentebb.

Arra azért próbálj odafigyelni, hogy mik a lényeges és a lényegtelen dolgok.
Az, hogy a különböző kamerákból kijövő képeknek eltérő a színe ebben az esetben lényegtelen.
Ha ugyanazzal a kamerával fényképezel, vagy ugyanarra a filmre jó eséllyel egyforma lesz a szín.
Amikor tétje van a dolognak egy öntésű emulziót használnak a fotósok és a filmesek is. A videokamerák, a digitális fényképezőgépek pedig kalibrálhatók. Hogy ennek mekkora a szórása ebbe ne menjünk bele ez olyan technikai részlet, ami más lapra tartozik.
Az én mondanivalómnak a tudatosság tettenérése volt a lényege a fényképezésben. Annak pedig ott kell lenni mindenki munkájában, ha közönségnek szánja azt, akár amatőr, akár profi.
Azt nem tudom kik olvassák ezt a blogot, de sok hozzászólásból úgy tűnik hozzáértők.

@ragyás: Persze értem én, hogy ha ismered a géped, akkor többnyire a színvisszaadási képességeivel is tisztában vagy. Én nem erről beszélek, hanem arról, hogy neked is és a nyíltan magát profinak valló lyukkamerás embernek is okozott már milliónyi meglepetést az élet. Lyukkamerás és Te bizonyára hamar feldolgozod a csalódást, de egy "kezdő" amatőrnek könnyen elmehet a kedve, ha nem az történik, mint amit elképzelt. Én továbbra is azt állítom, hogy nem tudhatod, hogy milyen lesz a kész kép, mert vannak dolgok, amiket nem Te irányítasz.

Egy utolsó példa és megköszönöm a beszélgetést.
Elmegyünk ketten fotózni a városba egy Fuji instax 200-as polaroid kamerával. Készítesz néhány képet, majd a következő sarkon én is készítek egyet, amit nem mutatok meg neked. Aztán előveszek egy színskálát és megkérlek arra, hogy ami a házon sárga, azt a színskálán jelöldmeg légyszi, hogy milyen lesz a polán. Szépen végig megyünk a színeken, aztán az általad kiválasztott színárnyalatokat behelyetesítjük és digitálisan átmásoljuk. Elhiszed nekem, hogy ég és föld lesz a különbség a két kép között? Itt az a lényeg, hogy fizikailag nem vagy rá képes. De kérhetnék tőled egy egy perces expót is. Ha előre megmondod nekem, hogy milyen formákat rajzolnak majd ki a felhők és az ide-oda mozgó lombkoronák, egy évig a rabszolgád leszek.

@Kutasi Kovács:

@ragyás:

Sziasztok !

Nekem itt ezen a Fórumon a legnagyobb, a legelfajultabb vitáim azzal a RAGYÁS úrral voltak, aki most ugyan azon az oldalon érvel és ezzel vállaltan is engem véd meg.

Köszönet érte neki.

Nekem már ezért megérte azt a pár percet rászánni a veled való vitára.

Egyébként az utolsó pár bejegyzése Ragyásnak mindent elmond és helyre tesz.
Sokat nincs hozzá tennem.
Csak egyet : kiemelten megismételni a leglényegesebb gondolatát.
Íme :
"A fotózásban úgy nem lesznek az embernek eredményei,
ha nem látja magában előre a képet.
A kép hamarabb megszületik az agyadban,
mint mielőtt találkozol vele.
Persze fényképezni lehet másképpen is,
csak akkor nem képek születnek, hanem fényképfelvételek.
A kettő nagyon nem ugyanaz.
A kép szellemi termék. "

Aki nem érti,
hogy én meg RAGYÁS kolléga miről hablatyol itt,
az rágja át magát újra és újra olvasva ezeken a fenti sorokon mindaddig míg le nem esik a tantusz.

Kedves KKZ a tőlem idézet mondatban pontosan az van benne, hogy azt a bizonyos expozíciós számítási módszert azért csiszolom, pontosítom, hogy azt kapjam vissza a tenyeremben előhívott kis instanton amit elterveztem.
És azért nem vagyok az út végén ezzel, mert kissé járatlan ez az út. De én ezért választottam.
A hosszú expo okozta elmosódásokban teljesen igazad van. Tényleg sokszor van úgy hogy lövésem sincs mivé válik egy adott mozgás egy adott expozíciós idő után.

Én a vitába szállásomkor egyetlen egyszer sem mondtam azt, hogy ÉN TUDOM,
hogy pontosan mi lesz az ÉN KÉPEIMEN.
ÉN azzal vitázom,
hogy te azt mondtad,
hogy ezt SENKI sem tudja.
Idézet következik tőled :
"Egy dolgot Joseph Nicéphore Niépce óta biztosan tudunk: Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó."

Sajnos tisztelt,
a nagy lovon még mindig fordítva ülő, KKZ abba a bizonyos erdőbe te magad vitted saját magadat,
hogy beleessél a saját csapdádba, mert te nem látod attól a bizonyos fától a dolgokat.

Most itt végezetül azért szeretném még egyszer feltenni azt a kérdést amire azért még mindig várnám a válaszod :
"Ki vagy te KUTASI KOVÁCS ZOLTÁN és honnan az a fene nagy ló amin ücsörögsz és megmondod, hogy én és még millióan mit és hogyan képzelünk el az exponáláskor ?"

Üdv,
Bi

@Kutasi Kovács:

Ezen a rabszolgásdin eltöprengtem, és úgy döntöttem, hogy nem kellesz. Mégiscsak nagy felelősség, nekem kell gondoskodnom rólad, közben meg lehet nem is tudsz kaszálni. Akkor meg minek sugdolózzanak a szomszédok a hátam mögött.
Ja, meg persze, hogy nem tudom megmondani, hogy merre lendülnek a lombok. Az más kérdés, hogy nem is lényeges. Ha lényeges lenne, azért kifigyelném a széljárást, és úgy állnék oda a gépemmel, hogy szépen integessenek a fák, és megfelelő irányba mozduljanak a felhők. Aztán expó közben meg állapítanám, hogy valóban a terv szerint történtek-e a dolgok, és ha nem akkor megismételném. Milliméterre nem tudnám kiszámolni a mozgásokat, de egy ilyen jellegű felvételnél nem is az a lényeg.
Sok "kiszámíthatatlan" felvételt készítettem nagyvárosi éjszakai forgalomról, a brüsszeli metróról, hullámzó virágos rétekről, meg hullámokról, egyebekről. Nem orosz rulett.
Jót beszélgettünk.

@a lyukkamerás ember:
Mi az, hogy ki vagyok én? Mit szeretnél tudni? Az a fene nagy ló, amin ülök az a racionális gondolkodás.
Hogy te és még egymillió ember mit képzel el az exponálás előtti pillanatban, az csak rád és arra az egymillió emberre tartozik, semmi közöm hozzá. Egy dolgot viszont tudok: A képzelet és a tényszerű valóság között óriási szakadék tátong. És a végére egy végtelenül egyszerű 2db. kérdés. Ha akkora ász vagy, miért kell csiszolgatni? De hát ott van a megoldás kulcsa a kezedben, előre tudod, hogy mi lesz a kész képen. És a második. Hány olyan saját képet tartottál már a kezedben, minek láttán ezt mondtad: Hű basszus, hát nem igazán így képzeltem el a végeredményt.

u.i.: "A fotózásban úgy nem lesznek az embernek eredményei,
ha nem látja magában előre a képet.
A kép hamarabb megszületik az agyadban,
mint mielőtt találkozol vele.
Persze fényképezni lehet másképpen is,
csak akkor nem képek születnek, hanem fényképfelvételek.
A kettő nagyon nem ugyanaz.
A kép szellemi termék. "

Tisztelt Bécsi úr, ez akkor áll meg, ha rendezett, ellenörzött körülmények között fotografálunk. Te kint az utcán, nem vagy több, mint két szívdobbanás közötti pillanat, kérlek ezt vedd tudomásul. Lefordítom, ha elsőre nem ment volna át. Terepen nem te vagy a direktor.
Minden jót!

@Kutasi Kovács:
Szia !

Hú ember de sokat nem tudsz te még erről a dologról.
Talán egyszer majd rájössz,
hogy mekkora hülyeségeket hordtál itt össze.

Javaslom, hogy menj ki egy külsőben történő nagy játék vagy reklámfilm forgatására és nézd meg, hogy hogyan is lehet a napfényt kezelni, kihasználni, kordában tartani.
Vagy nézd meg Annie Leibovitz külsőben készített reklám vagy portré képeit.

Egyébként meg nagy-nagy elnézést kell mindenkitől és persze tőled is kérnem.
Mert csak most utólag vettem a fáradtságot, hogy átnézzem vitaindító blogger-ünk fényképfelvételeit a blogján, a Flickr-en és még jó pár más helyen.
Ha ezt megteszem első beírásom előtt, akkor biztos nem csépelem itt a szót.
Láttam azt a keresett nagy lovat.

Én kérek elnézést.

Egy kis emlék jutott eszembe.
Én a Vasas-ban fociztam.
Volt egy nagyszerű edzőnk a Virág Józsi bá.
Szerettük, tiszteltük, de több évi szájtépése se ért fel azzal, mint amikor az "ólábú" Váradi Béla mutatta meg nekünk egyetlen egyszer, hogy hogyan is kell szabadot rúgni, meg a Zombori Sándor, hogy hogyan kell beadni.

Érti aki érti.

Üdv,
Bi

@Romanee Conti:
Szia !

Van egy kérdésem a blog olvasóihoz, amit lehet, hogy külön bejegyzésként is érdemes lenne kezelni. Kérlek gondold át.
A kérdés :
MI AZ A JONES POINT ?

Üdv,
Bi

@a lyukkamerás ember:
Gondolom minden kezdő amatőrnek megadatik, hogy egy komplett stáb kövesse, mialatt ő a városban sétálgat és keresi a témát. Most már értem, hogy miért szokták néha lezárni a fél várost.
Viszont én is bátorkodtam átnézni az anyagod és észrevettem, hogy csak és kizárólag statikus témákat fényképezel.
Ennek tudatában azt kell, hogy mondjam: Felejtsd el a beszélgetésünket, hiszen nem vagy kompetens az ügyben.

@Kutasi Kovács:
Szia !

Isten a tanúm.
Én sosem mondtam vagy írtam ezt.

Mert tényleg nem vagyok az.
Hogy a fenében és mire fel lennék.

Azért mert 35 éve fotózom,
vagy azért mert elvégeztem a Filmművészetit,
vagy azért mert ott a mestereim között tudhattam a magyar filmes szakma egykori és mai nagyjait, vagy azért mert lassan 25 éve operatőrként keresem a kenyerem, vagy azért mert egyetlen egy fotográfiai területnek és nyersanyagnak szánom az összes szabadidőmet immár nyolc éve ?

Igazad van.
Nem vagyok kompetens.
Ezért nem is merem venni a bátorságot,
hogy leírjak egy ilyen mondatot :
"Egy dolgot Joseph Nicéphore Niépce óta biztosan tudunk: Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó."

Ehhez bátorság kell.
Benned meg van ez a bátorság.
Gratula hozzá !

Üdv,
Bi

@Kutasi Kovács:
Szia !

A statikus téma miért is kizáró ok abból a játékból, amelynek az a neve, hogy : "Ki tudja megmondani, hogy milyen lesz az a képe amit éppen most exponál ?"

Na ehhez én tényleg kevés vagyok.

Üdv,
Bi

@Kutasi Kovács: Kutasi úr! A felforgatónak ne engedd a provokációt, légy okosabb nála! A túlzott magabiztosság álszerénységbe csomagolva hozza el a nem várt a bukást. Ezt a lehetőséget azonban add meg neki! A császár nem meztelen, már kezdetektől fogva ruhátlan...

"Először elméddel lásd a képet, majd azután nyomd meg a kioldót! Tudd, hogy mit akarsz megmutatni, mit akarsz elmesélni a fényképezőgépeddel, s hogyan fog majd kinézni a kész fotó."
Pontosíts tanácsadó és ha ezt nem teszed, magamra veszem. Hát én magamra vettem és abból indultam ki, ami a legjobban érdekel és ez nem más, mint az utca.
Ott Te csak járó-kelő vagy 1db. vázzal és 1db. 35mm-es objektívvel a kezedben. Nincs stáb, asszisztencia, derítő, fényformáló segédeszközök. Nem ücsörögsz egy állvány mögött borozgatva. Lesétálsz 25 kilómétert és ha látsz valami érdekes pillanatot, lefényképezed, miközben mozog a város és mindenki teszi a dolgát. Itt nem látod előre a kész képet, csak reménykedsz, hogy sikerült elkapni a pillanatot.
Hát ezért, tisztelt Bécsi úr. Ha majd évekig akcióképeket készítesz, érteni, érezni fogod, de addig...
Tisztelem a munkád, szép felvételeket készítesz, de legyünk őszinték, lövésed sincs az akciófotózásról.
Hát ezért nem vagy kompetens, mert neked van 3-4 órád arra, hogy számolgass, beállíts, stb. Nekem összesen 1 másodperc jut, ha szerencsém van.

@Kutasi Kovács:
Szia !

Szépen el ennénk mi egymás mellett kedves KKZ.

Csak az a baj,
hogy te most itt a magyarázkodásod vége felé a fotográfiai stílusokat állítod egymással szembe és teszed ezt azzal a hátsó szándékkal,
hogy egyfajta nehézségi sorrendbe próbálod beállítani őket.

Persze a sajátodat emelve mindenek fölé.

Ennek sosem volt semmi értelme (pedig már sokan próbálkoztak ezzel),
szerintem neked sem fog sikerülni.

Egymással szembe állítani egy akció fotóst egy camera obscurás technikával dolgozóval ?
És feltenni a kérdést vagy netán ki is mondani a választ, hogy melyiknek nehezebb az élete.
Bocsánat a kifejezésért, de butaság.

Én sosem csináltam akció fotót ezért nem tudom, hogy mi a könnyű vagy mi a nehéz benne.
Hogy a fenébe tudnék bármit is állítani róla, vagy más technikákkal összehasonlítani.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy te próbáltad-e a lyukkamerázást.
Mert hát te engem "kikompetenciáltál" emiatt a módszer miatt.
Ezt énszerintem csak úgy tehetted meg, hogy volt-van saját tapasztalatod amiből kiindulhatsz.
És most jóindulatú voltam.
Van egy sanda gyanúm azért, hogy ez nem így van.
Kérlek cáfolj meg.

Az azért elég nevetséges,
hogy az önmagad által szabadon választott fotóstílus nehézségeivel érvelsz.
Ha ezek tényleg nehézségek, akkor mi fenéért nem hagyod abba ?
Ha meg pont ezen nehézségek miatt szereted, akkor meg nem stílusos azokat felhozni indokként az önsajnálathoz.

Szóval ha neked esetleg célod a fotós életedben az, hogy az expó előtt már lásd a kész képet és ebben téged pillanatnyilag zavar az akció fotó technikai nehézségei, akkor csak két út marad :
- hagyd a francba az egészet és válts más irányba.
- vagy fotózz sokat továbbra is az utcán és tanulj a hibáidból és a sikereidből.

Azért itt meg kell jegyeznem a láthatatlan többségnek, akik esetleg eljutottak idáig, hogy KKZ neten fellelhető fotói között rengeteg STATIKUS kép van, amelyekre természetesen nagyon nem vonatkozik az ő utolsó bejegyzésének utolsó mondata :
"Nekem összesen 1 másodperc jut, ha szerencsém van."

Aki nem hiszi járjon utána.

Akinek meg ezek után az akció fénykép kategóriába belefér az üres, lepukkant belső terek szereplő nélküli fotózása ...
... attól megint és ismételten is én kérek elnézést.

Az meg legyen az én bajom,
hogy rájöjjek,
hogy ezen fent említett képek készítésekor mi a fenéért volt az alkotónak CSAK 1 másodpercnyi ideje, hogy átlássa a témát ?

Mert ugye ebből fakad az ő nagy problémája (amelyet aztán kivetít minden élt és élő fotósra) hogy ugyanis nem tudja, hogy milyen lesz a kész képe.

Mert hogy kössem azt a bizonyos négylábút ahhoz a bizonyos fadarabhoz,
KKZ következő mondata volt a vitanyitó, vagy bicskanyitogató :
""Egy dolgot Joseph Nicéphore Niépce óta biztosan tudunk: Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó."

A királyi többes használata lényeges : TUDUNK.
Azaz te, én, ő, mi, ti, ők.
És a fotótörténet összes élt és élő, meg az éppen megszülető nagyja.

Üdv,
Bi

Üdv,
Bi

@kalapos uram:
Szia !

Az egyik kedvenc idézetem :
"Mindig vállald nyíltan a véleményed,
s mond mindig a szemébe.
Bujtatva üzenni,
s más mögé bújva dobálózni hagyd meg a gyáváknak."
(A.W.)

Üdv,
Bi

Sziasztok !

Na ki tudja kitől van z idézet ?
Vannak itt páran,
akik irodalomtörténeti ismereteikre oly büszkék.
Elő velük!
És elő a megfejtéssel !

A monogram nagy segítség.
Többet nem mondok.

Jó megfejtést kívánva,
üdv,
Bi

@a lyukkamerás ember:
Tegnap 4db. jóindulatú levelet kaptam négy különböző fotóstársamtól, olyan emberektől, akik rendszeresen látogatják ezt az oldalt. A levelük lényege a következő: Teljesen felesleges veled vitázni, nincs értelme. És igazuk van basszus. És tudod miért? Hát persze, hogy nem, de majd én válaszolok, röviden.

Ha én azt mondanám, hogy a Fuji a zöldet karakterizálja, akkor erre te helyeslés helyett azonnal kioktató stílusban reagálnál és halálodig állítanád, hogy ez nem így van, mert a zöld az nem zöld, hanem a kék és a sárga keveréke.

@Kutasi Kovács:
Szia !

Na, akkor már ezért megérte.
Örülj neki.

Főleg,
ha Ő szerintük is igaz a mondásod :
"Egy dolgot Joseph Nicéphore Niépce óta biztosan tudunk:
Fingunk sem lesz róla, hogy hogyan fog majd kinézni a kész fotó."

Mert ha ez így van,
és e mondásod mellé tömegesen állnak a fejbólintók,
akkor az olyan vén fasziknak,
mint én,
akik kitartanak a klasszikus fotográfiai értékek és az analóg technika mellett,
van esélyünk,
sőt egyre több esélyük van a fennmaradásra.

Mert ha egy digitálisban utazó,
aki egy szempillantással az expozíció után visszanézheti az elkészült képet, ezt mondja (mármint hogy nem tudja milyen lesz a végeredmény),
akkor valami nagyon nincs rendben.
Hála istennek.

Nagyon sokat kaptam a mi kis összezörrenésünk jó pár írásától.
Főleg a TE szemléletedtől.
Jobban a helyére tett bennem bizonyos dolgokat ANALÓG vs. DIGITÁLIS vonatkozásában.
Meg amiatt is jó volt,
hogy ismételten bebizonyosodott számomra, hogy miért is kell ismerni a fotótörténetet a kezdetektől és miért nem elég csak a kortársakat fejben tudni.

Jó ez így. Nagyon jó ez így.
Még egyszer köszönet érte.

Szép hetet.
Üdv,
Bi

Ennek a posztnak inkább télen lenne a ideje. Most inkább fényképezni kéne!
:-)

Kiváncsian várom kié lesz az utolsó szó :)

@Romanee Conti:
Szia !

Jó lenne, ha a tied lenne az, amiben elmondod, hogy benned milyen kérdéseket vagy válaszokat vetetett fel az a bizonyos mondat, amely Niépce-től napjainkig kizárja a föld összes fotósát abból a képességből, hogy előre lássa a végleges képét.

De arról is érdekelne egy két gondolatod, hogy mit gondolsz arról a kritizálóról, aki a statikusságot olvassa a kritizált fejére úgy, hogy a vitaindító illusztrálásaként tőle is egy statikus kép szerepel ezen oldal tetején, sőt a legtöbb képe az.

Aztán mint fotós kérdezem tőled mint fotóstól, hogy mit gondolsz a RUTIN szóról a fentiek fényében.
Több évtizedes tapasztalat se hozhatja el azt, hogy valaki már az előtt tudja, hogy milyen lesz a képe mielőtt belenézne a keresőbe ?

Arra is válaszolhatnál, ha feltenném azt a kérdést neked, hogy mindezen álláspont ellen miért egy olyan valaki érvel, aki digitálissal készíti a képeit.

Ismersz.
Én egy olyan valakivel is vitába szálltam volna egy ilyen mondat után, aki évtizedek óta bebetonozott analógista.

Vitapartnerem egyetlen egyszer sem említett analóg filmre történő exponálást, analóg filmhívást és analóg nagyítást. Amikbe ügye benne lehetne az elképzelt kép bizonyos irányba történő elváltozása.
Szerinted erről miért nem írt ő egy sort sem ?

Ismerlek RC.
Ezért mondhatom, hogy tekintsd a kérdéseimet költőinek, bár tudom, hogy erre fölösleges kérnem téged, azaz kár is mondanom.
Mert hát ugye ismerlek.

Üdv,
Bi

Egyik oldal mellé sem állva kérdem: az ilyen viták építő jellegűek a blog vagy a fotózás vagy a látogatók számára? Biztos hogy eldönthető egy kérdés 100%-ra, hogy fehér vagy fekete? Akinek igaza van, több vacsorát kap? Nem lehet azt mondani magamban, hogy nem teljesen értek egyet, de ezen nem veszünk össze? Ilyenek után kerülni szoktam a blogot, igazságtalanul. (Milyen jól gépelek 2 törött könyökkel.)

@emhetes:
Teljesen jogos, jó, hogy beléptél.

Most célzottan moderélok, befejezve a vitát, és egy hosszabb expozéval jelentkezem perceken belül.

(Milyen jól gépelek 2 törött könyökkel.)
Basszus! Mi történt?