Nem elég, hogy Emil von Hoegh 27 évesen megtervezte a Dagort, 35 évesen jött a Hypergon, ami egy szemtelenül egyszerű, zseniális objektív lett.

A Hypergon két vékony holdsarló alakú meniszkus lencséből áll, tökéletesen szimmetrikus, képes lefedni az egyedülálló 135 °-os szögben, geometriai torzítás nélkül. Természetesen speciális optikai üvegből készült. (a Goerz a Schottal egyenértékű optikai üvegeket használt)

Szimmetrikus szerkezete miatt asztigmatizmus, torzítás, és görbületi mező tökéletes, a kromatikus aberráció, teljes blendénél nem helyes, de az f/96 (f/31) blendénél megszűnik. Csak két blendeérték állítható be, 48-96 (f/22-f/31). Az objektívnek egy hibája van, a szélek felé a kép elsötétül. Ezt egy érdekes eszközzel oldották meg. Ez a csillagrekesz.

A csillagrekesz, más néven Miethe-féle kompenzátor egy forgó eszköz ami matematikailag kiszámítottan enged a széleken plusz megvilágítást. Tehát az expozíció két részből áll.

Először a zárt csillagrekesszel exponálnak, amit egy kézi pumpával hajtanak (piros nyíl a csatlakozási pont). A két expozíció aránya 6-8:1-hez. Ha túl hosszú az expozíciós idő, akkor nem kell a kézi pumpával szenvedni, van 4 jól látható pötty a csillagrekesz mellett, csak az első expoziciós időt 4 felé osztva, mindíg egy jelnyit el kell forgatni a rekeszt. (ez a Goerz Hypergon [3]  bejegyzés képeinél jól látható) Ha kész a plusz expozíció, a kék nyílnál lévő “emelentyűt” kell meghúzni, ekkor az működésbe hoz egy rugós szerkezetet, és a csillagrekesz kipattan az objektív elöl.

CP Goerz kilenc különböző változatban gyártotta:

egy kép: