Próbáltam utánanézni a Christie's aukciósház oldalán, nem találtam, de kötelezően így a mindenhol olvasható hírt rakom be (bátyámnak köszönöm a hírt (és Marykutyának is)).

A fotótörténelemben rendkívülinek számító árverés híre tartja lázban a gyűjtőket, bár az eseményre még két hónapig kell várni: Henri Cartier-Bresson száz fotóját árverezi el a Christie's aukciósház.

Henri Cartier-Bresson, a nagy francia fotóművész, akit hazájában gyakran csak HCB-ként említenek, 2004-ben, 95 éves korában hunyt el, és egész életében esküdt ellensége volt a művészeti piacoknak. "A fotókat nem méricskélni, hanem nézni kell" - hangoztatta. Elutasította a másolatok számozását, illetve számuknak korlátozását, fütyült a vintage példányokra, amelyekért rajonganak a gyűjtők. Ezért a Christie's november 11-i árverése, amelyen HCB száz fotója kerül kalapács elé, már most izgalmasnak ígérkezik - írta a Le Monde.

A művész hagyatékát őrző Cartier-Bresson alapítvány elhatározta, hogy megválik az archívumában őrzött 30 ezer másolat közül azoktól, amelyekből több példánnyal rendelkezik. Az árverés arra szolgál, hogy a HCB életművének népszerűsítésére létrejött szervezet, amely 2003-ban egy montparnasse-i műhelyben rendezkedett be, nagyobb, központibb fekvésű helyiséget vásárolhasson magának.

A Christie's-nek már van gyakorlata a fotóaukciókban. 2010 novemberében Richard Avedon 54 fotóját összesen 5,4 millió euróért (csaknem másfél milliárd forint) árverezte el. Cartier-Bresson 100 fotójáért előzetesen 1,7 millió eurót várnak - ez a szám azonban nőhet, mert sok olyan másolat kerül kalapács alá, amelyből kevés vagy éppen egyetlen más példány sem forog a piacon.

A Le Monde külön említi ezek közül a HCB által saját vetetlen ágyáról készített felvételt (1962), a júliusban meghalt Lucian Freud brit festő 1997-es portréját, vagy a legrégibb, 1929-ben kattintott fotót, amelyen egy roueni szabó kirakata látható. Kalapács alá kerül egy remek felvétel Matisse festőpalettájáról, amelyet 1944-ben Vence városkában készített HCB.

Cartier-Bresson az a fotós, aki Robert Doisneau mellett a legtöbb képet adta el Franciaországban: az 1950-1970-es években még szinte semmit, de 1980-tól kezdve, amikor a piac fellendült, már sokat. Így sok kópia van forgalomban, közülük egyes aláíratlan példányokat kiadók vagy újságok archívumából illetéktelenül tulajdonítottak el - a HCB alapítvány ilyen esetekben követeli, hogy vonják vissza a fotót az adott árverésről. Cartier-Bresson alkotásai főleg azokban a galériákban keltek el, amelyek - elsősorban az Egyesült Államokban - megrendelték tőle a kópiákat. Csak találgatni lehet, összesen hány ilyen másolatról volt szó - feltehetően több ezerről. "Nem lehet pontosan tudni" - ismerte el a párizsi lapnak Martine Frank, a HCB-alapítvány elnöke.

Ezek az 1980-as és az 1990-es években rendelésre készült, 30x40 centis formátumú, fekete keretbe zárt kópiák, amelyeket a fotós a fehér margón írt alá, ma ritkán bukkannak fel a piacon. Az örökösök nem készítenek újabb példányokat, ami megfelel a józan észnek: egy művész életműve lezárul a halálával, hiszen többé sem ellenőrizni, sem aláírni nem tudja a laboratóriumból kikerülő lenyomatokat - írta a Le Monde.

http://www.deluxe.hu