Szia Lev!

Ha kijöttél volna a börzére ott is láthattál volna egy csinos fagépet, duplakihuzattal, magazinokkal, még kifúratlan előlappal, tökéletes harmónikával.

Mellesleg ez igen tetszetős.

@dögmatikus: mert nem szóltál, kimentem volna!

Voltam a börzén, három szép masinát árultak, vagyis fa gépet. Kettő 13x18-as, és egy 18x24-es, na ez utóbbi megdobogtatta a szívemet. Gyönyörű, hibátlan darab volt, réz objektívvel, 5 db, fa kazettával, ami üveg lemezhez készült. Találkoztam a lyukkamerás emberrel, ő is eljött nézelődni.
A blog írójának is tetszettek volna a masinák, az biztos.

bementek a soosba es ott is van most 3-4 szep allapotu gep, meg nf obi is tobb fele.

Hogy én miért Hikomat-nak olvastam első pillantásra??? :)) Tényleg nagyon szép darab...

Vajon mi az oka annak, hogy az ilyen szépen kidolgozott fa-réz kamera sokkal jobban hat az emberre érzékaire, mint a legújabb kitudjahányadik digit csoda?
Pedig én még csak alig hagytam el a 30-at, mégis ezek a gépek, na...

Ez összetettebb választ kíván. Egyrészt, közelebb kerülsz a természetes anyagokhoz, egy szépen megmunkált farész, egy rézgomb, egy mattüveg, egy fogasléc, jobban szerethető és értelmezhető, mint a legújabb hi-tech polimerekre és chipekre épülő fényképezőgépgyártás, másrészt az ezekben a gépekben használatos optikák is egy kicsit tökéletlen világot tárnak elénk. Amilyen általában az ember. Nem akarnak mindent a legapróbb részletekbe menően tökéletesen megrajzolni (bár itt lehet vitatkozni, mert megtudják tenni), minden optika hozzátesz valami egyediséget önmagából, és folyamat itt még rég nem ér véget. A használt film, annak előhívása, nagyítása, mint egyediségi faktorral bír. Mások azt mondják hibafaktorral. Persze ilyenkor a rengeteg elrontott expora és/vagy nagyításokra gondolnak. Egy ilyen gépben jobban benne lakozik annak a lehetősége, hogy te dönts felvételkor a nyersanyagról, annak kidolgozásáról, felhasználásáról, előhívásáról és így az egész egy értelmezhetőbb folyamat. Egy egész, amibe végig bele tudsz avatkozni. Macera, de aki szereti a kézműves dolgokat, annak megéri.

@dögmatikus:
Szia !

Szerintem az írásod végén használt KÉZMŰVES kifejezésben van a lényeg.
Kézműves módon lett létrehozva a kamera és kézműves módon lehet vele fotózni is.
Meg egy kifejezést írnék ide :
ÁTLÁTHATÓ.
Több értelemben is.
Nincs benne semmi túlbonyolítás.
Az elejére felteszel egy optikát.
a végére meg beteszed a filmet.
Ami a kettő között van az látható a fenti képen.
És ez végül is nem más,
mint egy SÖTÉT DOBOZ,
amelynek fő funkciója,
hogy néhány fogaskerék és fogasléc segítségével az éppen megfelelő távolságra és szögállásba vigye el egymástol a lencsét és a filmet.
Mindezen állítások (korrekciók v. dekorrekciók) egyszerűen átláthatóak, nézhetőek a mattüvegen.
Ennyi.
Nem véletlen, hogy az angol ezt a fajta kamerát azzal a kifejezéssel (is) kategorizálja, hogy View-Camera.

Üdv,
BI

@Romanee Conti:
Szia !

Pár napja eltünt egy téma és a hozzátartozó jópár beírás a blogodról.
Vagy csak én nem látom ?

Üdv,
BI

Sziasztok !

Egy kis adalék :
en.wikipedia.org/wiki/Ueno_Hikoma

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember: Szerintem nagyon jó téma volt, de akinek a hozzászólását vettem alapul, nehezményezte, és ha ilyen kritikát kapok, atonnal leveszem a bejegyzést , mert tiszteletben kell tartani a ha esetleg akaratlanul megbánt a blog valakit.

Úgy emlékszem, hogy az angolszász zsargon ezt a fajta gépet „field camera” néven jegyzi, a „view camera” elnevezést kardánkamerákra és azok közeli rokonaira használja.

@bácsiszelet:
Szia !

Ezért használtam azt a bizonyos zárójeles megjegyzést a hozzászólásom utolsó mondatában.

Egyébként eme fent látható kamera,
amely az EBONY cég replikája,
nem "FIELD CAMERA".

Az ezzel a névvel jelzett kamerák összehajthatóak
egy un. hordozható dobozzá abból az okból kifolyólag,
hogy szállíthatóak legyenek.
Hogy ki lehessen vinni őket a FIELD-re.
Ezért használja az angol rájuk a FIELD VIEW CAMERA elnevezést (is).

Ez a fenti példány NEM hajtható össze.
Ezért elég nehezen szállítható.
Persze egy olyan neves és elismert fotográfusnak,
mint Ueno Hikoma biztos volt pár asszisztense, tanulója,
segédje akik ha kellett megfogták és kivitték ezen monstrumot mesterük után a kiválasztott FIELD-re.

Ez a kamera műtermi vagy műterem közeli használatra készült,
és nagy valószínűséggel egy un. szalon-állványon pihent.

Az elve és a felhasználási módja semmiben sem különbözött gyerekkorom óta csodált NDK gyártmányú GLOBICA műtermi (II.vh. elötti tervek újraélesztése egy kis szocialista design-al a Pentacon cég által) kamerákétól melyeket egészen a 70-es évekig gyártottak.

A kardános vagy más néven Monorail kamerák valóban a View-Camera családba tartoznak.
Az általunk csodált „faremek” valóban ezen kamerák rokona, pontosabban őse.

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember: minding úgy tűnhet, hogy én marhára értek a dolgokhoz, de amikor ilyen bejegyzést olvasok, örülök, hogy ilyen tudású törzsvendégek vannak, de sorolhatnám a neveket, bácsiszelet ... etc. Köszönöm, hogy emelitek a blog reputációját!

Ezt elbambultam, tényleg nem összecsukható.
De ez a helyzet legalább elgondolkoztatott: figyeltétek, hogy a fényképezőgépek osztályozása, típusokba sorolása csak akkor alakul ki, ha megjelennek az új változatok?
Csak durva ugrásokban, ami épp eszembe jut:
Először fényképezőgép. Alig van néhány a világon, ahány annyiféle, minden alkotó építi a sajátját. Aztán gyártani kezdik, kialakulnak a szabványok, már osztályozni kell: full plate, half plate, quarter plate… Aztán az új szabványméretek: angolszász, metrikus.
Megjelenik a filmszalag (papírszalag), no, akkor már meg kell különböztetni: lemezes gép. Aztán egyszer csak tekercsfilmes gép, síkfilmes gép. Aztán kisfilmes gép, stb. Meg félképes.
Alakulnak a célgépek: szalonmasinák műterembe, travel és field kamerák kinti felvételekhez. Aztán később az addig általános célú alapdeszkás gépeket is osztályozni kell: technical, press, miegymás. Kicsapódó alapdeszkás, könnyen hordozható képek, lemezes, filmes. Kitámasztókaros, ollós.
Amíg csak mattüveges élességállítás volt, semmi gond nem akadt. Aztán keretkereső. Sportkereső. Távcsőkereső, albada, brillant. Tükrüs-mattüveges. Visszacsapódó tükrös. Szemmagasságból használható. És így tovább.
Visszamenőleg kell megnevezni a régi konstrukciót az újhoz képest.
Hát ez elég felszínes és zavaros lett, de ilyenek jártak a fejemben :)

@bácsiszelet:
Szia !

Nagy igazság,
de ez igaz minden más fejlődő dologra. Jó és rosszra egyaránt.

Mert hisz az első világháború csak a második után lett számmal illetve,
addig csak úgy hívták, hogy :
A NAGY HÁBORÚ.

Visszatérve a kályhához,
az egy fontos dolog,
hogy bizonyos eszközök és alkatrészek neve az elnevezésük óta nem változott.
Legalábbis az angol vagy német nyelvhasználatban.

Mi magyarok persze adtunk nekik más nevet.
Magyarosat.
Néha sikeresen és úgy maradt,
azaz használjuk.
Néha sikertelenűl,
az meg jól elfelejtődött.

Az egyik ilyen (a kedvencem) elfelejtett fotószakmai nyelvújításunk volt a LÁTSZEKRÉNY megnevezés.

Tudja valaki, hogy mi is volt az a dolog amelyet ezzel a szép kifejezéssel akartak illetni ?

Üdv,
BI

@a lyukkamerás ember:
Most már tudom, mert rákerestem, de így nem ér :)

@bácsiszelet: Gondolom a fekete-fehér film is akkor lett fekete-fehér, amikor megjelent a színes.

@a lyukkamerás ember:
Jut eszembe:
A filmes fényképezőgépet sem így hívták, az volt a neve, hogy kodak akkor is, ha nem a Kodak gyártotta.
Mint a hogy rotringceruzával rajzolunk, ha nem Rotring, dzsippel járunk, ha nem is Jeep, nekimegyünk fleksszel, hiltivel, stílfűrésszel, ha nem is Flex, Hilti, Stihl.
Bonyolultabb, mint hittem :)

@ragyás:
Nem tudom. Utána kelle nézni, volt-e neve a sokféle árnyalatú, színezetű eljárások után/mellett a neutrális szürkékben dolgozó szárazlemeznek…

@a lyukkamerás ember:

A szélesvásznú mozi is mindig szinemaszkóp volt nálunk, akkor is, ha nem Cinemascope volt.

Meg a kisfilm is lejkafilm, pedig lényegében mozifilm fellaskázva.

Most pedig megyek a gyárba. Vagy a hivatalba. Vagy a moziba.

Tudod: „Nem a moziba ment a mama, hanem az Újpesti Moziba takarítani!”